1839-1840 Jegyzőkönyvek 2-3. • Felséges Első Ferdinánd Ausztriai Császár, Magyar és Csehországoknak e' néven Ötödik Apost. Királyától szabad királyi Po'sony városába 1839-dik esztendei Szent-Iván havának 2-dik napjára rendeltetett Magyarország' Közgyülésének Jegyző könyve. / Pozsony / Nyomattatott Belnay, Wéber és Wigandnál / 1839-1840

1939 / 62. országos ülés

LXTI. Országos Ülés. — November 27-kén 1839.

(Urbánovszkg Justin) idősbb Báró Pongrác* János Követének nem volt czélja fejtegetni azt, j10gy keresztül menve elöbbeni Országgyűlések naplóin többnyire minden Küldöttségekbe részt vettek a’jelen nem lévők képviselői; elégnek látta ez úttal megemlíteni, hogy már 1790diki Ország, gyűlésen plane a’ coronationale Diploma kidolgozására, e’jelen Országgyűlésén pedig Ő cs. kir.

Felsége üdvözlésére küldettek ki, sőt a’ sérelmeket tárgyaló Küldöttséghez magok a’ KB. által közzülök ketten választattak. Meg fogják tehát engedni a’ KK. és RR., hogy ha ez úttal éppen nem foghatja fel ezen indító okaikat, mellyeknél fogva a’jelen nem lévők képezőit a’kérdésben forgó Küldöttségből kizárni igyekeznek: egyéberánt ha az inconsequentiával semmit sem gondolván, tán a’ század szellemétől, vagy más magasabb okoktól vezéreltetve, a’ jelen nem lévők Követeitől minden törvényes jogokat megtagadni akarnak, mit késnek? töröljék el egészen a’ k. u. 1608. lső t czikket, igy legalább 280 szállásokat felszabadítva, hasznot hajtanak a’ szegény adózó szabad kir. városnak. De elmellőzvén a’ feutérintett törvény feletti bővebb elmélkedéseket, csak azt bátor kérdezni, valljon annyi lelkes és független Mágnásaink, kiknek itt képviselői vágynak, és kiknek talán nagyobb számú jobbágyaikról, mint sem a’ Káptalanokéról leendnek az alkudozások, itt semmi figyelmet sem érdemelnek? Ezeknél fogva, minthogy alkotmányunk és képviselői állásunk törvényes szerkezete a’ jelen nem Lévők képviselőit, nem a’ Fő-Rendek, hanem ezen képviselők Táblához kötötte; arra kéri a’ Karokat és Rendeket, méltóztassanak ezen néma diplomaticus állások további fentartása tekintetéből körükből is legalább egy tagnak választását elfogadni: különben, ha ezen iditváuya pártolást nem nyerne, úgy is csekély jogaik fentartása végett ezennel ünnepélyes óvást tévén, azt a’ naplóba beiktattatni kívánja.

Debreczen Városa Követe (Nagy Sándor) úgy hiszi, hogy egy alkotmányos országban a’ Törvényhozásnak fő elve az, hogy mindenben törvény által meghatározott bizonyosság állapítasson meg ne hogy az önkénynek, — melly az alkotmányos rendszerrel össze nem férhető, út nyitasson. Mi is elmondhatjuk azt, hogy alkotmányos országban élünk, de ha ebben a’törvényhozó testnek egy része a’ bizonytalanságot ennyire kedveli és pártolja, sőt czélja az, hogy egyik rend a’ másik rendnek tetszése szerénti határozatától függjön, így eltérvén attól a’ fő elvtől, véleménye szerént országunk az alkotmányosságnak csak nevét viseli, de azzal, és annak jótékonyságával éppen nem A,kat0nisiüksé_ dicsekedhetik. Ennek a’ bizonytalanságnak, és az ebből származható önkénynek az eltávoztatására Pfttu,tUk0Ili *“*törekedett a’ negyedik Rend akkor, midőn szavazati jogának sürgetésével a’ törvénynek betű sze- kir. Városok rérénti magyarázatát kívánta, — ezt az önkényt akarta elhárítani most is, a’ midőn jelen Választ-"gőkszámárrii.0 mány esetére nézve minden következtetés nélkül azt az arányt kivánta megtartani, a’ mi legközelebb a’ sérelmek összeszedésére és megvisgálására kinevezett Küldöttség választásában tartatott. —

De folyó hó 23kán tartatott kerületi Ülésben a’ harmadik Rend úgy nyilatkozá, hogy a’ harmadik, és negyedik Rend között a’ Választmány számára nézve bizonyos arány nem fog tartani. — Voltak ollyanok is, a’ kik azt az ellenvetést tették, hogy ha e’ részben valamelly arány tartatik, figyelembe veendő lesz az, hogy mivel a’ kir*. városok külön külön úgy néződnek törvény szerént, mint egy nemes ember, az az arány tartassák meg, a’melly van a’kir. városok és a’ nemesség száma között. Gyakran fordulván már elő ezen ellenvetés, és a’ törvénynek hibás alkalmaztatása, szükségesnek tartja erre előadni észrevételeit. — A’ királyi városoknak fekvő birtokok is lévén, annak a’ törvényhozó testnek, melly alkotmányos állásukat megállapította, kellett arról is gondoskodni, hogy hogy ha a’ birtokra nézve a’ királyi városok és a’ szomszéd birtokosok között per útjára tartozó kérdés támad, ki legyen annak bírája? Törvénnyel határoztatott el tehát az, hogy a’ királyi városok nézetessenek úgy külön külön, mint egy nemes ember, ’s bírjanak azon jogokkal is; — de nem lehet, nincsen is ez a’ törvény azon törvényhatósági állásnak a’ csonkítására, melly amattól egészen külömböző, és jogaira való tekintetből emelkedettebb állapotban van, éppen úgy nem lehet, mint a’

Fő-Rendek Táblájánál ülő ország Báróinak szavazati hatóságokat, ugyan ebből az elvből megtagadni, vagy korlátozni akarni. Azonban egy nemes embernek egy királyi várossal lett egybehasonlitására nézve azt kérdi; valljon mellyik nemes embernek van törvény által rendezett bírósága, a’ Megyétől elkülönözöít portája? mellyik hivatik Országgyűlésére királyi Levél által? mellyiknek rendelkezik a’ törvény országgyűlési szavazatáról? valósággal mint nemes embernek egynek sem. — Látni való tehát mind az, hogy nagyon egy oldalúlag van felvéve a’ királyi városok ellen tett ellenvetés,

— mind pedig az, hogy külön külön a’ királyi városok bírnak nemesi jogokkal, de bírnak törvényhatósággal is; melly kettő azok mellett a’ törvény áll, de amaz ennek csonkítására legkevesebb hatósággal sem bírhat. — A’ ki a’ törvényt betű szerént nem kívánja megtartani; hanem azt a’ maga látszára magyarázza, az magának is több kárt tesz, mint hasznot jövendőre tekintve, az alkotmányt rendszer pedig mindannyiszor szenved. Ennek az elvnek, és az ezen alapúit törvényeknek a’ jótékonysága adhatja meg azt, mi által egy alkotmányos országban mindenkit, mind személyére, mind vagyonjára nézve magát bátorságosítva érezheti, és láthatja. Ez az, a’ miből kiindulva óhajtja,