1839-1840 Jegyzőkönyvek 2-3. • Felséges Első Ferdinánd Ausztriai Császár, Magyar és Csehországoknak e' néven Ötödik Apost. Királyától szabad királyi Po'sony városába 1839-dik esztendei Szent-Iván havának 2-dik napjára rendeltetett Magyarország' Közgyülésének Jegyző könyve. / Pozsony / Nyomattatott Belnay, Wéber és Wigandnál / 1839-1840
1939 / 62. országos ülés
10 A’ katona szükséget tudakozó Küldöttségbe a ti. kir. Városok részéről nevezendő tagok’szaru áról-23-dik Novemberi kerületi végzethez is a’ szóló általányosan ragaszkodván , nyilván tudtokra adja a’ kir. városi Követeknek azt , hogy maguk mostani viseletűkkel is a’ Vármegyéktől nem hazaf.ui szivekhez való szorítást, — hanem eltaszitást keresnek maguknak, ’s annak jó következéseit ugyan soha sem reményihetik, — minden esetre pedig ha valamelly tárgy az országos Küldöttség idejében szavazatra kerülni találna, annak is, hogy a’ kir. Városok hat Küldöttjeiknek szavazatuk, ha voksnak számittassék a' szóló Küldőinek nevükben is előlre, és nyilván ellene mond. Székes Fejérvárosa Követe (Hauer Györfft/J: Nyilatkozását ekép adá elő: — Folyó November 23-ki kerületi Ülésben a’ 3-ik Rend abban állapodott meg, mi szerént a’ katona ujonczokban kívánt segedelem adásra nézve a’ kérdéses szükséget tárgyazó adatok, egy rendelendő országos Küldöttség által tudassanak meg, — mclly alkalommal a' tisztelt 3-ik Rend egyszersmind elhatározá, hogy a’Vármegyék közül minden Kerületből azon Küldöttséghez G. tag neveztessen ki, — ugyan akkor az is kimondatott a’ tisztelt Rend által, hogy ámbár a' N. Káptalanok közül most 4. tagot kellene az érintett Küldöttséghez nevezni, azonban még is közülük csak két tagnak kineveztetését állapitá meg, — kettővel a’ királyi Városok Küldöttségét kívánván szaporítani: _ ezen határozatra njízvc a’ szálló Követ azt jegyzé meg, hogy miután azon határozat a' 4-ik Rendnek minden hozzá járulása, s megegyezése nélkül történt, — azt hiszi, hogy a' 3-ik Rendnek nem volt törvényes igaza határozottan azt kimondani, hogy a’ királyi Városok részéről pedig csupán 6. tag neveztessen ki azon Küldöttséghez, — 's így azt el sem fogadhatja; továbbá a' szolló Követ fájdalmas érzése kijelentése mellett fel hivá, és kéré a' tisztelt 3-ik Rendet, hogy aura szomorú súrlódásoknak, sőtt gyakran keserűséggel párosult minden részrőli kifakadásoknak (mellyck majd minden napiak) végét szakasztani, 's megszűntetni méltóztasson; — mi czélszerűleg csak úgy eszközöltethetik, ha az Országgyűlése ama savanyu ésfujtós almát ketté vágván meg kezdi, — tudni illik, ha az egész Országgyűlését, 's a' Törvényhozásnak minden részét, törvényes igazaikhoz képpest minél előbb elrendezi és coordinalja, — de nem is lehet a' szól Jó vélekedése szerént ezt még tovább halasztani, — mert ugyan ezt javalja, és múlhatatlanul meg kívánja a’ Törvény, — ‘s Igazság, — a haza köz érdeke, — sót a’ képviselői rendszernek tiszta fogalma is. Végre a’szálló Követ nézeteihez még azt adván, hogy ő tulajdon meggyőződése szerént is, de a mennyire Küldőinek gondolkozásuk szellemét esméri, egész őszinteséggel 's nyíltan kimondja, hogy azok is, igazságos nézeteiknél fogva, bár mclly Rendnek, akármelly részbeni megfosztásával a' 4-ik Rendnek gyarapodását bizonyára legkevesebbé sem óhajtják, — 's igy szavazata állal oda nyilatkozik, hogy a' katona ujonezokban kívánt segedelem adásra nézve fent forogható szükség megtudására rendelt országos Küldöttséghez , a’ 4-ik Rend által választottak, M. Personalis Urnák már ált adott jegyzékben ki tett számmal nevezetessenek ki. Az Előlülő már többször megmondotta, hogy nincs itt szó egy Státusnak megfosztásáról, és az igy elvett jusnak másnak adásáról, itt országosan tanácskozunk, és bizony a1 királyi Városok részéről is tökéletes szabadsággal, azért szóljanak a'dologról, hány Követ menjen a’Küldöttséghez ? Eperjes Várossá Követe (Bujánorics VinczeJ: így nyilatkozott: a' Juris publici elveket a’ Törvényhozó Rendek közti viszonyos arányban múlt Országgyűléskor kifejtettem — az Országos Küldöttségeknek az Elnök részéről gyakorlott kinevezési jussok korlátozásában részt nem vettem: Tehát mivel a’ kegyelmes Királyi Előadások mennél előbbi tárgyaltatását Küldői szorossan megparancsolák ; egyedül azok részéről (hahogyr a' köz megegyezés kivihető nem volna) a szabad királyi \ árosok \ álasztmán} i tagjainak az Elnök részéróli kinevezésükben, és kijelölésükben ezen esetben csupán részemről megegyezek; egyébiránt malo inter opressos esse, quam inter opprimentes. Nagy Bánya A arosa Követe (Toperezer OttoJ: Midőn a’ jelen Országgyűlésének első hevesnapjai után (Borsod Követe engedelmével légyen hát mondva) a' III-ik Rend, és szabad kiraki Varosok képviselői közt azon nyilvános vallás tételre: hogy a' 4-ik Országos Rendnek itteni állása sem egy szabad nemzet méltóságához, sem önnön érdekéhez illő nem lévén, az úgy mar továbbá nem maradhat, — fegyverszünet kötteték; nem kissebb vala ügyelem, és részvét a' civilisált népeknél, mint honunkban, mellyel a' magyar Aristocratianak ezen nyilvános gyónását c' teremből nékiek megvivő örvendetes postái fogadtattak _ mert jelszó vala ez arra: hogy ebbe haladás lenni fog, és a'békélló két Rendet egy szebb jövendőt ígérő sympathia fűzi őszve de fájdalom, ez alig ha tellyesűlt, mert valójában azon postának, mclly azt, mi itt ma történik, viendő szét ellenben amazzal fátyol lészen sípjára kötve. Nem czélja a’ dologról jogos vitatásba bocsátkozni, mert miután a’ KK. és RR. tudni fogják, hogy közöttük, az Or- 8zággyűlési rendbeszedés választaték elitélő bírósággá, a' 4-ik Rend, mint azt Zalának Követe igen jól jegyzé meg, nem várhata tehát egyebet amattól, mint méltányosságot, az az a’ mi ér-LX1I. Országos Ülés. — November 27-kén 1839.
