1843-1844 Főrendi Napló 1. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Koronás királyától szabad királyi Pozsony városában 1843-dik évi május 14-kén rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1843-1844
1843 / 36. ülés
240 XXXVI. ülés Fö-RR. naplója. September 2-án 1843. Majrynrnyeiv Gr. Pálffy Józ-sef: — Mennyire lehet, hovahamarább végezzük be ezen kellemetlen tárgyat, hogy minélelöbb net"úrgyaUst!ö Felségo szine elébe menjen. Azt tartom, hogy a’ KK. és RR. szerkezete, azon inditványnak, mellyet b. Eötvös József tett, és melly ngyszólván ezen §-ban is foglaltatik, teljesen megfelel, miután abban változás nem tétetik; mert a’ KK. és RR. abból nem hagynak ki mást, mint ezen szót: „elnyomólagu; mellyet én szintúgy, minta’tek. KK. és RR. fölöslegesnek tartok itt: mivel utóbb részletesen elösorollalik, miben tartozzanak a’ kapcsolt részek a’ magyarnyelvet használni?; ez világosan és tettlegesen mutatja, hogy a’törvényhozás Horvátországnak belviszonyaiba elnyomókig hatni nem kíván; ezt tehát a’ törvényhozásnak szóval kimondani fölösleges. Továbbá, mi a’ § végét illeti: hogy a' törvényhatóságok és itélöszékek tanácskozásaira nézve a’ diáknyelv használata ezután is meghagyatik, — azt tartom, ez állal is azt mutatják a’ ts. KK. és RR., hogy nem akarnak elnyomólag hatni Horvátország belviszonyaira, miután a’diáknyelv használatát tovább is megakarják engedni; és igy ezen § tökéletesen megmaradhat , miután abban a' tek. KK. és RR. lényeges változtatást nem teltek; és ennélfogva ismételve kérem a’ méltóságos Fö-RRet, ne méltózlassanak annak ő Felsége elébe hovahamarábbi fölterjesztését alkadályoztatni. Gr. Teleki) László: — Pártolom az előttem szólót, és nem kívánom, hogy bemenjen a’ törvénybe ezen kitétel ..Horvátország bel nyelv-viszonyaiba elnyomólag hatni nem kívánnak“ — először azért: mert minden motiválni a’ törvényben nem csak fölösleges, de helytelen is, mivel a’ törvénynek rendelni, parancsolni kell, nem pedig okoskodni; 2-or pedig azért: mivel ezen kifejezés mentséget jelent, mentség pedig mindenkor vádat supponál, — annálfogva — mint ide nem tartozót — kihagyatni kívánom. Gr. Haller Sándor: — Én is azt látom, hogy fölösleges ide tenni azt: miszerint a’ tek. KK. és RR. Horvátországnak belső nyelv-viszonyaiba elnyomólag hatni nem kívánnak, mert itt világos specialitások vannak; annálfogva nem látom szükségesnek, hogy az bejöjön, de jónak sem látnám. 3Ii a’ törvényezikk azon részét illeti: mikép a" diáknyelv használata tétszésére bizassék a’ horvátországi törvényhatóságoknak, ismét azt kívánom: hogy maradjon meg a’ KK. és RR. szerkezete, mert meglehet, hogy van egy kis felekezet, melly magát talán ilyrnek nevezi, — meglehet, hogy ez napról napra növekedni fog, ’s meg lehet, hogy azt fogja ezentúl tenni, mikép nem latinul, hanem ilyrül akarnak levelezni, és hivatalos dolgaikat folytatni; vagy maradjanak meg tehát a’ horvátok a’ régi diáknyelv mellett, vagy ha változtatást akarnak, annak senki ellene nem fog lenni: ha a’ magyarnyelvet kívánják behozni; de hogy az ilvrnyelvet vegyék be a’ diák helyett, ahhoz nem járulhatok, és úgy látszik ez lappang itt; az igaz, vannak ollyanok is, kik szeretnék, hogy az úgy menjen be a' törvénybe, hogy tetszésökre hagyatik a’ diáknyelv használata: hogy ha majd erősödni fog az ilyr felekezet, azután nem a‘ latin, hanem az ilyrnyelvet használhassák; annálfogva kérem a’ méltóságos Fö-RRet, méltózlassanak a’ KK. és RR. javaslatát elfogadni. Gr. Majldth János: — Nem abban fekszik a' kérdés: hogy minél hamarább terjesztessék a’ tárgy ö cs. kir. Felsége elébe; hanem abban: hogy minélelöbb Horvátország megnyugtatása következzék; ez vezette a’ méltóságos Fö-RRet a’ tanácskozásban; — és az, mita’ts. KK. és RRnek a'méltóságos Fö-RR. javasoltak, sokkal jobban megfelel a’ czélnak, mint mit a’ KK. és RR. izennek; ennélfogva tovább is a’ méltóságos Fö-RR. e’ részbeni szerkezetéhez ragaszkodom. Gr. Apponyi György: — Azon theoriákat, mellyeket a’ méltóságos főrendi tábla némelly tagjai által felhozatni hallottam: miszerint, a’ törvényben minden motivatiót kerülni kell, — és hogy a’ törvény minél rövidebb, világosabb, annál jobb: egyátaljában elfogadom és pártolom; de vannak kivételi esetek, hol azon theoriát szigorúan követni nem lehet, — hol egy kis eltérés állal áldozni kell. Azon theoriát, miszerint a" törvényben motivátiót ne hozzunk fel, sokkal kisebb tekintetűnek találom azon szent czélnál, mellyet elértünk: ha egy nemzet aggodalmát 2 — 3 szóval megszüntethetjük; ez volt pedig közkívánata a’mltgos Fö-RRnek, mikor kimondatod szabályul az: hogy ha bár nemzetünk iránti kötelességünknek eleget tenni akarunk is, használjuk ezen időpontot most, hogy a’ horvát nemzet ií megnyugtathassák; hogy meggyőzzük ezen nemzetet arról: mikép nem nemzetiségük ellen van irányozva igyekezetünk. Annálfogva én abban: hogy ezen lörvényczikkben azon megnyugtató nyilatkozat megmaradjon, a’mostani körülmények közt sokat helyzek; és azt vélem: hogy azon méltányosság, mellyel magunk viseltetünk, és mellyel a’ ts KK. és RR. is viseltetni akarnak, de melly tagadhatlanul sokak által Horvátországban kétségbe véletetik: ha azt törvény által bizonyítjuk, talán azon kétséget is megfogja szüntetni; ha tehát a’ kérdéses motivátió a’ törvényjavaslatban meghagyatik: meglehet, hogy némelly theoreticusoknak gyengéd érzetüket megfogja sérteni; de annak sikere a’ horvát nemzetre nézve jó lesz. Hanem nem csak azon szavak maradtak ki a’ törvényjavaslatból, de maradt ki továbbá még ollyasmi, mit szintén megtartatni kívánok; az első az: mit a’ horvátországi bán ö n. mélt. felhozott, t. i. hogy a’ ts KK. és RR. által átküldött törvényezikkben nem csak törvényhatóságok közti levelezések vannak említve, hanem azon kívül a’ hivatalnokok közti levelezések is, mi az adininistratióra, és az igazság kiszolgáltatására nézve akadályul szolgálhatna; mert más az, midőn törvényhatóságok leveleznek törvényhatóságokkal, és más midőn szolgabiró a’ szomszéd megyének szolgabiráját valamire szólítja fel; e’ részben úgy vélem, hogy a’ KK. és RR. nem fognak neheztelni, sőt könnyen rá fognak állani arra: hogy ezen szó ,hivatalnokok^ maradjon ki. A’ második különbség az: hogy a’ mélt. Fö-RR. azon kifejezéssel kívánnak élni, mellyet a’ mull alkalommal a’ Csanádi püspök ö n. mélt. indítványozott, hogy t. i. szabadságában álljon a' horvátországiaknak a’ diáknyelv használata, — és e’ részben ne kölelezlessenek; ez ismét ollyan, mi a dolog lényegét nem változtatja, még is a’ társországok megnyugtatására szolgáland. A 3-ik észrevételem az: hogy a’ mélt. Fö-RR., midőn b. Eötvös József indítványát elfogadták, bizonyosan sokat helyhezlek abban, hogy tisztán ki legyen mondva: miszerint ezentúl azon kapocs, melly Magyar-és Horvátország közölt létez, egyedül és kirekesztőig magyar legyen; ez alatt azt érlelték a’ mélt. Fö-RR.: hogy a’ levelezések magyar és horvát törvényhatóságok közt magyarnyelvben vitessenek; továbbá, hogy a’ horvátországi követek a magyarországgyülésen magyarul
