1839-1840 Jegyzőkönyvek 2-3. • Felséges Első Ferdinánd Ausztriai Császár, Magyar és Csehországoknak e' néven Ötödik Apost. Királyától szabad királyi Po'sony városába 1839-dik esztendei Szent-Iván havának 2-dik napjára rendeltetett Magyarország' Közgyülésének Jegyző könyve. / Pozsony / Nyomattatott Belnay, Wéber és Wigandnál / 1839-1840
1940 / 93. országos ülés
150 XCW. Országos Ülés. — Február 2ő-/tén. 1840. rus a’ megtagadót sommás visszahelyheztetése indéztetvén, azt az Alispány visszahelyheztette volna, Cancellária megváltoztatván az alispányi ítéletet, a’ feleket a’ törvény rendes útjára igazította, a’ Karok azt mondván, liogy a’ dézma megtagadása esetére az ügy út világos, Megyéjét a’ sérelemtől elvetették, jelen esetben is tehát, hol a’ törvénynek világos rendelete mellett inpensiónak van helye, a' repositiónak helye nem lehet. Nem is áll azon argumentum, mellyet Soprony Vármegye Követe felhozott, mert a’ múlt Országgyűlésen a’ Karok és Rendek azt mondották, hogy a’ hol a’ törvények külön institutumot határoznak, ott a’ repositiónak helye nincs. Szathmár Vármegye Követe (Kende Zsigmond): Ha most kellene törvényt hozni, ’s arról volna kérdés, valljon a’ jobbágyságnak illy perei repositionalis vagy impensionalis útra mennyének e’? akkor is a’volna vélekedése, hogy a'jobbágyat impensionalis úton keresse meg az, a’ kinek kárt tészen, hogy az által a’jobbágy felmentessen a’ visszahelyheztetés költségeitől. Mert ugyan is, midőn a’jobbágy impensionalis úton megkerestetik, néki a’ földes úr ingyen bíráskodik, az uradalmi ügyész által pártoltatik, semmi költségébe, nem kerül a’ perlekedés; ellenben ha a’jobbágy sommás visszahelyheztetési úton megkeresendő lehetne, azt a’ sok költségek, mint a’ Bírák napi dijja, azoknak úti költségei, tanúk napszámai koldus botra jutatnák, mind azért tehát, mind pedig ezért, hogy miólta a’ sommás visszahelyheztetés keletkezett, noha számtalan esetek voltak, hogy midőn azimpensionális út elmellőztetett, a’Cancellaria a’ repositionalis bírói ítéletet cassálta, és a’ feleket az impensionalis utakra igazította, abban az ország mindég megnyugodott, a’ sérelemnek helyét uem találja. Ugocsa Vármegye Követe (Szentpálg László): A’ repositionalis Ítéletnek minden oldalróli legfelsőbb bírálata a’ Nagy Méltóságú Caucellariát illetvén , ha valamelly perre nézve azt mondja, hogy nem azon útra tartozik, azt sérelemnek, mint bírói Ítéletet venni közönségesen se, a’jelen esetbe.” pedig annál kevesebbé lehet, mivel a’ jobbágyok általi erőszakodásnak megkeresésére nézve a’ törvény az impensiót szabta ki, ’s miután a' múlt országgyűlési törvények szerint csak a’jobbágy és ön földes ura között állana fel költsöuösen a’ szolgabirói visszahelyheztetés az elfoglalásokra nézve, és nem az idegen földes úr és jobbágy közt, e’ mellet a’ visszahelyheztető perekre nézve eddig is az a’ szokás divatozott, hogy jobbágy ellen a’repositiouale institutum nem állhatott, a’ Sopronvi esetet mint sérelmet fel nem terjeszthetnek véli. Bács Vármegye Követe (Odrg József): A’ földes úr által kiszolgálandó impensiónak ott vagyon helye, a’ hol nem csak az alperes személye, hanem a’ perbéli tárgy is ugyan azon egy földesúri hatóság alá vagyon vetve, már pedig ámbátor Soprony Vármegyében történt kérdéses esetben azon jobbágy, ki szomszéd földesúrnak majorságbéli telekét erőhatalommal elfoglalta, személyére való nézve földes urának törvényhatósága alatt vala; de ellenben még is az elfoglalt nemesi szomszéd idegen földesúri birtok, ’s igy perbéli tárgy — ugyan az elfoglaló jobbágy földes urának törvényhatósága alatt nem létezett, annál is inkább, miután az elfoglalt nemesi birtok inkább egyenesen a’ kereső felperes félnek, kitől hatalmasan elfoglaltatott, tulajdona lévén, ekkép tehát ennek törvényhatósága alatt vala — azonban a’ felperes az elfoglalt birtok tekintetében, mint földes úr a’ maga tulajdon keresetében nem bíráskodhatván — de az elfoglaló jobbágya ellen a’ földes ura is ollyas ingatlan nemesi birtokra nézve, melly tekintetben semmi hatósága, ’s igy bírói joga nincsen — impensiót ki nem szolgálhat, Ítéletet uem hozhat, azt végre nem hajthatja; világos tehát, ki lészen illy esetben bíró? A’ visszahelyheztetésről szólló törvények azt rendelik, hogy az Alispány azt, a’ ki békességesen bírt birtokából kivettetett, visszahelyheztesse — a' kérdéses pontban az erőszakos elfoglalásnak esetje lévén, törvény szerént rövid útoni visszahelyheztetésnek helye vala; ennél fogvást a’ felsőbb rendelés honi törvényekkel öszveütközyén, ezen eset sérelemképeu orvoslás megszerzése végett O Felségének Felírás útján előterjesztethetik. Nyitra Vármegye Követe (Ernőiig János): Minthogy a’ visszahelyheztetés csak az ellen, a’ fentálló törvények értelmében foganatosíthatik, a’ ki ellen hatalmaskodási pert indítani lehet, és a’ ki szabad személy urasági törvényhatóság alá nem tartozik. Mivel pedig a’ jobbágy mind személyes tetteire, a’ mennyiben köz fenyítést érdemlő csínt el nem követett volna, mind pediglen vagyonjára nézve az urasági törvényhatóság alá tartozna, és azért a’ mennyire erőszakot elkövetet volna, az uraság Széke által megbírálandó impensionalis úton megbüntetendő lenne, és visszahelyheztetési alispányi bírósága alá annál kevesebbé tartozna, minthogy azon esetben is, ha az Alispány a’ visszahelyheztetés eránt az Ítéletet kimondaná, és a’ félt az elfoglalt birtokba visszahelyheztetné, még is a’ költségeket és a’ kárnak pótlását a’jobbágy értékéből a’ mennyire ez egyedül úri törvényhatóság alá tartozna, nem eszközölhetné, és a' felperes szükségképen az illető uraság Székén impensionalis úton magának elégtételt szerezni kéntelenítenie; de ebből még azon törvénytelen lépés Í3 következne, hogy vagy az úri Szék az Alispány tette és Ítélete taglalásába az impensionalis úton ereszkedni kéntelenítenie, vagy pediglen a’ tett minden utóbbi vizsgálat, taglulat, vagy megfontolás nélkül az Alíspúuy ítéletét az úri Szék csak végrehajtani úri jusa és bíráskodási tehetsége megsértésével köte*