1839-1840 Jegyzőkönyvek 2-3. • Felséges Első Ferdinánd Ausztriai Császár, Magyar és Csehországoknak e' néven Ötödik Apost. Királyától szabad királyi Po'sony városába 1839-dik esztendei Szent-Iván havának 2-dik napjára rendeltetett Magyarország' Közgyülésének Jegyző könyve. / Pozsony / Nyomattatott Belnay, Wéber és Wigandnál / 1839-1840

1940 / 141. országos ülés - 1940 / 142. országos ülés

r,j k megajánlása; azonban a’ szólló ezen just éppen azért, mert ide tartozik, most akarja gyakorol- A’ka*aiiórói. ni, és mivel az adózót annyi teher nyomja, hogy az elébbi adót megígérni annyi, mint nem ügyel­ni az adózó állapotjára; még kimutatva nem lesz, hogy a’ Status jövedelmét a’ szükség meg nem haladta, illy bőkezű nem lehet, mert nagy mennyiség ajánltatik meg, mikor 4 millió ajánlta­­tik.—Azt mondá ugyan egy Követ, hogy kevés esik egy adózóra —meglehet, hogy azon Me­­trye, mellynek azon Követ képét viseli, olly állapotban van, hogy ezen terhet meg sem érzi, de az ő Megyéje nem lévén olly állapotban, igen jól tudja, hogy ha a1 395 ezer forint adót szállítja is le, mivel abból egy portára 95 ft, és igy az ő Megyéjére 11,000 ft. esik,ha ezt megnyerheti is adózói örvendeni fognak, mert 11 ezer nem olly csekélység. —Megkívánja a’ tekintete az adózónak, hogy minden fokozatokon, minden garasnál segítsük, mert mivel az adózót több terhek is nyomják, ha egynél is másnál is elnézzük a’kicsiséget, mivel »’ sok csekélység végtére nagyra üt, az adózót tenkre teszi. Mikor az adózó sorsáról van szó, nem szabad elfelejteni, hogy máséból adunk, mert a’ köz életben is, midőn másnak reánk bízott javairól rendelkezünk, kényesen tartózkodunk, és óvakodunk a’ más javairóli bőkezű rendelkezéstől, éppen mi is ebben az állapotban vagyunk. Mi­dőn Bihar Vármegye Követe először, noha csak argumentumul felhozta , hogy a’ népnek az Ország­gyűlésén képviselője legyen, azt mondották , mi vagyunk a’ nép tutorok, ha mi vagyunk mutas­suk meg, hogy sokkal szigorúbban bánunk az ő vagyonával, mint a’ magunkéval. Ha subsidium­­ról volna szó, felhozna e’ valaki hogy 395 ezer csekélység, bizonnyára nem merné felhozni sen­ki, ha pedig /elhoznák nem fognák Küldői kedvesen venni: most mikor nem e’ privilegiált clas­­sisról van szó, most inkább szigorúnak kell lenni. —A’contributio systemájáuak feszegetésébe nem ereszkedik, megjegyzi mégis, hogy Európának egy nemzete sem tudott arra menni, hogy az igazságos legyen, nálunk pedig a’ legkevésbé igazságos, és hegzavartabb, de éppen ezen tekin­tet teszi kötelességgé, hogy- az adó mennyiségét a’ lehetőségig kissebbítsük. Ha őt valaki meg­győzi, hogy a’ Status szüksége 4 millió, 395 ezer, egynéhány forintot üt, nem fog az adó elha­tározásába más tekintet maradni, mintsem az, hogy valljon az adózó ezen sommát meggyőzi e fi­zetni, de mind addig, még erről meggyőzve nem lesz, még azt látja, hogy Magyarországon min­den statisticai adatok szerént a’ Status jövedelmei bőven elegendők a’ köz szükségre, és az in­directa, mellyet minden ember érez, olly nyomasztó, azt kell hinnünk, mivel ellenkező nem mu­­íattatik, hogy Magyarország jövedelmeinek egy része a’Monarchia közkölcségeire is fordítatik , mind addig tehát, még a’ számadás ide az asztalra nem tétetik, négy milliónál többet nem ajánl. Pest Vármegye Követe (Dubravitzky Simon): Előadásaikat azon Követek, kik az adót eddig divatozó egész mennyiségben ajánlották, többnyire azon kezdik, mikép ők óhajtanák ugyan annak nevezetes leszállítását, de ezt nem érthetvén utói, kicsiny mértékű leszállításból pedig az adó­zókra semmi lényeges könnyebbülést nem remélvén; —mindezeknél fogva az adót egész meny­­nviségben kérik megajánlani. — A’ szólló azt várta volna azon Követektől, ’s arra szóllítja őket fel, mert még nem késő! egyesüljenek azokkal, kik, mind addig míg sérelmeink orvosolva, kü­lönösen pedig a’szóllás szabadsági sérelem tökélletesen orvosolva nemleend, semmit sem aján­lanak, ;s akkor is nem elv végett, mert az úgy is tisztán áll — de azért, mert olly kereskedési megszorítások mellett, mellyek alatt Hazánk nyög nehéz', ’s a’ legfeszítettebb iparkodás mellett sem beszedhető a’ mostani adó mennyisége; — ennél jóval, ’s nevezetesen kevesebbet fogunk ajánlani — egyesüljenek, úgy czélt érnek, de eddigi szavazataikkal, ön czéluk’s szándékaik el­len cselekesznek — világos az előadatakból Megyéje szavazata, ismételi: addig míg sérelme­ink, szóllás szabadsági sérelmünk főkép orvosolva nem lészen, utasítása értelmében semmi adót Megyéje részéről nem ajánl, ’s akkor is, ha sérelmeink orvosoltatuak, a’mostaninál jóval keve­sebbet — úgy hogy az adózó nép könnyebbülést érezzen ajánlhat csak. Kassa Városa Követe {Iluske Sándor): Az.elébbi adó megajánlására szavazott. Csanád Vármegye Követe (Návay Tamás) : Küldői meghagyták, hogy az adót leszállítani, és a’ népen segíteni igyekezzen, ugyanazért, mivel a’ kisebb számmali leszállítás is segíttség a’ népre nézve, azt is kedvesen veszi, és azért az Izenetet pártolja de pártolja, Csongrád Vármegye Követe előadását is, hogy a’jobbágy telken lakó nemesek az adó fizetésétől mentessenek fel. Bártfa Városa Követe (Fábry István): Minthogy a’ Rendek többsége 13,000 újonczal többet ajánlott, mind az ő Küldői, az adó pedig a’ katonák tartására vagyon rendelve—a’ dolognak ezen helyzetében, de utasítása értelmében is, a’ múlt adónál többre semmikép ugyan, hanem a’ múltadé­nak megajánlására igen is szavazott — olly feltétellel azonban, hogy azon 100,000 p. forintokat, mik az adó öszveségéből a’ nemes test őrző sereg fentartására, az igazsággal, és méltányosság­gal meg nem egyeztethetőleg vannak szánva — nem az adózó nép osztályai, hanem maga a’ ne­messég viselje. « Jegyző Könyv III. Darab. 15 • CXLIÍ. Országos Ülés. — Aprilis 30-kán Í840. •9

Next

/
Thumbnails
Contents