1839-1840 Jegyzőkönyvek 1. • Felséges Első Ferdinánd Ausztriai Császár, Magyar és Csehországoknak e' néven Ötödik Apost. Királyától szabad királyi Po'sony városába 1839-dik esztendei Szent-Iván havának 2-dik napjára rendeltetett Magyarország' Közgyülésének Jegyző könyve. / Pozsony / Nyomattatott Belnay, Wéber és Wigandnál / 1839-1840
1839 / 4. országos ülés
Cl megjelentek— ha továbbá azt tekintik a' KK. és RR., hogy ok csupán csak aztat kívánják, a’ mi a’ világos Törvények által már meg van határozva; akkor valójában azt mondania kell, hogy se a’ Diaeta, sem pediglen a’ kir. városoknak coordinátiójára semmiképen nem utasítathatnak; mert valamint a kir. városokat, úgy szinte a’3dik és többi Or. Rendéit is coordinálni szükséges lenne. így tehát bátorkodik az Elnököt és a’ KK. és Rendeket ismételve arra kérni, hogy a' városi küldöttek törvényes kivánatjokat továbbá bővebbem tanácskozásokba venni, őket pedig az előhozott fájdalmak, és sérelmek orvoslásáról biztossá tenni méltóztassanak.__ Nem hiszi, hogy a* KK. és RR. azon szép mondást: rjnod tihi non vis, alteri facere noli, észrevehetetlenül venni fogják; annyival is kevésbé, mivel mindjájan csak arról vágynak meggyőződve, hogy az cdes haza boldogítása , és a’ mii szorgalomnak, iparnak, es intelligentiáuak előmozdítása csupán csak egyesült erővel eszközöltethetik sikeresen. Szepesi Követ {Zsedényi Eduárdi)—Minekutánna Borsód Megyének Követje az általa érintett szép képet már arany rámába foglalta; nincs egyéb hátra, mintsem hogy azt a’ Miskol- Czi teremben fel is akassza, és csudálásban örömét találja. A’ szólló követ Ötét ezen öröm érzésében gátolni nem akarván ; csak azt nyilatkoztatja: hogy mint törvényhozó ottan munkálódnj akar, hol ötét a* valóság, nem festett remények az élethez kötik. — Egyébaránt Somogy és Ko. márom követjeik abbéli észrevételeit, mellyekkel a’ kerületi izenetnek mindenek előtti olvasását sürgetek; a’ szóllo akár az Országgyűlési gyakorlatot, akár a’ népviselők jussait tekintse, egyáltáljában nem oszthatja. Küldői t. i. a’ kér. ülésekben a' törvényhozó hatalomnak olly részét nem helyheztetik, — melly elhatározó végzéseket hozhat; és így meg sem is engedik: hogy a’ kér. ülések rendszabást tehessenek az Országgyűlési tanácskozások folvamatja, és rendje eránt; — ezt pedig elesmerné, hogyha a’kér. izeneteknek minden előtti elolvasása múlhatatlan szükséget pártolná; holott a’ szólló több és különösen az i8i?5ik Országgyűlése példájára hivatkozván, azt bátran állítja: hogy a’ kér. izenetnek felolvasása előtt nem csak az Elnök vagy Követek által indítványok tétetvén; azok tanácskozás alá kerültek; de az izenetek e’ teremben fel sem olvastatván az ország irási közé nem iktattattak — A’ szólló mindegyik követnek azon jógát, mellyel a’ kér. izenetnek fel nem olvasását indítványba hozhatja, világosnak tartja; attól pedig elüttetne, hogy ha az elolvasás előtt a' szóllástól eltiltatna. — Az illyen Előadásoknak egyedüli birájának «’ többséget, nem a' kér. de az Országgyűlése ülésekben kijelentett többséget elismeri; a’ többség vagy felkiáltás, vagy egyenkénti felszóllamlásból megismertetik.— Tegnapi ülésben az Elnök kijelentésére Zala követje felelt, és után na több követek mind az Elnök, mind a’ kir. városok indítványához szóllottak; — Csongrádnak kö\etje a’ felolvasást sürgette, de nyilatkozását általányos felkiáltás nem kisérte, sőt l5 követnek kijelentése után az ülés el is oszlott, és a’ tárgyak utóbbi vitatása e* napi ülésre halasztatott. Márma több követ szóllott, sok még szóllani akart; és még is a’ többség némii felkiáltás után az izenetnek felolvasása mellett kijelentetett; ezekkövetkezésében a’ szólló követ világos jussa szerint azt kívánván; hogy illy környülállásokban nem felkiáltás, de a’ szóllani akaró követeknek tellyes kihalgatása után a’többség kimondódjon; annak az Elnök általa felkiáltás melleti kijelentése ellen, óvást tenni kénteleníttetik. — Azonban ezen többség által küldőinek azon kívánságától, mellyel a’ kir. Előadások előleges felvevését parancsolták, elüttetvén ; az izenet iránt véleményét kinyilatkoztatni fogja. Az Elölülő—Szepesi Követnek abbéli kinyilatkoztatására megjegyezni kénteleníttetik; hogy ha ő Elölülői jussaira nézve meg nem nyugtatott volna; őt attól, hogy a’ kir. Előadások felett tanácskozzanak a’ KK. és RR. semmi el nem mozdította volna — megvalja hogy Csongrádi követ magát tegnapi napon ki nem magyarázván, fel nem foghatta, azonban Krassó követének állításába, mellyet a’ KK. és RR. közönségesen elfogadtak ; hogy t.i.a’ kér. izenetbe foglaltassák, már a felet let arra, hogy a’KK. RR. nem kívánnak a’kir. Előadásokba menni, részéröl is megnyugodott, és azért illy kijelentéssel felolvastatta a’kér. izenetet— folytonossan előadván azután; hogy ő ré* szérol továbbá is a’kir. Előadásokat kívánná felvétetni, ugyan azért a’ Szepesi követet felszóllította, hogy a' Kir. Előadások eránt is adná elő észrevételeit. Szepesi Követ folytatván beszédjét: — A’ többségnek illy módon történt kijelentése által képviselői jussát veszedelmeztetve látván; ez eráuti óvását szükségesnek tartotta; egyébarant ezen többség akaratját másra nem magyarázhatván, mintsem hogy a’ fenforgó izenetet a Kir. Előadások előtt tanácskozásba tenni kívánja; továbbá is csak az izenetnek tartalma eránt szavazatát kijelentheti. — Hogy az izenet sérelmet foglal magában arról többet szóllani nem akar, mert a’ KK. és RR. köz érzése azt annak vette} de hogy a’ kérdésben lévő záradék felesleges, sőt ártalmas, arról a’ szólló meg van győződ ve-— Megtartása mellett három okot hallott: először hogy a sérelem súlyát a’ fő Rendekkel is éreztetvén, azokat pártolásra bírni fogja ; kik, hogy Komárom kővetjének szavaival éljen, a’ perplexitást, mellybe ezen Táblát helyheztetnék, e záradékkal megérthetik. — Elmellőzvén azt: hogy illy módon minden azon sérelmet, mellyet e toldalék nélkül a’ KK. és RR. felterjesztenek, súlyosnak majd nem is tartják; maga Komarom követe az abból eredendő perplexitást elösmeri, kérdi pedig a’ szólló í ha váljon a’ törvényhozó test Jegyző Könyv I. Darab. 16 IV. Országon ülés. — Junius IS-£á/j.
