1839-1840 Jegyzőkönyvek 2-3. • Felséges Első Ferdinánd Ausztriai Császár, Magyar és Csehországoknak e' néven Ötödik Apost. Királyától szabad királyi Po'sony városába 1839-dik esztendei Szent-Iván havának 2-dik napjára rendeltetett Magyarország' Közgyülésének Jegyző könyve. / Pozsony / Nyomattatott Belnay, Wéber és Wigandnál / 1839-1840
1940 / 145. országos ülés
osztály eránt; 8szor az országgyűlési költségek eránti Telik. Izenetet; 9szer a’ magyar nyelv 'eránti Izenetet; lOszer a’ megyei rendőrség eránti Izenet, Felírás és törvényjavallatot, mellyek is az országos Irományok 390., 391., 392., 393., 394., 395., 396., 397., 398. és 399dik számai alatt találtatnak. A’ Nádori Itéló'mester olvasta a’ magyar nyelv eránti Izenet, Felírás és törvényjávallatot, mellyre az Elölülőnek két észrevétele volt: az első a’ Felírást, a’másik a’törvényjavallatot illette — mi a’ Felírásnak ezen szavait érdekli, a’ nemzettől azt, hogy magyar nyelven készített törvényeit még más és jelesen deákra is fordítsa, többé kívánni sem lehet, noha ezen kifejezés elleni vitatásba ez úttal bocsátkozni nem kiváu, még is azonban az Országgyűlésének már kitűzött vége közelítése tekintetéből, ne hogy a’ fenálló törvények szerint megállápított törvényczikkeíyek deák fordítása elmellőzésével a’ czélra törekedésbe uj nehézségek eredjenek auynyival inkább, minthogy a’ magyar nyelv előmenetelére az Izenetben külömbeu is elegendő támasz okok találtatnak, ajánlá a’ Rendeknek, hogy siettetés végett is ebbeli kijelentéstől állanának el. — A’ mi pedig a’ törvényjavallatot illeti — miután a’ Főrendek kívánságok szerint már az első szakaszban ezen szó: „az Ország határaiban“ foglaltatik, Horvátországra nézve minden kétség kikerülése végett ugyan azon szót a’ törvényjavallat 2dik és 7dik szakaszaiban is kívánta beiktatni. Somogyi Követ (Somsich Miklós): ^ ilágos utasításánál fogva kifejeztetni kívánja, hogy a’ nemzetet még kényszeríteni sem lehet a’ deák fordításra. Csongrádi Követ {Klauzál Gábor) és Szabolcsi Követ (Bonis Sámuel): Küldőik csupán magyar nyelven alkotott törvényeket kívánván, pártolták az Izenetet. Horvátországi Követ (Busán Hermán) : Midőn a' Karok és Rendek a’ magyar nyelv előmenetelére az 1830: 8dik törvényezikkely 4dik szakaszában foglalt rendeletét Horvátországra is 10 esztendő lefolyta alatt behozatni sürgették volna, Horvátország Képviselői által azon uyilatkoztatás, melly már ez Országgyűlése kezdetén is megtétetett, ez úttal ismételtetett, hogy t. i. annak elhatározása, valljon azon Országba a’ köz dolgok minő nyelven folytattassanak, az 1715: 120dik alap törvény szerént magyarországi Gyűlés vittatása alá nem tartozik, hanem az 1790: 58dik törvény értelmében azon Ország Közgyűléséhez való légyen. — Ezeknek ellenére megilletődéssel tapasztalja, hogy noha a’ kerületi végzés is e’ tárgyban csak abból állott, hogy e’ helyen csupán az érkezett kegy. kir. Leirat szavaiból készüljenek törvényezikkelyi előterjesztések, a’ többi kivánatok pedig a’ magyar nyelv dolgában más különös Felírásban sürgettessenek, még is a’ felolvasott törvényezikkelyek Horvátországra is alkalmaztattak. Mellyhez képest felszóllítja a’ Karokat és Rendeket, hogy ettől elálljanak, és azon esetre, ha ezen Horvátországra nézve sérelmes határozathoz a’ Karok és Reudek tovább is ragaszkodnának, az ellen innepélyes óvást tészen. Szepesi Követ (Zsedényi Eduárd): A’ felolvasott magyar nyelv eránti törvényezikkely 2dik szakasza tűi terjed az első Felírás tartalmán, sőt a’ kir. Leiratban elfogadott elvekkel egybe nem hangzana, nehogy az egész fenakadjon, a’ t. ez. 2dik szakaszát nem pártolja. Borsodi Követ {Pulóczy László): Miután a’ Rendek a’Főrendeknek kívánságára az Ország határaibani szót elfogadták, szükséges volt magokról ’s nemzeti nyelvükről is gondoskodni any - nyival inkább, minthogy éppen a’ Főrendeknek kívánsága túl ment a’ kir. Leirat értelmén, ’s azon fogva alkották a’ 2dik szakaszt, ezt tehát megtartani szükségesnek látja. Az Elölülő: Nem foghatja meg az okát miért uem elégedtek meg a’ Főrendek az országbeli szóval, mert ő annak soha más értelmet nem adott, mint szorosan véve Magyarország határait, és a’ Rendek is az alatt Horvátországot érteni nem kivánták, minthogy azonban már megtörtént, kívánná az „Ország határaiban“ szót a’ 2dik és 7dik szakaszokban is betétetni, és nyilván mondhatja, hogy a’ 2dik §. a’ Rendeknek első Felírásukban sem foglaltatik, és igy önnön végzésük ellen is légyen. Posegai Követ (Farkas Sándor) Verőczei Követ (Gr. Pejacsevich János) Árvái Követ (Zmeskál Móritz) és Mosonyi Követ (Sótér Eerencz): Utasításoknál fogva jelenleg még a’ törvények szerkezetét is kívánván, Horvátországi Követnek előadását pártolták. A’ többség azonban „maradjon“ által nyilatkozván. Olvasta a" Nádori ítélőmester a’Ludovicea katonai intézet eránti Izenet és törvényjavallatot. Az Elölülő: Mi oka volt, hogy a’ Ludovicea katonai intézetnek megnyittatása a’ nemzetnek forró óhajtása ellenére a’ múlt Országgyűlése alatt nem sikerült, közönségesen tudva va- Jegyző Könyv III. Darab. 18 I CXLV. Országos Ülés — Május 4-kén 1840. 69 •9
