1839-1840 Jegyzőkönyvek 1. • Felséges Első Ferdinánd Ausztriai Császár, Magyar és Csehországoknak e' néven Ötödik Apost. Királyától szabad királyi Po'sony városába 1839-dik esztendei Szent-Iván havának 2-dik napjára rendeltetett Magyarország' Közgyülésének Jegyző könyve. / Pozsony / Nyomattatott Belnay, Wéber és Wigandnál / 1839-1840
1839 / 34. országos ülés
dói klvánata — de polgári, úgy küIdöUi kötelességének tartja ezen nemzete fő sérelmei elsőségé nek poliín-us halálát, a’ mennyire lehet késleltetni — azért a’ Karok és Rendek múlt Izenetjeik hez ragaszkodik. — Azonban Pest Megye törvényesen választott Követe, Gróf Ráday Gedeon, ezen tisztéről lemondván, mínekutánna ezen lépése a’ tetlegi orvoslást hogy követi székét elfoglalhassa, lehetetlenné teszi, ne hogy az elv kotzkáztassék, az óvás melleti letételében ezen sérelemnek megegyezni kéntelen — leteszi pedig ezt tisztán, és szeplőtelenül addig, míg az elv nem veszélyeztetik, leteszi az ország évkönyveibe, valamint 1773dik esztendőben a’ dicső Lengyel nemzet tévé, midőn országa legelsőben elosztatott, az ország fő kincseit, az ország kardját és koronáját, inkább a’ föld gyomrának ált adá, mintsem hogy látni kívánta, hogy ezek a’ Pétervári czár kincstárát ékesíttsék — áltadja egy jobb jövendőnek, melly nagyobb erkölcsi erőt fejtend ki, ’s ezen sérelem orvoslását eszkőzléndi — más részről pedig szorgalmazva kérvén a’ Karokat és Rendeket, hogy a’ szóllás szabadsági sérelem eráut a’ Felírást az első tudakoló Felíráshoz csatolni méltóztassanak. Bihari Követ (Beöthy Ödön): Küldői is mélyen érzették ázon sérelmeket, mellyek a’ hazát 1837dik ólta érték, mert Megyéje is egyik azok közül; hol szuronyok között ragadtattak el a’ gyermekek szüllőik karjai közül, és midőn ezek eránt az egyes Megyék Felírásai csak elhangzottak bízván a’jövendőben, hitték hogy jövend idő, midőn a’ nemzetnek ezen sebeit az öszves Törvényhozás orvosolandja — azonban ebbéli reményeiket nem kevéssé megzavarta egymás semmivel sem kissebb sérelem, midőn t. i. mindjárt a" kezdetben Pest Vármegyének törvényesen választott Követe Gróf Ráday Gedeon, követi tisztétől egy Kormány parancs által önkényesen eltiltatott; de Küldői még akkor sem tsügedtek el egészen, mert hitték ismét, hogy az idő dajkája lévén a’ reménynek, remény pedig az embernek, — az országos Rendek ezen sérelmet is orvosolandják, és nem kis elhatározottsággal ’s ugyan annyi dicsőséggel szépen is védték negyedig holnapra ezen nemzeti nagy sérelmeket, — azonban mi oknál fogva ő ugyan nem tudja a’ többség most ezeknek sxorgalmaztatásától elállván, ezeket a’ tudakozódó Felírásból kihagyni elhatározta — ő azonban noha, a’ többséget tiszteli, utasítása, de meggyőződése is ellenkező lévén, a’ felolvasott Izenethez nem járulhat; mert csak kérdi áz Elölülőt magát, valljon hozhatna e’ törvényes ítéletet, vagy akarna e’az Elölülő ítéletet hozni a’ törvényes Bíróság hiányában — és valamint felteszi az Elölülő, hogy azt soha sem leendlietné — úgy részéről is mind addig, míg ezen országgyűlési testület kiegészítve nincsen, azaz míg a’ szabad választáson ejtett sérelem nem orvosoltatik, semmi más tárgyak tárgyalásába bocsátkozni nem kívánkozik: annyival is inkább, mert ezt tartja utasítása is, — az alkudozások és engedékenység által azonban oda látja vitetve lenni a’ dolgot, hogy most már ezen nemzeti nagy sérelmek allatommul elhagyatnak, és Küldői is több más rokon kebiíi Megyékkel oh fájdalom! kissebbségben maradtak, azonban olly kissebbségben, melly mindenkor megérdemli a’ nemzet figyelmét. Igaz ugyan, hogy a" választásban itt ott tétetnek akadályok, mert ezeket ő nékie is tapasztalni kelletett, azonban a’ Kormány részérőli gátok sokkal hatalmassabbak, mint az ellen részé, mert a’ Kormánynak felszámíthatatlan hóditó módjain kívül értéke is lévén bőkezősködnek, mellyekkel a’ szolgai lelkeket megvásárolhatja, ezen visszaélések azonban mind az alkotmányos rendszerből eredvén, ezek felett panaszolkodni nem lekett; ha azonban a' Kormány minden sok kútforrásai mellet még parancsolatokkal is akadályoztatja a’ Törvényhatóságok választási jogait, azon esetre alkotmányunk puszta szó, ’s a’ nemzetnek nincsen semmi garantiája. Tagadni ugyan nem lehet, és fájdalom! 1791dik ólta hasonló eltiltásoknak több példái is vannak, és minthogy a’ természetben fekszik az, hogy csak az első csapás fáj legérzékenyebben, figyelmezteti a’ Rendeket, hogy éppen most, midőn a’törvényt őrizni akarják, ne áldozzák fel a’ nemzeti jogok egyik legszebbikét, — ’s erre nézve nem akarva is eszibe jut eme tartalmú Indus mese: a’ eóllibri szép tollú kis madárka, kirepülvén fészkéből, előtalálta a’ magasra repülő sast, ki szinte más madarak példájára irigyelvén a’ kis collibrinek szép tolláit, őt ígéretekkel’s azon ajánlással, hogy őt a’ többi madarak ellen oltalmazni fogja, magához édesítette, annak utánna szárnya alá vévén, vele a’ magasba felszállott, el nem mulasztotta azonLan kis colübrit egy két tolláitól megfosztani, midőn azonban a’ kis collibri ezt a’ hatalmas sasnak szemére hányná, — a' sas nagy hatalmasan őt,* ha ez nékie nem tetszene, elutasította; a’ kis collibri látván az erejét túlhaladó magasságát, tefszénni kellet nekie a’ sas vele való bánásának, míg végre szép tolláit egyet a’ másik után elvesztvén, — mesztelen maradott. — Ezen Indus mese alkalmaztatható némüleg az Országgyűlésére is, a’ Kormánynak biztató szavai a’ szabad választás dolgában nem elegendő biztosítást nyújtanak, ’s azért más garantíáról kell gondoskodni, mert külömben elvesztvén nemzeti egy jussát a’ másik után azon népnek sorsára jutand, melly széjjel szórva az egész világon a’ megszabadító, de talán soha nem jövendő Messiását várja. — A’ szólló a’ kerületi Izenettel elégedve semmi tekintetben nincsen, mert noha Gr. Ráday követi tisztéről lemondott, ezen sérelem jövendőre orvosolva nem lévén, ki•j.yj XXXIV. Orszdyos l’le's. — September 18-kán. 183$.
