1843-1844 Főrendi Napló 1. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Koronás királyától szabad királyi Pozsony városában 1843-dik évi május 14-kén rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1843-1844
1843 / 12. ülés
XII. ülés Fö-RR. naplója. Junius 27-én 1843. 21 rinfaz mondatik: hogy azon resolutiók ki nem elégítik az ország RR. kívánatét, azt hiszem; hogy ezt általánosan Előleg, séreiaz egész országra nézve mondani nem lehet; hanem szükségesnek látom, hogy ezen királyi resolutiók előbb há-n«*okétáí^anyattassanak meg, mielőtt ezen pont tökéletes megalapítást nyerne (maradjon!). li,sa P°n,°n-Báró Majtliényi Antal, liptói főispán: — Véleményem szerint a’ tagadó kir. válasz közbejötté a’dologban semmi változást sem tesz; és miután ezen tagadó kir. leirat következtében ismét országos felírás tétetett, és az a’ mi e’ czikkben mondatik, nem különbözik áltól, a’ mi már ezen leírásban kifejezlelelt, ezen czikk ugy a’ mint van megállhat. A’ VII. VIII. IX. X. és XI. pontra. m vra. ix. Lonovich József, Csanádi megyés püspök: — A’ ts. KK. és RR. az egyházi javakra nézve más kifejezések-* éSjai.1,<mt kel élnek jelenleg, mint a’ múlt országgyűlésen éllek. Akkor az elöleges sérelmek és kivánatok VII. pontjának ez volt szerkezete .,az egyházi javakat bíróknak törvénytelen megrovatása.“ Ezen különbség szembetűnő, és a’ mélt. Fö-RRnek figyelmét megérdemli. Minden mesterségnek, tudománynak, művészetnek vannak saját műszavai és terminológiája, tulajdon nyelve, szótára, és kiejtési módja; illyennek kell a’ törvény tudománynak is lenni, és a’ törvényhozásnak is élni; és ez nem egyéb, mind ugyan azon szavak és kiejtések, mellyek ugyanazon tárgyra nézve mind az döbbeni országgyűlési iratainkban, mind fenálló törvényeinkben léteznek. Már pedig a’ Is. KK. és RR. a’mostani szerkezetben attól el térve — egyházi javakat bírók—helyett azt mondják: „az egyházi javakat használók.“ A’ törvényben, nevezetessen: az 1518: 6. 1625: 18. 1741: 17. 1791: 70 és minden más törvények egyházi javakat bíró férfiakról e’ következő kifejezéssel szoktak élni: „beneficia possidentes, bonorum possessores“; ugy vélem tehát, méltőztassanak a’mélt. Fö-RR. a’ts. KK. és RRet az iránt felszólítani: hogy jelenleg is azon kifejezéssel éljenek, mellyel a’ múlt országgyűlésen használtak. Gróf Pál ffy József: — Bocsánatot kérek, hogy e’ tárgyban felszólalok, mivel épen ezen akadnak föl a’ tisztelt egyháznak tagjai. Ellehet ugyan fogadni az előttem szóló Csanádi püspök ur ö nagyméltóságának javaslatát, ámbár nem látom által, miért kívántatik ezen változtatás, miután az egyházi férfiak valódilag javaiknak csak használatát bírják, és azoknak nem tulajdonosai? — Nemtudom tehát miért irtóznak azon kitételtől, melly a’ dolognak valóságát fejezi ki. Gróf Cziráky János:— Az elöleges sérelmek nem azon mintában terjesztetnek ugyan ö Felsége elébe, mint az előbbi országgyűléseken;— mert annyiban már megtörtént a’változtatás, a’ mennyiben a’ válasz-felirás nyomán változtatást tenni kellett. Ezen pontra nézve azonban a’ válasz által nem történt változás; által nem látom tehát, miért kellene most ezen szerkezettől eltávozni, t. i. hogy az egyházi javakat bírók taksállatása helyett „az egyházi javakat használók taksáltatása“. Es e’ részben szükségesnek tartom a’ javaslóit módosítást, — mivel einem ismerem azt, hogy az egyházi személyek javaiknak csak használói volnának: mert sarkalatos törvényeinknél fogva ők jószágaiknak valóságos birtokosai. — Az itt felállított elvet veszedelmesnek ismerem; mert különben hasonló joggal lehetne állítani, hogy a’többi nemesek is csak használói jószágaiknak, és nem birtokosai: mert az egyháziak is ugy mint a’ nemesek, királyi adomány levelek nyomán bírják jószágaikat (helyes!). Gróf Majláth János:— Csak azt akarom röviden mondani, hogy azon elvet einem ismerem, miszerint az egyházi rend jószágainak használója; mert az egyházi rend jószágait olly joggal bírja, mint akármelly földesur Magyarországban. Báró Eötvös József: — Először is azzal kezdem előadásomat, melly igen rövid lesz : — hogy én a’Csanádi püspök ö nagyméltóságának módosítását és indítványát egész örömmel fogadom, ámbár abban nem látok nagy Achillest ’s nagy különbséget sem; de felelni kívánok két előttem szóló érdemes tagoknak előadásaira, mellyekben a’ts KK. és RRnek jelen uj kitételét máskép magyarázták, mint azt véleményem szerint a’ ts KK és RR. értették. Mélt. gróf Majláth János ur azt mondá: hogy ö az egyházi javakat épen olly birtoknak ismeri , mint általában minden nemesi javakat. Mennyiben a’ mélt. gr. az egyházat érti in concreto, tökéletesen igaza van, — ’s ezt a’ ts KK. és RR. épen ugy értik mint a’ mélt. gróf, midőn nem ezt mondják „az egyháznak használatában lévő jószágaiknak“; hanem azt mondják: „az egyháznak birtokában levő jószágok használói“ mert azt, hogy ezen jószágok az egyháznak birtokaihoz tartoznak, sem a’ Is KK. és RR. nem veszik kétségbe, sem közlünk senki. De más a’ kérdés, ha egyes egyénről van szó, kik ezen javakkal éltök fogytáig élnek; azaz, csak éltök fogytáig élnek azon jószágokkal, melylyek az egyház birtokához tartoznak. Ok mint beneficiátusok, mint az egyháznak szolgái élnek azokkal, és használják azokat; és igy a’nélkül, hogy az egyház jogai legkisebbé sértetnének, ellehetne mondani: hogy ők az egyház birtokainak használatával élnek. Én tehát, ha a’ mélt. Fö-RRnek a’ Csanádi püspök ö nagyméltóságának módosítása jobban tetszik, mind a’ ts KK és RR. által indítványozott kitétel, — abban semmi nehézséget nem látok; de kötelességemnek tartom megmagyarázni azt, mit a’ ts KK. és RR. ezen kitétel alatt, felfogásom szerint, értettek, — nehogy itt valamikép olly vitatkozásokba sodortassunk, mellyek bizonyosan sem a’ ts KK. és RR. kívánatéban nem voltak, sem tanácskozásaink elösegélésére üdvös resulfátumhoz vezetni soha sem fognak. Gróf Almássy Móricz: — Megvallom, hogy a’ discussiónak nem örömest látom ezen mezőre történt átvitelét, melly talán n’ mostani idő ponthoz nem is illik; azokra, mik előttem mondattak, azzal felelek, mit a’ Csanádi püspök ö nagyméltósága mondott. (J méltósága ugyan is felidézett több törvényt, mellyekben tisztán kivan mondva az egyháziakról: hogy ők „possidentes possessores“. Ezen szavak pedig magyarra fordítva nem azt teszik használók, hanem birtokosok. Mi a’ tárgyat illeti, melly iránt discussio kezdeteit, arra rövid feleletem az : hogy az nincs a’ maga helyén. Pártolom Csanádi püspök ö méltóságának módosítását, annyival inkább mivel az ö nagyméltósága állal javaslóit kitétellel már számtalanszor éltek a’ Is KK. és RR., és abban a’ mélt. Fö-RR. is megegy ezlek. Fő-Rendi Napló I, köt. 6
