1843-1844 Főrendi Napló 1. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Koronás királyától szabad királyi Pozsony városában 1843-dik évi május 14-kén rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1843-1844
1843 / 13. ülés
26 XIII. ülés Fő-RR. naplója. Junius 28-án 1843. Tnrmeiei ne-Jáüb tudva vagyon, soha semis avatkoztak: ezt valóban horvát és slavonia országos követválasztására nézve messég ,rant-gein tehetik; még pedig annál kevésbbé, minthogy ezen országoknak saját jussai, és municipalis törvényei vannak, mellyek szerint honi dolgaikról magok intézkedhetnek —, sőt az 1791-bi 58-ik czikk nyilván kimondja, hogy az illy, őket külön illető, dolgok’ elhatározása saját országos gyülekezetükre tartozik. De a’ ts. KK. és RR. már ezen országgyűlésen is, az úgy nevezett verificationalis tárgyban telt határozatukban is egyenesen oda nyilatkoztak: hogy, legalább ezúttal, a' küldőknek választási joguk és a’választási mód törvényességének vizsgálatába ereszkedni nem akarnak. Én őszintén megvallom, bogy a’ ts. KK. és RR. e’jelen üzenetét, és e’ tárgybantett lépését, ama határozatukkal, részemről ’s csekély belátásommal, összeegyeztetni semmikép sem tudom. Ezen tekintetben vevén a’ dolgot, annak további tárgyalásába nem is kellene e‘ föméltóságu főrendi tábla előtt bocsátkoznom: de minthogy ezen irományokban, nevezetesen pedig, a’ turómezei gróf, nem tudom esedeklö, vádló, vagy rainemii, eddig legalább divatban nem igen létező , úton benyújtott Írott előadásában, a’ nem rég tartatott horvát- és slavoniai országok közgyűléséről olly adatok jőnek elő, mellyek a’ dolgot egészen más alakba öltöztetik mint a’ miilyenben az valósággal mutatkozott; és minthogy illyféle előadása a’ dolognak azon szomorú ingerültséget, melly Horvátországra nézve mutatkozik, még inkább feltüzelhetné, de önön csekély személyemre is néminemű, sőt igenis sötét homályt vethetne: kénytelenitletem a’dolog’ mibenlétét, és csekély nézeteimet iránta , e*. kir. Föherczegséged és a' fömlgu Fö-RR. színe előtt, rövid vázlatban előadni. Bántani senkit sem akarok; sőt a’ kedélyek’ csillapítása legfőbb czélja előadásomnak, minthogy azt hiszem, hogy valamint sok egyéb esetekben, úgy ebben is, az igazság legbiztosabb eszköze lehet a’ kibékülésnek. Előadásom valódiságáért pedig, úgy vélem, nagyobb kezessséget nem nyújthatok, mintha ö cxcjál szeretve tisztelt bánunkat, pozsegai föispány ö exját gróf Széchent. más méltóságos, és érdemes urakat, kik az említett esetben szakadatlanul résztvettek, mindeneket önnön szemeikkel láttak, önnön füleikkel hallottak, tisztelettel megkérni bátorkodom: hogy, ha az igazság ösvényétől csak egy lépéssel, vagy egy szóval is eltérnék, cngemel abba rögtön visszaigazítni méltóztassanak. Valamint magyarország gyűlésére királyi levelek, vagyis regálisok által, meghivatnak az országnagyjai, a’ vármegyék, városok, egyéb hatóságok, úgy a’ horvát-slavonia országos gyülekezetre is, nem ugyan királyi, hanem bánális levelek által, meghivatnak : 6 főispán, 8 megyés püspök, ide értvén a’ görögnemegvesülteket is, 6 vármegye, 5 káptalan, 7 szabad királyi város, mágnások, és némelly előkelőbb urak a’ nemességből, valamint a’ túrómezei comes terrestris, vagyis a’turómezei gróf is. így tehát, minthogy a’ meghívottaknak száma, és minemüsége elvagyon határozva, és ezen gyülekezet egy képviselő testet alakit: már maga a’ dolog egyszerű eseménye is oda mulat, hogy ott csak azoknak lehet határozó voksok, kikből az illy gyűlés össze vagyon szerkesztve, és kik bánális levelek által arra meghivatvák. De továbbá, hogy ha zágrábmegye nemességének jussa volna illy befolyást gyakorolni az országos gyülekezetben, akkor ezt ugyan azon jussal igényelhetné a’többi üt vármegyék nemessége is. És valljon mi volna ennek következése? az: hogy horvatországgyülésére nem csak 7 — 8 száz voksolandó köznemes, mint ez legutóbb történt, hanem egynéhány ezer jelenhetne meg, még pedig anyagilag- és szellemileg is jöl fülfegyverkezve; mi valóban nem csak a’ jó rendet, és személyes bátorságot veszélyezhetné, hanem magát az országos képviselésnek eszméjét is sarkaiból kiforgatná. Hogy pedig zágrábmegye nemessége több just nem igényelhet mint más vármegyék nemessége, már csak abból is kitetszik miszerint az szintúgy, mint akármellv egyéb vármegye, az országosgyűlésen két küldöttje által szokott megjelenni, ’s képviseltetni. De legkevesebbet igényelheti ezt turómezö’ nemessége, melly még önön gyűlésein sem bir személyes, határozó vokssal, hanem csak képviseletivel, tudniillik: a’ helységek bírói által. Valóban egy kis absurdum volna, lm azon falusi köznemességnek, melly még önnön gyűléseiben sem bir személyes, határozó vokssal, az országos képviselői testben illy személyes, határozó voks adatnék. Előadóinak ugyan dicső Mátyás királytól nyert két szabadalmas levelek. Egyikében megengedi a’fejedelem slavonia ország nemességének „universitati nobilium“, hogy valamint annakelötte valaha, úgy ezutánis itélömestert választhasson közmegegy ezéssel; a’ második parancsolja, hogy ugyan azon nemesség összejővén — személyes felkelést, vagy is insurectiót rendeljen, és magának egy országos kapitányt válasszon. De az országos gyülekezet rendszere, és hogy olt, kinek, és micsoda voksa légyen? egy szóval sem emlittelik ezen oklevelekben; az ellentét csak a’ Fejedelem, és ország, avvagy is a’ nemesség közt van: hogy t. i. az itélömestert, a’ kapitányt, nem a* fejedelem fogja többé kinevezni, hanem az ország választani.— Továbbá kiki tudja, hogy 400 esztendők leforgása alatt — mert majd csak nem annyi idő folyt el azóta, hogy ezen levelek adattak — mind ezen dolgokra nézve tetemes változások történhettek, de valóban történtek is. Hiszen Mátyás király alatt még a’ magyarországi gyűlések is egészen más alakban tartattak Rákos mezején. De egyébiránt is nem lehet az illy kérdéseket a’ fejedelmek, kivált a’ régi fejedelmek, egyszerű szabadalmas leveleiből, hanem a’ törvényből, és törvényes szokásból kell azt elhatározni. Azon horvátországi okirat kivonatból, a’mellyek hasonlókép előterjesztetnek, sem lehet, még csak legkisebb bizonyító okol is kicsikarni azon állításnak megerősítésére; sőt azon eset, mellyröl szól a kivonatnak egyike, épen az ellenkezőt bizonyítja, mint később megfogom mutatni. így tehát az írott bizonyítványok csekély nyomosságát, úgy tetszik, maga a’ vádló párt is érezvén, ususra, szokásra hivatkozik. A’ mi ezt illeti: legelőbb is, noha már ötször volt szerencsém horválország közgyűlésén jelen lenni, sőt háromszor, csekély személyem, mint bánális helytartó, elnöklete alatt tartatott; mondhatom becsületemre, hogy én de még csak egyetlen egy turómezei, vagy más köznemesemberl sem láttam a’ gyűlés helyén, ezt más talán busz úri személyektől is hallottam mondatni. Nemmondom ugyan hogy nem volt egy is jelen az illy köznemesek közül, csak azt értem, hogy én egyet sem láttam. Már pedig ha én, ha annyian , még a’ legutóbbi gyűléseken sem láttunk, csak
