1839-1840 Jegyzőkönyvek 2-3. • Felséges Első Ferdinánd Ausztriai Császár, Magyar és Csehországoknak e' néven Ötödik Apost. Királyától szabad királyi Po'sony városába 1839-dik esztendei Szent-Iván havának 2-dik napjára rendeltetett Magyarország' Közgyülésének Jegyző könyve. / Pozsony / Nyomattatott Belnay, Wéber és Wigandnál / 1839-1840

1940 / 141. országos ülés - 1940 / 142. országos ülés

51

CXLU. Országon Ütés. — Aprilis SO-kán 1810.

jelen Országgyűlésének, lárva állott előtte a1 kijelelt békés haladási út, és tőle függ vala ezen A' ki,*n*i iyon- Nemzetet, mellynek vagy éppen nem, vagy pedig félre ösmertetni szerencsétlenségei közé tartozik, a’ miveltebb nemzetek sorába bevezettetni, ’s a’ nemzeti rendszer ellen szórt rágalmakat tettleg megczáfólni. Ha most nem is, jövendőre bizonyára sikerülni fog Megyéjének azon kivánata, oda birui a’ Haza Atyáit: hogy a’ nemtelennek képviselősége sokká nem fog a’ puszta óhajtások sorába tartozni —szemlélhetni fogjuk ezen helyen az ő Megbizotjokat — hogy azon terhek megrovásába, mellyeket ők viselnek, hozzá is szólhasson, addig pedig had nyugodjon naplónkba még a’ jövőkor egy szép létesítésre onnan ki fogja emelni.

Veszprém Vármegye Követe .{Kocsi líorráth Sámuel): Nem csak a’ hajdan kornak történetei, hanem több miveit országokban jelen időben is divatozó gyakorlat őtet meggyőzi arról, hogy Torontói Vármegye Követének azon óhajtása teljesedése , mellynél fogva a’katonákat békesség idején köz munkára fordítatui sürgeti, mind magoknak a’ katonáknak, kik munkáikért napi béreket kapnának, jóllétét eszközölnék, ’s őket egyszersmind azon munkákkal, mellyekkel naponként, még polgári körökben voltak, foglatatoskodtak, a’katonai életben is foglalatoskodtatván, haza bocsáttatásuk alkalmával elébbeni élet módjokat — azoktól katonáskodások ideje alatt einem szokván — mintegy folytatólag gyakorolhatnák, mind pedig magára a’ hazára nézve hasznos következéseket

szülnének, ’s ennek virágzását a’ munkás kezek szaporodásával előmozdítanák ’s ő is óhajtását az övével egyesíteni kötelességének esmeri. — A' mi .magát a’ fenforgó kérdést illeti, minthogy Küldői utasításában az foglaltatnék, hogy az állítandó katonák legfeljebb az 1830: Tik tör. czik. meghatározott katonai szolgálatra ajánltassanak, ezen utasítás engedelméuél fogva jelen köruyülállások közt a’tiz évre kiterjedő capitulatiora voksol. A’ mi egyéberánt Bihar Vármegye Követének azon indítványát illeti, hogy a’ köz terheket viselő szegény adózó nép is képviselői által a’ törvényhozásban részt vegyen, noha indítványa szívének nemes ösztönéből származik, mindazon által véle egy vélekedésben nem lehet, mindazért, mivel illy nagy lépést a’ Constitutio elveinél fogva egyszerre tenni korán valónak, következéseire nézve most még károsnak gondolja, annyival inkább, mivel a’ több egymást követő Országgyűléseinek, ’s a’ jelenvalónak is munkáji ’s törekedései bizonyítják, hogy az adózó nép sorsának jobbítását az országos test szívén viseli, ’s az adózó nép ezen testben maga valóságos képviselőit is tekintheti.

Borsod Vármegye Követe (Palóczy László): Még csak négy napja, mikor a’ Karok, mindnyájan teljes moralis szabadsággal felszóllottak, a’ többség azt végezte, hogy az elébbi Izenetben megállapodik, sőt, hogy a’ legmélyebb okokkal támogattasson. Tiszteli a’ Megyék Követeit, de miért meg nem mondták, ha tudták azt, a’ mint hogy tudták, miután utasítások van, miért meg nem mondták, hogy tiz esztendei capitulatiót akarnak? megnyertük volna legalább ezt az egynéhány órát, és még az is járt volna hozzá, hogy meg nem Ítéltettük volna magunkat, hogy negyed napra mást végzünk. Zala megmondta, hogy nem a’ kitanult, de lelkes katona nyer győződelmet. A’ Burkus katonaság kitanult volt, és Jénánál még is egy nap semmivé lett; ellenben 1813ik évben 120.000 újoncz Burkus ált fegyverbe, az nyerte vissza a’ Nemzet dicsőségét. A’ kir. Válasz ugyan haladást kíván, de valljuk meg, hogy áll a’ dolog? nem tudja még a’ nyolcz millió, milly szerencse napra viradt Április utolsó napján, ha köszönni akarunk, köszönjük meg, de ne annak terhével, a’ ki még azt sem tudja, hogy valamit kapott; mondják: nem nagy teher a’ katonáskodás, de a’ kik azt állítják, gondolják el, hogy csak pon, hóba is milly nehéz Gyöngyöstől Kápolnáig, Tokajtól Nyíregyházáig gyalogolni. — Soknak látszik a’ két esztendő is annak, a’ ki ösmeri az anyai indulatot, a’ feleség fájdalmait, kinek karjai közül férje kivétetett, kinek nincs a’ ki táplálja gyermekeit — egyéberánt a’ Kalocsai Káptalan Követének azt válaszolja, hogy, a’jus canonicum a’ vadászatot és sub poena irregularitatis megtiltotta a’ papságnak; — itt annál több van kérdésben.

Varasd Városa Követe (Barabás Béla László): Küldői az adózó nép igen szomorú sorsán segíteni tiszta szivükből óhajtunk, azért nem úgy, mint némelly előtte szólló Követek tiz esztendői, hanem ha reményleni lehetne hat, de azt el nem érhetvén 8 esztendei capitulatióra^szavaz.

Ugocsa Vármegye Követe (Szentpá/g László): Miután az 1830 esztendei törvényhozás a’ nemzet háláját az által vívta ki magának, hogy az örökös katonáskodást eltörlötte, e’ mellett Felséges urunk a’ már szóba volt nyolcz esztendei katonai szolgálatot elfogadni egy átaljában nem akarja, a’szólló is azt hiszi, hogy nem hibázhatik akkor, midőn az említett törvényhozásnak példáját követve részszerint azon okoknál fogva, mellyeket az Elnök előadott, részszerint mellyeket a’ Torontáli Követ megérintett, részéről is oda nyilatkozik, hogy a’ tiz esztendei katonai szolgálatot ellenzeni többé nem lehet.

Szeged Városa Követe {Szilber Antal): Küldői a’nemzet azon osztályába tartoznak, melly a’ Haza védelmére nem csak katonát ád polgárjai és rokonjai közül, de azt saját pénzekből fize-13 *