1839-1840 Jegyzőkönyvek 2-3. • Felséges Első Ferdinánd Ausztriai Császár, Magyar és Csehországoknak e' néven Ötödik Apost. Királyától szabad királyi Po'sony városába 1839-dik esztendei Szent-Iván havának 2-dik napjára rendeltetett Magyarország' Közgyülésének Jegyző könyve. / Pozsony / Nyomattatott Belnay, Wéber és Wigandnál / 1839-1840

1940 / 135. országos ülés - 1940 / 136. országos ülés

CXXXVI. Országos Ülés. — Aprilis 23-kán 1840.

21

— a’ szóUó túrván Ugyan minden babona és kisértet hivésen — de mivel a’ köznép száján a' sír* jából feljáró halót mondatik kísérletnek, a’ Jesuitákra, kik már egyszer megholtak, de sirjokból ki búvá ismét fen járnak, a’ kisértet és rémkép nevezet is reájuk illik, —egyébiránt a’ Jesuilák védlése helyett az várta és várja a’ szólló az egyházi rendű Követektől, hogy fogjanak össze a’ világi Követekkel a’jelen Izenet pártolására, mert kiknek volt hajdan,’s kiknek lesz jövendőben is a’Jesuitákkal, ha az országba be jönni találnának legtöbb bajok? felelet: azon a’ köz állománytól minden tiszteletet és pártfogást érdemlő emberekuek — úgy mint a’ népet tanító ’s közte lakó Plébánoknak és a’ Püspököknek; ugyan is: a’ Jus canonicum azt tanítja, hogy a’ parochia egész körében papi functiókat tenni, egyedül a’ parochiabeli Plébanusnak szabad — de tudtak a’ Jesuiták Romában maguknak olly kiváltság levelet eszközleni, mi szerint nekik szabad volt minden papi functiókba bocsátkozni, prédicálni, keresztelni, temetni ’sat. akár egyezett meg azokban a’ rendes Plébánus akár nem, ’s e’ miatt a’ Plébánusok és Jesuiták között örökös háború volt, ’s a’ Jesuiták 1113ik évi eltörlésének senki se örült jobban, mini a’ Plébánusok. Továbbá, mind a’ jó rend, mind a’ jus canonicum szinte azt tanítja, hogy az egyházi dolgokra nézve a’Diaecesisekben leg főbbek a’ Püspökök legyenek, ’s tőlök mindenek fügjeuek, de a’ Jesuiták e’ részben is tudtak ki mesterkélni Rómában egy olly Pápai Bullát, mi szerint ők, nem a’Püspököktől, hanem egyedül ön Generálisuktól és a’ Pápától függőitek c ennél fogva a’Jesuiták csak akkor fogadtak szót a’ Püspököknek , mikor akartak, más különben pedig soha sem engedelmeskedtek azoknak. Tudhatja az Egri Főkáptalan Követe, hogy a’ maga idejében olly hatalmas Egri Püspök Gróf Eszterházg Károlgal is üjjat húztak az Egri Jesuiták; mellyért megharagudván reájok az említett néhai Püspök az mondta nekik: „jól van, nem fogadtatok nekem szót, és ezt még szemembe mondjátok, majd el jön nem sokára vég órátok, akkor meg én nem fogok rajtatok szánakozni1*—és be is tölt. Többnyire arról hallja, ’s hallotta ma is a’ Jesuitákat magasztaltatni, hogy ők illyen amollyan hires és nagy mesterek voltak a’ nevelésben és a’ tanításban, ’s illyen amollyan nagy tudósok voltak. Nézzük meg csak bővebben, hogy állott a’ részben valósággal a’ dolog? tettekből kell megítélni, az említett tetteikből a’ Jesuitákat Í9. — Előre bocsátja azon általános megjegyzést, hogy ő egy hitben vagyon azon publicistákkal, kik azt tartják; hogy vágynak ugyan a’ papi renden lévő tanítók és nevelők között is dicső kivételek, de caeteris paribus sokkal jobbak a’ világi tanítók, kik magok is atyák lévén, nagyobb bennük a* hajlandóság tanítványikhoz, és jobban érzik annak becsét, hogy minő nagy kincseiket bízták a’ szülők gyermekeikben az Ő nevelésük alá,— mint érzik azon pap tanítók, kikegykor az oltár zsámolyánál maguktól minden atyai örömöt és indulatot örökre elesküdtek. De ha már papnak kell is lenni nevelőnek és tanítónak, a’ részben sincs semmi fényesebb érdemük a’ Jesuitáknak, mint a’ Piaristáknak, és Benedictinusoknak voltak, és vágynak. Ezek legalább se maguk nem avatkoztak soha az udvari és világi kabalákba, intriguákba, üldözésekbe, sem pedig tanítványaikat arra nem tanították, líalálosan is gyűlölték a’ Jesuiták mindig a’ Piaristákat és Benedictinusokat; egyért azért: mert az ifjúság nevelését egészen kezükre akarák keríteni — másért pedig azért: mert a’Benedictinusoknak mint igen régi szerzeteseknek — sok — a’ Jesuitáknak pedig, mind amazokhoz képest nagyon fiatal idejű szerzeteseknek aránylag kevés jószágok lévén, ezt soha se tudták megbocsátani a’ Jesuiták a’ Benedictinusoknak. Mit csináltak hát? azt, hogy a’ Franczia országi Jesuiták kapják egyszer magokat, ’s felállítják azon tbesist, hogy valamennyi régi levél, privilegium, donatio, fundationalis levél van, mind hamis, közülök egy se igaz, ’s ennél fogva a’ Benedictinusok jószágaikat, mellyeket olly hamis levelek mellett bírnak, mind el kell Szedni; gondolván ’s oda nézvén fél szemmel a’ Jesuiták, hogy ha uj osztály lesz a’ papi jószágokkal, majd ők is kapnak egy gazdag osztály részt; ezen thesisekkel nagyon az elevenjére vágtak a’ Jesuiták a’ Benedictinusoknak, és ezek még is üldözték e’ viszont a’ Jesuitákat? nem! még akkor sem! hanem tollat fogván, azzal védték magukat; tudományi kincsei teljes munkákat írtak kifejtették azt, hogy századoktól századokra miféle szokások, pecsétek, Írásmódok gyakoroltattak a’Donatiók , Privilégiumok , és több illyesek kiadásában? mire kell azok megítélésében vigyáznunk? ’s utoljára is a’ tudós Benedictinusokkal folytatóitól háborúban a’ náloknál kevesebbé tudós Jesuiták húzták a’ rövidebbet. Azonban, de minden akaratjokon kívül — tettek még is egy nagy hasznot a’ Benedictinusok megtámadásával a’Jesuiták, azt t. i. hogy egy szép tudomány—a’ Diplomatica—akkor fejlődött ki, ’s öntetett rendszeri és különös tudományi alakban legelőször. Melly tárgyban tekintsék meg a’ régiség és Diplomatica barátjai azon nagy számú Foliantokat, mellyeket a’ Franczia országbani Benedictinusoknak „Congregatio St. Maceri“ nevű osztálya öszveszedett, és kiadott. — De azt szokták mondani,

’s ma is mondták a’ Jesuiták dicséretére — mint már előre bocsátám — hogy ők már hiába; hires tanítók ’s hires tudósok voltak. — Én ezt a’ litteraria históriára hivatkozva kereken tagadom. Az obscurantismus terjesztése, és fentartása volt nekik fő maximájuk. Az igazi tudósoknak az