1839-1840 Jegyzőkönyvek 2-3. • Felséges Első Ferdinánd Ausztriai Császár, Magyar és Csehországoknak e' néven Ötödik Apost. Királyától szabad királyi Po'sony városába 1839-dik esztendei Szent-Iván havának 2-dik napjára rendeltetett Magyarország' Közgyülésének Jegyző könyve. / Pozsony / Nyomattatott Belnay, Wéber és Wigandnál / 1839-1840
1940 / 100. országos ülés
261 zás lesz — minthogy tehát ő azt egynek tartja, akár valamely telekből kihaljon a’ jobbágy, akár pedig a’ telek más oknál fogva elpusztulják, ás igy csak mindég elpusztult telek, mellyet a’ földes úr az előbbi törvényczikkely rendeleténél fogva ingyen másnak általadni tartoznék — a’ 14dik szakasznak rendelete a’ földes úrra éppen nem káros, azért azt megtartatni kívánja. Az Elölülő: Az 1836: Ildik törvényczikkely 9dik szakasza az elhagyott telkekről az adó biztosítása tekintetéből hozatván, miután e’ tekintetben a’ nemesség már úgy is eleget áldozott, nem látja okát, miért kellessék ezen biztosítást tovább terjeszteni — a’ mi pedig Pest Vármegyének azon állítását illeti, hogy akár valainelly telek elhagyatik, akár pedig abból a’jobbágy kihal, mindég csak elhagyott teleknek nézethetik, — erre nézve megjegyzi, hogy azon telket, mell vet a’ földes úr eladhatna — desertának mondani nem lehet, — mert az elpusztult, elhagyott teleknek {ismerete az, hogy azt senki elvállalni nem akarja, ’s ezen fogva a’ felül a’ Rendek azt határozták, hogy azt ingyen kellessen oda adni, — mert azt külümben sem venné meg senki,— felszóllítja tehát ismételve a' Rendeket, hogy fontolóra vévén ezen szakaszból a’ szegény nemességre háromló rósz következéseket, ezen szakasztól állanának el. Szathmári Követ (Kende Zsigmond): A’ 14dik szakasz kihagyásában annál is inkább megegyez, mert csak ugyan a’ 14dik szakasz mellett is fenmaradnak esetek, a’ mellyekben a’ földes úrnak örökösödése meghagyatik, például ha a’ megholt jobbágynak még oldalaslagi vérsége sincsen, ha tehát ezen esetben örökösödhet a’ földes úr, nincsen ok miért nem lehetne néki a’ 14dik szakaszban foglalt esetben is az örökösödést általadni; annál is inkább, minthogy az, a’ mint az Elölülő is jelentette, egyedül a’ szegényebb sorsú nemesek javára czéloz, — ugyan azért a’ 14dik szakasz kiha gyásában mint utasítása, mint pedig meggyőződésénél fogva megegyez. Zalai Követ (Hertelendy Károly): Noha mindenekben kimutatta, hogy az illiberalis elveket nem szereti; azonban a’ földes úri tulajdont se akarja sérteni — ez oknál fogva ő Megyéjének nemességét ezen javallott törvényczikkely szakaszával terhelni nem akarja — annál is inkább, mert ha a’ földes úr a’ szerzeményi ingó javakban örökösödhet, nem látja okát, miért kellessen megtagadni tőle az úrbéri telkekben való örökösödést, ’s miért kellessen azt határozni, hogy a’ lelkek inkább egy henye oldalaslagi vérségre szálljon, mint sem pedig egy alkalmas idegenre, a’ ki mind a’ közös terhek viselésére, mint a’ földes úr kielégítésére — és szolgálatira több biztosítást nyújt — ugyan azért minthogy a’ múlt országgyűlési elveket ez által megsértve nem látja, az Elölülő által javallott 14dik szakasz kihagyásában megegyez. Veszprémi Követ (Kocsi Horváth Sámuel): Küldői azt kívánják, hogy a’ jobbágyok oldalaslagi vérségi örökösödésben csak azok részesülhessenek, a’ kik egyszersmind osztosztak is, nem pedig minden vérségbeliek, — egyéberánt a’földes úrnak örökösödési jogát fentartani kívánván, megegyez az Elölülő javallatában, — Komáromi Követnek azt jegyezvén meg, hogy az általa felhívottak csupán az elpusztult telkekről, mellyeket t. i. megvenni senki sem akar, értetődjenek. Torontáli Követ (Hertelendy Miksa): Igaz ugyan, hogy a’ múlt országgyűlési törvény a’ földes úrnak örökösödési jusát világosan ki nem zárta, csupán azt mondá, hogy a’ földes úr úrbéri telket nem bírhat— ebből tehát a’ Rendek az következtették, hogy ha nem bírhatja a’ földes úr, mielőtt az egy idegennek általadassék, bírja azt egy oldalaslagi vérségi atyafi, kinek a’ megholt is inkább szánta volna mint egy idegennek — igaz továbbá az is, hogy ezen szakasz kihagyása a’ szegény nemesek javára volna, ő azonban nem az egyesek, vagy egy különös osztálybeliek, hanem a’ köz javát tekintvén, minthogy tagadni nem lehet, hogy ezen szakasz rendelete többeknek javát eszközli, pártolja a’ szerkeztetést. Ellenben Abauji Követ (Gr. Péchy Etnánuel), Mármarosi Követ (Móritz Péter), Esztergom Vármegye Követe (Eriebaisz Imre), Szerémi Követ (Poszávecz Zsigmond) és Győr Vármegye Követe (Szűcs Antal): Minthogy ezen 14dik szakasz a’ III. Rész 30dik czimjével ellenkezne, az Elölülő elveit magokévá tévén, annak kihagyásában megegyeztek. Zempléni Követ (Fay Ferencz): E’ pontra ugyan külön utasítása nincsen, azonban általányos utasításul azt hagyták Küldői, hogy a’ nemesség sarkalatos jusai fentartassanak, minthogy pedig ezen 14dik szakaszban kimondott elv egyenesen ellenkezik az eddigi feuálló törvénnyel — az Elölülő javallatában megegyez. Az Elölülő: Nem lévén, kik szóllani kívánnának, a’ többséget a 14dik szakasz mellett mondá kL Baranyai Követ (Pákozdy Zsigmond): A’jobbágyok örökösdéséről készített törvényczikkely 3dik szakaszában érintett kedvezést kívánná csak a’ szerzeményre érteni, mert nem találják Küldői igazságosnak, hogy az ősi vagyonból, mellynek meglétét nem ön iparkodásának köszönheti, egyik fiát a’ másik felett boldogíthassa; a’ 7dik §ba pedig még azt kívánná betétetni, hogy azon Jegyző Könyve II. Darab. 66 C. Országos Ülés. — Mártim 4-ken. 1840.
