1839-1840 Jegyzőkönyvek 1. • Felséges Első Ferdinánd Ausztriai Császár, Magyar és Csehországoknak e' néven Ötödik Apost. Királyától szabad királyi Po'sony városába 1839-dik esztendei Szent-Iván havának 2-dik napjára rendeltetett Magyarország' Közgyülésének Jegyző könyve. / Pozsony / Nyomattatott Belnay, Wéber és Wigandnál / 1839-1840
1839 / 1. országos ülés
/. Országos Vies. — Junius 5-kén. 7 mind pedig mlrdnyájunk állaljóhajtott egésségc legnagyobb örömünkre szolgál — mert Cs. Kir. Fő Herczegségednek egésségi jólléte bennünket is boldogokká tészen , erántunk viseltető kegyelme és hajlandóságának most nyilványitott ujjabb tanúsága pedig mindnyájunk kebelébe a’ leggycrtgédebb háladatosságnak érzését ébreszti. Millv élénk gondossággal kelletik nekünk Ő Cs. Kir. Felsége legkegyelmessebb királyunknak Atyai szivébe legmélyebben gyökerezett Országunk állandó fcntartása és folytani boldogságára intézett törvén) es kivánatit fogadnunk, mélyen érezzük, mert valamint most, minden nemzeteket sorsoknak a’ jóllét legmagasb fokára cmclhetési igyekezet foglalatoskodtat, úgy azt mi is honosinkal cg) ütt közösen valljuk. És valóban van ok, ezen köz igyekezetnek '8 köz óhajtásnak gyümölcsét magunknak jósolhatni, Mert miután Hazai alkotmányunk a’ közjónak törvény utján való előmozdítását egy részbe reánk bizta, kéteskedni nem lehet bog)' minden intézkedéseinket ’s munkálkodásainkat oda forditandjuk, mi szerént tanácskozásaink éretségc, 's már magába az élet egyes tettekben is oil) igen becses mérsékleti úgy tehetségeinknek a’köz jó clőmozditásbani öszvesitése által, ezen a'törvényhozásba nekünk jutott magas állásnak méltóképen megfeleljünk. De ezekben kivállképen Cs. Kir. Fő Herczegségedre mintYezériinkés Istápunkra szemeinket és gondolatinkat függesztjük azon előrelátó érán) zásait, mellyekkel e’ magas elölülői Tisztébe már annyi Országgyűlésekben a’ Király és Haza legnagyobb boldogságára óhajtóit sikerrel | intézkedett minden készséggel követvén, Cs. Kir. Fő Herczegségednek ezen, a' Haza boldogsága előmozdításában való buzgóságával párosult bölcsességéhez mint reményünk talpkövéhez ragaszkodunk, ezzel kegyelmessen támogatatni esedezünk, ehez ragaszkodva ebbe bizakodva, a’ köz boldogságnak partjához a égre eljutandunk azon fogva,hogy semmit Cs. Kir. Fő Herczegséged eránti szeretőiünkhöz, semmit bizodalmunkhoz adni nem lehet tökéletessen meggyózettetünk. — Fenmaradván m;t buzgón óhajtunk,hogyaz IsteniFclség valamint tanácskozásainkat, igyekezeteinket 's intézkedéseinket szerencséken!, úgy Cs. Kir.Fó Herczegségednek jólétéért való szíveink közös kívánságait tetézve bétellyesítcni, VŐ Felsége legkegyelmessebb Királyunknak, Hazánknak, ’s nékünk mindnyájunknak egésségben megtartani méltóztassék. taté flagrantibus omnium votis expetita, ingens concipimus gaudium; Serenitate namque vestra Caes. Regia sospite, et incolumi nos ipsos salvos, incolumesque reputamus; benigna autem , propensissimaque Kiusdem erga nos voluntas, novis nunc admodum argumentis confirmata tenerrimum in animis omnium nostrum, reciproce gratitudinis excitat sensum. Qua intensa cura legalia Sacratissimae Suae Majestatis, Clcmentissimi Regis Nostri, ad eam, quae paterno suo cordi altissime insidet, firmam Regni conservationem continuamque felicitatem directa desideria, complecti nos oporteat intime sentimus; quod enim nunc Nationes omnes sortis suae, ad maximam quae attingi possit, prosperitatem attollendae studium occupat, hoc non secus, ac popularibus nostris nobis etiam commune esse profitemur. Et est praefecto unde, communis hujus studii communium votorum fructus non obscuro praesagio polliceri nobis liceat. Enim vero postquam Constitutio Patriae curam communis felicitatis, praesidio legum asserendae nobis in parte credidit: ambigendum non est, eo intentiones, eo labores omnium uostrum directum iri, ut maturitate consiliorum, moderatione in ipsis privatis actionibus, quo his suum constet pretium , adeo proficua; sincera virium ad promovendum commune bonum conjunctione, huic, qua nobis ad partes in legislatione habendas obtigit, sublimi vocationi, pro dignitate respondeamus. Sed in his in Serenitatem Vestram Caes. Regiam, velut Ducem Coiumenque nostrum mentes , oculosque nostros praecipue defigimus ; providam illam directionem, quae e praecelso Praesidis Officio , tot iam publicos Regni Conventus, pro maximo Regis, ac Patriae commodo ad optatos duxerat exitus omni, promptitudine secuturi, consummatam hanc Serenitatis Vestrae Caesarco Regiae sapientiam, zelo ad provehendam Regni prosperitatem intentissimo animatam, velut anchoram amplectimur; hac nos benigne fulciri oramus; huic adhaerentes, hac subnixos ad portum communis felicitatis nos demum evasuros, idcircoque nihil ad nostrum erga Serenitatem Vestram Caes. Regiam amorem, nihil ad fiduciam nostram desiderare et addi posse, firmiter nobis persvademus. — Super est, ut quod assidue precamur, divinum Numen sicut consilia, intentiones et labores nostros fortunare, ita vota pro Serenitatis Vestrae Caes. Regiae incolumitate, cordibus nostris infixa, cumulate adimplere, — Eandemque Clemestissimo Regi nostro , Patriae, nobisque omnibus sospitem semper praestare velit. 7*
