1839-1840 Jegyzőkönyvek 2-3. • Felséges Első Ferdinánd Ausztriai Császár, Magyar és Csehországoknak e' néven Ötödik Apost. Királyától szabad királyi Po'sony városába 1839-dik esztendei Szent-Iván havának 2-dik napjára rendeltetett Magyarország' Közgyülésének Jegyző könyve. / Pozsony / Nyomattatott Belnay, Wéber és Wigandnál / 1839-1840

1940 / 141. országos ülés - 1940 / 142. országos ülés

54 a* »do tirgvi-mát illeti, kérdeni bátor: miben változtak a’múlt Országgyűléstől a’környülállások ? nemde, mind n*," JSv.e.uu£ magunk, mind Fejedelmünk azon vagyunk, hogy a’ nép javát, erejét előmozdítsuk; felszóllítja te­hát a’ Karokat, hogy most, mikor principium kérdése fen nem forog, a’ somma pedig, melly hi­ányszik, az adózónak nagy könnyebbségére nem szolgál, járuljanak a’ múlt Országgyűlésén meg­ajánlott summához. Zsedényi Eduárd Szepes, Bertha Antal Vas Vármegyék Követei hozzájárultak az Elnök kivánatához. Trencsiu Vármegye Követe {Marczibányi Antal): Országunkban a’legrégibb idő ólta divatozó adózási rendszer mellett a’ közadó azon jobbágyi birtoktól fizetődik , mellyet a’ földes urától min­den pénzbeli fizetés nélkül nyert, ott is, a’ hol a’ szabad vevés adás divatozik, sőt a’ kir. Váro­sokban a’ vétel és eladás mellett a’birtokon fekvő adónak tőkéje tekintetbe vétetődik, a’ vevő any­­nyival kevesebbet ád, a’ mennyit tesz, a’ fizetendő adónak tőkéje, az eladó pedig ugyan annyi­val kap kevesebbet. A’ földesur, ki maga birtokából alkodta ezen contributionalis fundust, az el­határozott úrbéri adózások által annyira van korlátolva, hogy midőn egy telek utáu 52 nap robo­tot kap, ha a’telek, melly több helyeken 100 jugerumot is tészen a’legelővel, földesúri szabad rendelkezése alá tartozna, 52 nap helyett 3,400 forintokat is kaphatna, és igy bizonyos, hogy az adót nem a’ jobbágyság, de a’ földesur fizeti, ki a’ telkeket ezen kötelesség mellett jobbágyinak által adta, főkép midőn, mint jelen esetben, csak azon régi adótól van a’ szó, melly még az ur­­bér behozatala előtt divatozott. — Egyéberánt, midőn a’ Karok és Rendek múlt alkalommal a’négy millióm adót állapították meg, tették ezt leginkább két októl vezéreltetve, hogy t. i. lször az adó­zó nép sorsán segítsenek. 2szor magát az elvet az adó leszállítására nézve tettleg kivívják. — Mi az elsőt illeti, úgy hiszi a’ szólló, hogy a’ 300 ezer forintoknak meg nem adása által az adó­zóknak tetemes könnyebbség nem szereztetik, mert 10 millió populatió közt a’ 300 ezer forinto­kat felosztván, capitationalis systhema szerint, melly a’ legszegényebb adózó classisára éppen a’leg­nyomasztóbb, egyegy főre nem jön több, mint 3 denarius évenként, miután pedig bizonyos, hogy a’Nemzet és Fejedelem közt való kölcsönös egyetértés által, éppen a’nemzet java mozdítatha­­tik elő, hiszi a’szólló, hogy a’ legszegényebb polgári classisra, és országunk minden nemű la­­kosira csak a’ kereskedési tárgyban adandó kedvezések mellett több haszon háromolhat, mint kár a’ fentebbi 3 dénár évenkénti megadásából; mi pedig az elvet illeti, ez kérdés alá nem jöhet, már 1827ben az ország Rendei az adót, melly 1802tól 5 milliomot tett, az 1704ki lábra szállították, de a’ törvény is e’ tárgyban világos, sőt maga O Felsége 182?ben kiadott kir. Válasza által az Or­szágnak ezen jussát nyilván elösmérte , a’ szólló fentebbi tekintetéből fogva a’régi adónak szo­­kot óvások melletti megadását nem ellenzi. t’koz adoroi. Mosony Vármegye Követe (Sőtér Ferencz): Három szóval elvégeztetaé ugyan előadását, de mind magára nézve szükséges terjedelmesebben szólnia, mert csak igy mellőzhet el minden balra magyarázást, mind pedig a’Karokra és Rendekre nézve érdekeit Küldőinek utasítását körülmé­nyesen ösmerni. Ugyan is az adó tárgyábani anya utasításának szavai ezek: Követ urak oda uta­sitatnak, hogy ha a' mostani leszállítását nem eszközölhetnék, annál nagyobb summát ne ajánl­janak“. Melly utasítás következésében az adó tárgyáltatása legelső alkalmával a’ kerületi Ülésen maga is a’ leszállításon szavazott. Úgy szinte országos Ülésben Követ társa a’ leszállításra nyilat­kozott, és maga a’ szólló is az említett országos Ülésben is in merito, úgy mint Követ társa t. i. a’ leszállításra vala szavazandó, nem tartván elegendőnek az utasításban meghagyatott beszállítás eszközlését csupán egy kerületi szavazással megpróbálni,— megjegyzi itt azt, hogy Küldői kis számukhoz képest a’ mindennapi tanácskozásokban nagy számmal szoktak itt jelen lenni, és igy értésére esvén a’ Megyének részéről miképeu történt a’ szavazás, egy már az előtt meghatáro­zott Gyűlésben — melly ben az országgyűlési tanácskozások folyamatáról tett követi jelentés is felolvastatott, a’ nélkül, hogy utasítás kéretett volna, végzés hozatott, melly az adó tárgybani anya utasítást magyarázza, ’s ez nekiek Követeknek megküldetett, mielőtt azonban ezen felvilágosító végzésnek szavait előadta, azt a’ kérdést teszi, hogy ha Küldői meg voltak elégedve azon nyilat­kozással, mellyet Követeik az adó leszállítására nézve tettek, ’s ha azt hitték, hogy a’ tett nyi­latkozás az anya utasítás szabálya szerint tétetett, mi szükség volt rögtön egy végzés által az anva utasítást magyarázni? ezt a’ Követeknek sietve megküldeni,’s őket azon ösvényből ez által ki­vezetni ,.mellyen anya utasításuk értelme szerint indultak, ’s jártak el? Már avagy csak ez a’ körülmény is nem oda mutat e? hogy a’ Küldők a’ követi eljárást talán nem egészen helyesel­vén , más útra kívánták a’ dolgot vezérelni. A’ mi, hogy tökélletesen igy van, az érintett végzés szavai is bizonyítják. Melly ezekből áll „az anya utasításnak azon pontja, melly az adó ajánlását tárgy azza, egyedül annak felemeltetését nyilván kizárván; leszállítását ellenben egyedül feltéte­­esen ’ ánván, ha ez nem volna eszközölhető, az elébbi adó mennyiségének, csak a' szokott CXLII- Országos Úles — Aprilis 30-kán 1840.

Next

/
Thumbnails
Contents