1839-1840 Jegyzőkönyvek 2-3. • Felséges Első Ferdinánd Ausztriai Császár, Magyar és Csehországoknak e' néven Ötödik Apost. Királyától szabad királyi Po'sony városába 1839-dik esztendei Szent-Iván havának 2-dik napjára rendeltetett Magyarország' Közgyülésének Jegyző könyve. / Pozsony / Nyomattatott Belnay, Wéber és Wigandnál / 1839-1840
1940 / 119. országos ülés - 1940 / 120. országos ülés - 1940 / 121. országos ülés
320 ▼ CXXI Országos Lies — Aprilis 1 -jen 1840. azl iiiry a' mint van, el nem fogadhatja: mert Küldői a' szóllás szabadsági sérelmeket tettlegesen orvosoltam«’, a' bírói eljárást törvénytelennek nyilatkoztatni kivánják — a királyi Leiratban pedig világosan az amnestia sem igértetik, e’ szerént tehát Ö az előbbi Febr. 20-iki végzés inel- Jett voksolván, a' felolvasott Márt. 30-ik kerületi határozatot el nem fogadja. Szabolcsi Követ {Zoltán Janos'): — Utasítása az újonezok ajánlásába mind addig nem bocsátkozni, míg a' szóllás szabadsági sérelmek tettleg orvosolva nem lesznek, — ezt a’ Márt. 24_iki kir. Leiratban fel nem találván Zala szerént az orvoslási záradékot kívánná felállitatni — a’mennyiben azonban ezt utói nem érhetné ragaszkodik a’ Febr. 20-ki végzéshez. Pest Vármegye Követe (Dubraviczhíj Simon): ()t sem elégíti ki a Márt. 24-rül költ kir. Leirat, mert Küldői az újonezok ajánlásába mind addig bocsátkozni nem kívánnak, míg a’ szol- Jás szabadsági sérelmek tettleg orvosolv a nem leendenek — ennélfogva tehát a’ felo lvasot Márt. 30-ki kerületi végzést nem pártolván, Csongrádként az újonezok felterjesztése ellen ünnepélyes óvást lészen. Csanádi Követ (Biró ImreJ: Ót is a’ Márt. 24-ikről költ kir. Leirat ki nem elégíti, mert Küldői is a’ szóllás szabadsági sérelmeket tetleg kivánják orvosoltatni, mi el ott az újonezok felterjesztessenek — azért részéről sem pártolja a’ felolvasott határozatot, hanem ragazkodik a’ Febr. 20-ki végzéshez. llonti Követ (’Sem bért/ Imre): Míg a' szóllás szabadsági sérelmek tettleg orvosolva nem lesznek, addig az újonezok eránti ajánlást felterjeszteni nem kívánván, minthogy az c'tárgyban Márt. 24-ről költ kir. Leirat neu« ki elégítő, ragaszkodik a' Febr. 20-ik végzéshez, mellynél fogva,' az újonezok eránti ajánlást még a’ fő RR-kel sem kívánja küzöltetni. Borsodi Követ QPaloczy László): Bár mennyire olvassa is a’ Márt. 24-ről költ kir. Leiratot, részéről nem találhat abban semmi megnyugtatót, semmi ollyatén okot, melly étet a’ Febr. 20-ki végzéstől elmozdítana, mert az érintett kir. Leirat se lormája, se érdemére nézve nem jó, nem kielégítő, — ugyan is a’ formára nézve — a’ Kormány diplomatice csak a’ felírás utján értcsittethetik valami dologról, a' szóllás szabadságában azonban még felírás fel nem ment, a’ Kormány pedig azt írja, hogy tudomására esett, hogy a'szóllás szabadsága érdemében a’tanácskozások felakadtak, —kérdés tehát honnand tudja ezt a' Kormány ? annyi bizonyos, hogy dipiomaticai úton erről még tudósítva nincsen; valljon mit mondana a’ Kormány, ha az országos Rendek azt Írnák fel, — értésükre esett az országos Rendeknek, hogy illyen és illően Leiratot készül a’ Kormány kiadni; ’s a’ nélkül, hogy efféle Leirat a’ rendes úton valósággal leérkezne, még is a' csupa hallomásra már azt a’ Rendek nem helyeslenék — a‘ Kormánynak tehát ebbéli 1 -pése jó következésü nem lehet, — de a’kir. Leirat érdeme sem tetszik a’ szólónak, mert kérdi ád é az jövendőre valami biztosítást? éppen nem ; a’ kir. Leiratban t. i. némelly átaljános és közönséges elvek mondatnak ki, mellyek in thesi ugyan igazságosak, de gyakorlatban jelenleg semmit setr. segítenek, igy például a’ kir. Leiratban mondatik, hogy 0 Felsége a’ szóllás törvényes szabadságát tiszteli, és azt feltartatni kívánja , — ellenben abból azt is ki lehet venni, hogy éppen a’ szóllás szabadságát bírói Ítéletek által még is gátolni kívánja, c’ szerént tel*.át csak ott van-a’Nemzet, a’ hol eddig volt, mert nem lévén a' szóllás szabadsága és a’szabadosság között a’határ kiszabva, a1 Kormány majd ismét tetszése szerint magyarázza a’ szóllás szabadságot, cs ott fog arra szabadosságot találni a‘ hol akar ; a' kir. Leirat tehát a’ nemzetet sem a' múltra ki nem elégíti, midőn a’ kérdésbe vett bírói eljárásokat helyeseknek és törvényeseknek nyilatkoztatja, sem pedig jövendőre nem biztosítja, mert ismét csak a’regiben maradnak a’ dolgok, és az önkény ellen nem tétetik, nőm adatik biztosítás, — és igy mi jó van az egész kir. Leiratban? a' végén annak ugyan látszik valami homályos sugár, melly az amnestiával ketsegteti a'nemzetet, fog é az azonban adatni í nem tudja ’s ezen kir. Leiratból biztosan ki sem is veheti, — de nem kételkedve, hogy az meg is fog adatni, kérdi, lészen é azért a’ baj, és a' sérelmeken, melleket a Nemzet olly forró kebellel pártolt segítve? ő részéről azt kéntelcn mondani hogy mm, mert noha megismeri, hogy a kegyelem a’ Fejedelmek koronáikban a’ legnagyobb gyöngy, es azt részéről magasztalni is fogja, — a’ dolognak azomban állása jobb éppen semmivel sem iészen — mert ezentúl is a' fő Ítélő törvényszékek az e' tárgybani 2-dik izenetben felhívott törvények és elvek ellen eljárhatni és ítélhetni fognak ezekhez, de utasításához képest is, ha már az orvoslási záradékot utói nem érhetné, a’ Febi\ 20-ki végzés mellett szavaz. Békési Követ (jll'unkkeim lléla Báró): Küldői az újonezok ajánlásába bocsátkozni nem akarnak, ntig a’ szóllás szabadsági sérelmek tettleg orvosolva nem leendenek — ugyan azért a felolvasott kerületi végzést nem pártolhatván; ragaszkodik a1 20. Febr. határozathoz. Hevesi Követ (Papszusz Lajos): A’ Mart. 24-ról költ kir. Leirat sen« a’ múltra nem kielégítő, mert abban a bírói eljárás lielyesíttetik, és az Ítéletek törvényeseknek mondatnak, sem
