1839-1840 Jegyzőkönyvek 1. • Felséges Első Ferdinánd Ausztriai Császár, Magyar és Csehországoknak e' néven Ötödik Apost. Királyától szabad királyi Po'sony városába 1839-dik esztendei Szent-Iván havának 2-dik napjára rendeltetett Magyarország' Közgyülésének Jegyző könyve. / Pozsony / Nyomattatott Belnay, Wéber és Wigandnál / 1839-1840
1839 / 3. országos ülés
32 111. Országos Ülés. — Junius 17-kén. tiókba kívánandó részesültetését, mellyeket csak a’ KK. és RR. országgj Ülési tanácskozások elkészítésére, é. vezetésére eddig létesítettek, vagy létesíteni fognának. Mit tett légj en erre nézve a’ ük Rend mmdgyurt a5 megnyitott törvényhozásnak küszöbén ? ozt az Elölülő Sopron városa Követjének előadásából megérteni, a’ KK. és RR. pedig önnön végzetekből avval tudni méltóztalnak, hogy illyes kívánságaik meg nem adatván, a’ 3ik Rend régi gyakorlata melletti maradásával, irántok is csak azon régi szándékát bizonyitá be, mellyel olly nehezen fájlalnak. — Ha arról kcllenék szólania, vallj on légyen e'azon honnosi osztáljának, rnclly polgárság nevezete alatt jó, ‘s mellj nek egy kisded része képviselőségét Ó is felvehetni szerencsés Ión, az Országgj ülésén repraesentatioja, vagy nemi akkor valójában más szempontból kcllenék kiindulnia, és a’ KKat és RRet más mezőre vezetnie, mint a hol feltalálják egymást, de hála Istennek! ezért küzdenie nem kell, mert a KK. es RR. igen is jól tudják: hogj’ a'honi polgárság, melly most 4ik országos Rendet tészen, honunk eredetével, ’s alkotmánya felállásával egjkorú lévén, a’ mint emennek szárnjai alatt fejledezett political életük, és nemzetesedni kezdettek, úgy az is a’ többi Rendekkel együtt, ezen sok vérrel szerzett szép honnak, boldog mint boldogtalan napjaiban, mindenkor egy kezet fogva járván, azon alkotmányba már a’ dicső Árpád nemzetségboli Iviraljok alatt felvetetett, abban ápoltatott, s abban bar mint tornj'osodtak is fölötte a’ viszontagságok, és legtöbbet a városok falai közt vívódtak is ki , a nemzeti nevet enyésztető, ’s visszanyerő csaták, — még is megmarada, marada pedig egy olly jövendőségnek, melly ha most felhág rongált Budának tornyaihoz, és onnan áttekint az ellen partra, lát egy életet, __ ntelly felett a’ Mohácsi sír énekek keljébe csak nemzeti lelket ébresztőleg zendiilhet meg a’ honi Költő örömteljes dala; — lát egy életet, mellyet ha idegen vizsgál, és kisér szemeivel bámulva akad feli egy nemzeti erő, ipar és mű szorgalom pontosodásán, melly míg az ó keblét a’ magyar hazának egy boldogabb és nagyobb állásit jövendője jóslására ragadja, — addig a’ honfi nemzeti büszkeség érzetével telik el mellette, és ez mind kérdi már most, kinek tenyészik kebelében? kinek kezeire ’s ápolgatására van legközelebbről a nemzetet annj ira lelkesítő ama jövendőnek tehát létesítése bízva? nem de egy sz. Kir. város kebelében, annak polgárságában,— bízva pedig égj' egész nemzetre, mellj' ebbe ismét csak azon polgárságba találja segédjeit, sőt heljezi minden buzgóságának sikerét — igen is illjes és efféle szentpontokból kellették kiindulni, ha arról volna a’ szó, bőgj- a’ honi polgárságnak légyen e képviselősége, vagy nem? de itt nem .ez a’kérdés, — hanem mi a’ status quo? ’s mint gyakoroltatik az? mi légjen a status quo? ezt Sopron városának Követe az általa felidézett Tőrv énjczikkeljekkel már megmutatta, ehhez ragasztotta a’ Kir. Szentélj nök maga kinyilatkozását, mellj’ szerint a 4-ik országos Rendet a törzénj hozó Testület lényeges alkotó részének vallani, és jogainak gj’akorlatát az 160S lsőTörvénj-ezikkelj re, és a’ törvénj es szokásra alapítói, ’s abban a" szerinti megtartását is ígérni méltóztatott; — a’ szólló ha részéről meg kelletik is vallani, hogjr Elnöki axiómák, kormánjai tervek, és gondolkozási mód felett nyilatkozásokat sem sürgetni nem szeret, sem pedig ha történnék is, azért azoknak nem barátja, mert természetesen a’ njilatkozók illyeneket állásuknál fogva is in summa generalitate mondani kéntelenitctvén, azokat az egyik, másik fél is a' maga részére magyarázza ‘s bennük a’ mint van is, mint egyik a’ maga jogosítását feltalálja, sőt néha balul is magj aráztatnak, — még is ő, a’ ki a’ Kir. Személynüknek ezen Országgj ülését megnyitó beszédét figjelemmel ’s lelkesedéssel hallgatta, olvasta ’s belőle tudja, bőgj- a’ Kir. Személj nők magos hivalalbeii állását azon a’ széken, úgy a’ Királyi Felségnek, mint a’ KK. és RR. jogai védelmének szentelte, öszveküli most az egjszer abbani megnj ugvását azért: mert a1 Kir. Személjnőknek ismért nyiltszivüsége, ’s szilárd charactere biztosítják arról, hogy mind azok tetlegesen is teljesedni fognak, sőt hogy a’ 4ik országos Rend iránt illjes elszántsággal, 's pártfogással lenni is meltóztassék, bátorkodik arra két oknál fogva megkérni, mellyek egy nagj érdemű Követnek, kinek hosszas parlamentalis életét, és tacticáját a‘ KK. és RR. ismérik, enunciatioinak fontosságát pedig, mellj’ek soha, vagy igen ritkán szokták sülj okát elveszteni, sokkal jobban képesek becsülni, mint a Szónok, —- reá egy más alkalomkor itten hallott előadásából hatottak, ‘s a' 4ile országos Rendnek némellyek által kétségbe hozni akart jogai szentségéről ‘s kívánatos gyakorlatáról meggjőztek, — mert azt monda t. i. azon nagy érd. Követ (a’ mit ugjan már ma itt többször is hallott a szónok) a' kerületi izenetbc foglalt tudva lévő sérelem felett ugjanotti tanácskozáskor, hogy boldogult Fejedelmünknek ama aranyra s czedrusra, sót törvénykönyvünkre mél-tatott szavait mindnyájan tudnák; si quod seu Regis seu Regni Statuum juribus quidpiam decerpatur, etc. kérdi tehát már most a’ KKat ’s RRet, ha az lőOSik: 1 só Törvénj czikkclj’ organicus fundamentalis Törvény c vagy nem ? ó nem hiszi hogy ebbe a teremben valaki az ellenkezőt állítani merné, kérdi, miként vannak a KK. és Rlí. a személyes egyenkénti szavazat gyakorlalaban . nun de 1825161 fogta via facti, ’s már most kérdi, ha igazságtalanság e’ a’ 4ik országos Rendtol, niellj azon Tör\é»j-czikkely által szavazatára nézve a 3ik Rendtől inegkiilöinbüztetvej ti
