1839-1840 Jegyzőkönyvek 1. • Felséges Első Ferdinánd Ausztriai Császár, Magyar és Csehországoknak e' néven Ötödik Apost. Királyától szabad királyi Po'sony városába 1839-dik esztendei Szent-Iván havának 2-dik napjára rendeltetett Magyarország' Közgyülésének Jegyző könyve. / Pozsony / Nyomattatott Belnay, Wéber és Wigandnál / 1839-1840
1839 / 59. országos ülés - 1839 / 60. országos ülés
LX. Országos Ülés. — November 21 -kén 1S39. 379 Küldői eránti szent kötelességének Ösméri. Ugyan is Megyéje köz Gyűléseit 11 esztendők lefolyása alatt hiven és szorgalmatosán járván és követvén , ösméri Megyéje szellemét és gondolkozását, és azért ha következetes akar lenni, azon szellembe kelletik neki voksolni, melly Megyéjét lelkesíti, minthogy pedig Megyéjébe a’ tanácskozások szabadon folytattatnak, és szólásért kir. Ügynök keresete alá soha senki nem esett, úgy vélekedik, hogy Küldői ezen kincseket, t. i. a’ szabad szólást, továbbá is feltartani kívánják, mi végből tehát a’ kerületi végzés mellett szavaz. Nem is látja ő abban a’ Kormány megsértését, mert ha ezen záradékot később is lehetett volna tenni (mit az ellenfél sem tagad) és pedig megsértés nélkül, miért lehessen abban megsértést találni éppen azért, mivel előbb tétetett, okát fel nern találhatja, sőt részéről nagyobb illoyalitásnak tartja azt, ha az később fog tétetni. — Egyéberánt mi a’ katona adás érdemét illeti, Megyéjében még a’ Capitulatio nem létezvén, a’ jobbágyok örökös rabszolgaságra voltak kárhoztatva, mert még Megyéje tettlegesen visszakapcsolva nincsen, és igy e’ részben utasítása nem lévén, nem is szól — használ azonban minden módot, hogy Megyéje állása ha nem jobbittatik is, legalább semmibe ne rosszab'bittassék, — és igy a’ kerületi végzést, mint meggyőződése, mind pedig Megyéje szelleménél fogva pártolja. Soprony Vármegye Követe (Nagy Pa/J: Részéről sokkal jobban szerette volna, ha a’ kerületi végzésről szó sem lévén, az Elölülőnek mostani kijelentése véttetett volna tanácskozásba, mert akkor séma’ Kormány, sem B. Lederer elmellözéséről szó sem lehetett vólna, minthogy azonban már megtörtént, ő részéről abba sem lát semmi megbántást, mert t83o-ban a’katonazás már el volt határozva, mivel azonban a’ katonázási diplomában még megegyezés nem volt, el kellett azt halasztani a’ nélkül, hogy az akkori Felség, vagy pedig a’ mostani uralkodó abban valami megbántást találtak vólna, és igy ha akkor nem volt megbántás, nem lehet most sem. — Mi már a’ sérelmeket illeti azt tagadhatlan, hogy 32 esztendő ólta a’ sérelmek nem orvosoltattak, és ez valóban fájdalmas dolog, ’s részéről sokkal jobban szeretné, ha a’ Kormány által nézvén a’ nemzet sérelmeit, nyíltan kimondaná, ezeket fogom orvosolni, ezeket pedig nem, mint sem illy bizonytalan állásba helyhezteti a’ nemzetet, mert ezen halasztgatás nyilványos bizonysága annak, hogy a’ Kormány maga sem tud megállapodni a’ princípiumba; ugyan azért a’ nemzetnek sérelmei orvoslását sürgetni igen is szükséges. Mi a’ szólás szabadságát illeti, ez a’ fő RR-dek kezében vagyon, — a’ Törvényhatóságok azt csak majd nem mindnyájan sérelemnek tartják, és e’ részben Felírásokat tettek^ mellyekben már a’ fő RR-dek tagjai is értetődtek, mert nem csak a’ végzésnek hozatalánál jelen voltak, hanem néhol a’Bécsbe küldött Deputatiókba is részt vettek; — most azonban azon már egyszer megösmért sérelmeket azoknak ismerni nem akarják, sőt azok felterjesztését is gátolják, talán azért, mert azt hiszik, hogy ha felterjeszteseket nem gátolnák, már egyszersmint a’ Resolutiót is is megadnák; —■ azonban engedjenek meg a’ fő Rendek, hogy minden magas állásuknál fogva megegyezéseket Resolutióknak nem tekintheti. — Mi már a’ mostani tárgyat érdekli, az Előlülő bölcsen előadta az Országgyűlése folyamatját, előadta azt, hogy az első és második záradékok végtére a* többség által utasítás folytába megváltoztattak, és a’tudakozó Felirás elhatároztatott, már akkoron is sokan voltak, kik azt is tisztán kivánták felterjeszteni, mások ellenben a’ sérelmekkel egyetemben, végre az lett a’ megállapodás, hogy mind azon sérelmek is, mellyek eránt a’ két Tábla közti megállapodás már megtörtént, azon tudakozó Felíráshoz csatoltassanak — a’ szólás szabadsági sérelmek pedig azon fogva hagyattak el, mert azok eránt hosszas tanácskozások folyhatnának, mellyeknek bevégeztéig a’ tudakozó Felírással várni nem lehet; kijelentették azonban a’ RR-dek hogy mind addig a’Duna rendezési, és a’katona állítás tárgyába bebocsátkozni nem fognak, mig a’ szólás szabadsági sérelmek felterjesztésébe a’ fő Rendek megegyezni nem fognak — illy helyheztetésben a’ kissebbségben maradott rész felszólítja az elhatározó többséget, hogy Ígéretét tartsa meg, és azt kívánja, hogy a’ szükséget ne tudjuk meg, attól tartván, hogy ha majd egyszer a’ szükség megtudatik, és valódi szükség lészen, azt azután megajánlani is kelletik — ez azonban felesleges lélelem, és ő részéről kijelenti, hogy ő a’ katonai ujonczok ajánlásának érdemleges Felírásába soha meg nem egyezend addig, mig a’ fő Rendek a’ szólás szabadsági sérelmek felterjesztését akadályoztatni fogják^ ezen feltételbe úgy véli, lehetne mind a’ két résznek megnyugodni, és ebbe nagyobb biztosítás volna, mint a’kerületi Végzésbe, melly Írásba se foglaltatott. Az Elölülő: Ha jól felfogta Soprony Vármegye Követét, indítványa az volna, hogy a’ szükség tudódjék ugyan meg, mindaddig azonban, még a’ szólás szabadság tárgya fel nem terjesztetik, az újonczok ajánlásának felterjesztésébe bele bocsátkozni nem kíván. Mosonyi Követ (Sőtér Ferencz) : Hogy a’ tudakozó Felírást oily értelemben kellessék venni, a’ mint azt Soprony Vármegyének éppen előtte szóllott Követe kifejtette, hogy t. i. a’ Rendek csak érdemi felterjesztést nem tesznek az ujonczok állítása tárgyában addig, mig az említett sérelmek iránt is közös megállapodás történvén, ez is fel nem terjesztetik, azt Csongrádnak Követe előtte mindenkor és úgy most is rövid előadásának még rövidebb summájában világosan 95 *
