1843-1844 Főrendi Napló 1. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Koronás királyától szabad királyi Pozsony városában 1843-dik évi május 14-kén rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1843-1844
1843 / 11. ülés
XI. ülés Fö-RR. naplója. Június 26-án 1843. 17 Fő-RRket elzárva attól, hogy bár mikor is elöhozallalnának ezen elvek, azok ellen feine szólalhatnának. Részem-Feürásijavasról tehát ezeket ollyanoknak tartom , mellyekre ez úttal észrevételt tenni nem kellene. — Iza^ztíöu*Gróf Majldth János: — Meg-kell vallanom, hogy ezen §. nem igen érthető; többször olvastam, de annak "a^sok'tá!-' érthetlenséo-éröl mindenkor meggyőződtem; de épen azért, mivel ezen értetlenségben talán valami bölcs rejlik,e^ban; kiémcltctik külüazért maradjon. nősen a’ vámrendszer vi~ Olvastatik a’ 4-ik szakasz ezen szavaktól: „a’ közbajoknak ezen helyzetében“ ezen szavakig: „nyújtani mél- teiikei. lóztatott“ évre nem lévén észrevétel olvastatik az 5-ik szakasz. Feiebbi felír. javaslat 4-ik Báró Majlhényi Antal, liptómegyei főispán: — Minden lehető méltányos kívánságoknak az a’ legméltányos- és 5-ik sza" bika, hogy ha valaki arra, mit mondtunk, vagy irtunk, hivatkozva, szavainkat idézi, azokat hiven adja vissza. Allani kell ennek kivált akkor, ha a’ fejedelemnek írott felírásban törvény szavaira hivatkozunk. Miután azonban az ezen czikkben idézett 1791: 13-iki t. czikknek szavaiból a’ „sérelmek“ szó előtt álló mélléknév „igazságos“ kimaradott, felszólitandóknak vélem a1 lek. KK. és RRket, hogy vagy ezen szót „igazságos“ a’ feliratban oda tegyék, vagy az egész törvényidézést hagyják el, a’ mi nélkül ezen czikknek épsége, és ereje szinte megmarad (helyes). — Gróf Zichy Alfréd: — Egyetértek az elöltem szólóval, miszerint kívánom, hogy a’ törvények idézésében, a’ törvénynek világos szavaival éljünk, vagy pedig hagyjuk ki egészen a’ hivatkozást. Gróf Batthyányi Lajos: — Megvallom, ha az ember törvényt idéz, méltányosnak tartom, hogy azon törvény szorul szóra, betűről betűre idéztessék; hanem mind a’mellett szükségesnek tartom és kötelességem is kinyilatkoztatni: miszerint, ha betesszük e’ szót „justa gravamina“ , annak épen semmi különös erőt nem tulajdonítok; mert mivel minden sérelem, az országgyűlésről felterjesztetik a’ kormánynak, „eo ipso juslumnak“ tekintendő. — Gróf Péchy Emmanuel: Osztom a’ liptómegyei főispánnak előadását: miszerint azon alternativa terjesztessék a’ KK. és RR. eleibe, hogy ha hivatkoznak a’ törvényre, szőrűi szóra hivatkozzanak; vagy ha nem tetszik, hagyják ki egészen a’ törvényt; nem lehetek gróf Batthyányival egy vélekedésben, mert hogy nem minden nehézség „justum,“ abból is kitetszik, hogy országos választmány bizattatik meg a’ sérelmek rostálására. — Ezen választmány elébe sok sérelmek jönek, mellyek nem igazságosak,’s mellyeket a’ választmány eleinte szinte azoknak tart; de a’ kerületi ülésben följővén a’ sérelem ’s ott először megrostáltatván, a’ többség által félrevettetik: és igy sok nehézség van, melly az indítványozó által „justum“-nak tartatik, — de végre kisül, hogy nem igázságos, nem „justum“; annál inkább szükséges tehát a’ törvényt idézni, mellyben világosan kivan fejezve, hogy mind azon nehézségek terjesztessenek föl, mellyek valóságosak és igazságosak. B. Vay Lajos:— Azért, hogy a’válasz-izenetböl ezen szó „justum“ kimaradt, válasz-izenetet cserélni szükségtelennek tartok, mivel egyetértek gr. Ratthyányl Lajossal: hogy minden felterjesztett sérelem az által, hogy felterjesztetett, „justum“, és épen abból, ha most szükségesnek tartanám is ezen szónak betéteiét, azt feltételezném : hogy nem igazságos és nem valódi sérelmek is terjesztessenek föl, pedig a’ vármegyéktől és egyeslörvényhatóságok részéről, olly sérelmek is hozatnak az országgyűlésre, mellyek az országgyűlés által, és a’ két tábla megegyezése következtében, el nem ismértetnek, és igy megszűntek sérelmek lenni. Azt is ugyan elismerem, mit gróf Péchy előadott: hogy ollyan sérelem, melly iránt a’ két tábla közt az egyesség meg nem történt, ,,justum“ soha sem lehet. Aczél Antal, tornai főispán: — Azon meggyőződésből megyek ki, hogy ha törvényre hivatkozni kívánnunk, azt bizonyosan azon módon kell szóról szóra kifejezni, mint a’ törvényben van; mindazáltal azon különböztetést, mellyet hallottam a’ sérelmek közt, szó nélkül nem hagyhatom. Én azt tartom, hogy azon sérelmekről, mellyek egyszer a’ két tábla által elfogadva ’s ö Felsége eleibe terjesztve vannak, nem lehet mondani, hogy nem igazságosak; de mindazáltal azon elvhez ragaszkodom, hogyha törvényre hivatkozunk, azt a’ maga egész kiterjedésében tegyük; szólítsák föl tehát a’ KK. RRet, miszerint, ha törvényre hivatkozni akarnak, hivatkozzanak arra szóról szóra; ha pedig nem tetszik, úgy hagyják el egészen; egyébiránt egy szónak hozzátétele által mind a’ két részt egyeztetni lehet, ha t. i. azt mondanék, „bár több országgyűlések által felterjesztett súlyos sérelmeink“, akkor mind a’ két rész kivánatának meg van felelve. Gróf Pálffy József: — Mi az indítványt illeti, méltányosnak találnám, hogy midőn a’ törvényre hivatkozás történik, azon szóval éljünk, melly a’ törvényben foglaltatik; ’s nem ellenzettem volna annak a’feliratba igy tételét, ha nem hallottam volna ezen szónak „justum“ magyarázását; mível gróf Péchy úgy méltóztatik azt érteni, hogy ha kedvező kir. válasz jő sérelmünkre, az illyet „justum“-nak ismeri: és igy csak azt ismeri „justum“-nak, mire ö Felsége reááll; ha ez állana, akkor, mint látjuk, igen kevés valóságos sérelmeink volnának, mert a’ tapasztalásból tudjuk, hogy eddig kevés kedvező válasz érkezett; egyébiránt nem akarok tovább szólani, miután az ö kívánsága olly csekélység, mellyre nézve még észrevételt lenni sem érdemes; de ha arra a’ mélt.Fö-RR.reáállaniakarnak, hogy ezen szó „justum“ bejöjön, nem ellenzem. Gróf Péchy Emmánuel: — Hogy rövid legyek, oda nyilatkozom, hogy b1 Vay Lajos úr jól fogta fel azt, mit mondók; és igy meglehet, hogy azokat, miket mondani szerencsém volt, elég világosan mondottam; de gróf Pálffy József nem jól érlelt, mi talán nem az ö hibája, hanem az enyim; de b. Vay jól fogta föl vélekedésemet, és a’felelet abban, mit b. Vay mondott, megvolt. — B. Jeszenák János: — Ila valamelly törvényi adunk elő, akkor annak minden szavai szinte értve vannak; azt vélem tehát, hogy midőn az 1791 —ki 13—ik t. czikkre hivatkozunk, akkor ezen szó „justum“ is benne foglaltatik, és igy annak külön kiemelését feleslegesnek látom. — Fő-Rendi Napló /. köt. 5
