1839-1840 Jegyzőkönyvek 2-3. • Felséges Első Ferdinánd Ausztriai Császár, Magyar és Csehországoknak e' néven Ötödik Apost. Királyától szabad királyi Po'sony városába 1839-dik esztendei Szent-Iván havának 2-dik napjára rendeltetett Magyarország' Közgyülésének Jegyző könyve. / Pozsony / Nyomattatott Belnay, Wéber és Wigandnál / 1839-1840

1940 / 118. országos ülés

JJt f Ci

föl ása megegyez, — lenne nekiek szabad ezen ügyet ide felhozni. — Azonban a’ Horvátországi Követ ezen állításának bebizonyítására semmi alapost nem hozhat elő, sem a törvényből, mert az egész Corpusjnrisban egy-törvény sincs, melly ezen állítása mellett harczolna, sem a’ gyakorlatból- mert ez most a’legelső eset, hogy Küldői törvényes jusoknál fogva egy nekik gyűlölt municipalis törvény ellen kikelnek ugyan akkor, midőn azt Horvátország a’ maga részéről fentarlátni

kívánja. __ A’ már sokszor említett 1791; 58dik törvényczikkellyel bizonyosan nem fog boldogulni

a’Horvátországi Követ; mert ezen törvény azt mondja ugyan „municipalibus eadem Regna in concreto respicientibus negotiis, porro quoque in generalibus eorumdem Regnorum Congregationibus pertractandis“ de ezt egész általánosságban mondja a’ nélkül, hogy ezen közös negotiumok nemét meghatározná. __ Hátra van tehát a’ kérdés, mellyek valóban ezen közös municipalis dolgok? és melylyek is lehetnek csak azok? véleménye szerént ezen tárgyak közé a’ törvényhozási kérdések, mint p. o. a’ most fenforgó, semmi kép nem tartozhatnak; mert törvényhozási tekintetben az 1791: 23dik törvénynél fogva egészen függetlenek Küldői Horvátországtól — az itten említett törvény igy szóll: „ut Comitatus Syrmii, Verőczensis et Poseganus inter reliquos Regni hujus Comitatus sessione et voto postlyminio gaudere possint“, következőleg azon közös „municipalia negotia“ név alatt csak ollyan tárgyak értethetnek, mellyek a’ Horvátországgal közös Banális jurisdictioból folynak. Ezen jurisdictiót pedig az 1709: 28dik t. czikkely szerént csak „quoad bellica et juridica“ lehet érteni, ezek lévén a’ törvénynek szavai „ut Banális auctoritas intraducatur, ne Regna illa tam in bellicis, quam in juridicis capite carentia ulterius detrimentum capere cogantur“, — és igy csak az administrationalis természetű kérdések számlálhatok oda, a’ mi a’ negotium szónak etymologai értelméből is világosan kitetszik, mint p. o. a’ Protonotarius, közös Referenssünk választása, az insurectio elrendezése; — kérdi tehát a’ Horvátországi Követet, hol fog állításának támogatására okot, vagy csak anologiat találni?— Külömben is képtelenség volna, két egymástól független képviseletű Törvényhatóságokat, bár melly törvényhozási kérdésben is egy más alá rendelni, annyival is inkább olly esetben; midőn az által az egyik nyilvános rövidséget szenvedne , a’ másik pedig némű felsőséget gyakorolna. Horvátországot csak Horvátország Követei, Slavoniát csak három Slavouiai Megyék Követei képviselhetik. — De egészen máskép áll az ügy Küldői részéről, mellettek szóllanak a’törvénynek világos szavai, ’s ezek folytában a’szakadatlan gyakorlat, és a’ dolog jelen állása, mert hiszen a’ SJavoniai Megyék itt ülnek a’ magyarországi Megyék során, ’s voksolnak függetlenül Horvátországtól. — Az 1832ki esztendőben még a’ Horvátországi Vármegyék a’ rendszeres munkákat, mellyekben á’legfontosabb publico politicus változtatások kérdései fordulnak elő; — a’ Horvátországi Országgyűlésén vevék tanácskozásba, addig míg Küldői saját zöld asztaluk mellett, ’s tőlük függetlenül tevék ezt; ’s ugyan akkor nyilatkoztatták ki magokat a’ 14dik §. eltörlése eránt; és Küldői valóban annyira át is vannak hatva ezen jusok érzetéiül, hogy ezen áltafok gyűlölt municipalis törvény eltörlését itt a’Magyarország Gyűlésén nem csak magokra, hanem Horvátországra nézve is álhatatosan kivánják, ’s igy ezen kétségbe vonhatatlan jusokat tetleg is lehető leguagyobb kiterjedésben gyakorolják. — Ezeket a’ Karoknak és Rendeknek előterjeszteni követi köteleségének tartotta, és a’ mennyiben az Izetben Küldőinek ezen általa itt kifejtett elvekkel megegyező kívánsága foglaltatik, hogy t. i. mint Követ társa a’ múltkor is kijelenté Horvátországtól törvényhozási tekintetben egészen függetlenek, ’s Magyarországhoz e’tekintetben incorporálva vannak, ’s a’ mennyiben ebből azon következés húzatik, hogy kívánságuknak Horvát ország részéről semmi akadály nem tétethetik, annyiban az Izenet ellen semmi kifogása nincsen. — Egyéberánt Slavoniaország nevét, és a’törvény által kiszabott kapcsolatot, t. i. a’ Banális jurisdictiót az ólta feljebb kifejtett értelemben Horvátországgal szentül, és sértbetetlenűl fentartalni kívánja, ’s ha talán Horvátország Követe azt gondolná, hogy ő azt fel akarja bontani, őszintén nyilatkoztatá, hogy a’ törvényes kapcsolatot felbontani esze ágában sincs, azt pedig a’ mi vagy éppen nincs, vagy csak illusióval van öszvekötve; felbontani se nem lehet, se nem szükséges.

Szepesi Követ (Matyasóvszky Boldizár): Midőn Küldői az 1791: 26dik törvénczikhez, és *zt mindég követő gyakorlathoz olly általánosan ragaszkodnak, hogy akkori Törvényhozók példáját követvén, kik azon törvényt örök időkre alkották, abban nem csak semmi változást tenni, sőt azt törvényhozási tanácskozások tárgyául kitűzni soha sem akarnák, —logicajukat különösnek mondani éppen nem lehet, mert tudván azt: hogy a’ vallás dolga minden embernél legkényesebb tárgy lévén, tapasztalták azt is, hogy valahányszor a’ vallásbéli tárgy az országgyűlési szőnyegre került, mindannyiszor Ízetlenségeknek, surlódásokuakés elkeseredettségnek adott okot; ezáltal tehát semmi e^.e^et nem kívánnak, mint azon csendet és egyetértést, melly ezen törvény alkotása óta a' különböző vallasu ország lakosai közt fenállott, továbbá is feutartani. — Melly helyes légyen ezen logicajuk bizonyítják, ezen tárgy, de nevezetesen a’ vegyes házaságok eráuti ez Országgyűlésén folytatott tanácskozások ; mert midőn az evangelicusok a’ haladás elvét követvén, mindég az 1791:

CXV1II. Országos Ülés. — Martius 28kán- 1840.