1839-1840 Jegyzőkönyvek 1. • Felséges Első Ferdinánd Ausztriai Császár, Magyar és Csehországoknak e' néven Ötödik Apost. Királyától szabad királyi Po'sony városába 1839-dik esztendei Szent-Iván havának 2-dik napjára rendeltetett Magyarország' Közgyülésének Jegyző könyve. / Pozsony / Nyomattatott Belnay, Wéber és Wigandnál / 1839-1840

1839 / 22. országos ülés

28. Júliusról költ Kir. Leirat tárgya.

•218

A'XII. Országot Ütés. — Augustus 22-Áé/t 1839.

alapul vagy elvül, a’ mi éppen kérdésben van. Ezen dologban p. o. azon vélemény vetetik, meg mutatott igen világos igazság gyanánt, bogy a' nemzeti alkolványnál fogva jussáról mondana le a’ Nemzet, ba a' KK. és RR. a' záradéktól és az uj alakban feltűnő junctimtól elállanának, holott éppen az a kérdés a’ két Tábla között: ba ugyan úgy, a’ mint most áll polgári alkotványunk jogszeri legyen e‘ bogy a’ Karok és Rendek azon záradékkal éljenek, és a’ sérelmeket érdemileg, vagy is meritorie terjesszék fel azon felírásban, mell) ben a’ Propositiók tárgyaiban csak kérdezősködnek? A’ Fő Rendek a'záradékot a' törvényhozás természetével ellenkezőnek állítják, világos Törvény által meghatározottnak mondják a’ sorozatot, mellyet az országos dolgok tárgyalásásában követniekkel, és a melly meggyőződésük szerint a' Kir. Előadásoknak elsőséget ád; tehát a'gondolkozásnak szükséges észbeié született szabályai, és a' magyar Jus publicum szerint legalább is azt következtetheti, hogy a’ Nemzet a‘ záradék és az új j"n— ctim jogszerűségéről semmit sem tud, legalább úgy ki nem mondotta ebbéli tudomását, hogy azt polgári állomásunkhoz képpst, a' Nemzet szavának lehetne mondani. Ez így lévén bátor kérdeni, mondhatják e alaposan, hogy nemzeti Jussokat áldoznának fel, ba a' Fő Rendek felszólítását elfogadnák, és igy a’ záradéktól is, ez illy alakú junctimtól elállanának. — Továbbá ba megengedné is, hogy a’ sorozatott meghatározó Törvény Czikkely olly homályos légyen, hogy azt a Törvényhozói testület egyik fele, érte a' Fejedelmet, a’ másik felének Fő Táblája, és ezen Táb. Iának némelly része azon egy értelemben, ugyan ezen Táblának inás része ellenben, minden mesterséges elmagyarázás nélkül más értelembe veheti; ezen esetben is akár egyik, akár másik rész a' Törvényt authentice nem magyarázhatná, mert ezt csak a' Törvén) hozó teheti, és igy minálunk a' Fejedelem a Nemzettel. Ugyan azért azt tartja: hogy bár ki élne is ezen Törvénnyel, akár a'junctimnak, akár a' sérelmek előlegességének jogosítására az nyilván) osan az okoskodásnak érintett hibájába botlana. — Tiszteli ő azon észrevételt, hogy a‘ Törvény szelleménél, vagy philosophiánál fogva ollykor a sérelmeknek ba igen zaklatok elsőbbséget kell adni, csak hogy ez nem egy oldalúlag, hanem a Kormány eg) ezéssel, és pedig itt kiváltképen a' Fejedelem jóváhagyásával történjék úgy, mint a* kinek jussai látszanak biztosítva lenni, a’ sorozat meghatározása által. Elekor fog azután lélek igazában mondathatni: hogy a’Törvén) hozó maga tett kivételt az általa hozott Törvén)ben, mellyet az illy kivételek még inkább megerősítenek, minden egyéb az az : ki nem vett esetekre nézt e, a’ Törvényhozásnak azon elve szerint: Exceptio firmat legem pro casibus non exceptis. Úgy is a" szokáshoz, mell) re gyakran hallotta az általa igen tisztelt ellenfélt hivatkozni hogy a' Törvény erejével bírjon, nálunk kiváltképen megkívántaik a'Fejedelem jóváhagyása, mert a’szokásbeli Törvénynek szükséges feltétele, az az: conditio sine qua non; azt hozza magával, hogy az ismételt esetek, mint a' támadandó szokásbeli Törvénynek anyaga, először az által, kinek van jussa Törvényt hozni kezdődjenek, és gyakoroltas. sanak, melly jus nálunk nem kizárólag a' Nemzetet, hanem ezt, és a’ Fejedelmet közösen illeti, másodszor az ismételt esetek olly szándékból gyakoroltassanak, hogy bizonyos idő nmlva kötelező erővel bírhassanak, mert kölömben csak puszta szokás marad, és soha szokásbeli Törvénnyé nem válik. — Ezen feltételek szükségesek ott is, a' hol a’ szokásbeli Törvény írott Törvénnyen kívül, az az: olly dolgokban, mellyről semmi írott Törvény nincsen, hozattatnak be; minél inkább szükséges lészen tehát olly dologban, mellyre illik Yerbőczy prologussának 10 titulusa, hol a’ 6ik §ban olvashatni: hogy azok, mellyek a’ Fejedelemnek a' fohatalom jeléül felhagyattak, bár milly hosszú idejű szokás sem derogálhat, ha csak annak kezdete emberek emlékezetét felül nem múlná. Pedig mi volt nálunk éppen a' törvényhozásra nézve a' Fejedelemnek felhagyatva ! az, a' mit szinte Verbőczy mondá 2ik Résznek 3ik titulussában, hol a’ 3ik §usban azt mondja: hogy a’ Fejedelem főhatalmi jussaihoz tartozik, a’ Nemzetet egybeg) iijteni és az általa előterjesztett tárgyakra nézve megkérdezni tetszenék e'í vagy nem? ha ezt a’ Fejedelem jussánál fogva kérdezhette, a’ magyar Törvényhozásnál, a’Nemzet azokra mindenek előtt kötelességének fogva felelt. Ennél nincs több az 179°^: 13. Törvény Czikkelyben, ennek a’ felhozottakhoz képest, alkotmányszerű értelme szerint. Midőn tehát a’ Fő RR. azt mondják, hogy sem a' záradékra, sem ezen uj formájú junctimra soha reá nem állanak, ez csak annyit tesz, hogy még így áll alkotmányunk, még él a’ világos Írott Törvény, sem ez ellen‘különösen, sem az ellen áltáljában semmit sem vétenek; a’ mi a’ szolló belátásánál fogva igen dicséretes feltétel. — A' mi azon észrevételt illeti, hogy bármelly egyes személy szabadon járulhat a’ Fejedelemhez, a' Karok és Rendek pedig nem. Erre csak azt jegyzi meg: hogy egyes ember akaratját biztosan tudhatja a’ Fejedelem annak Írott, vagy szóbéli folyamodásából, de a' Nemzet akaratját csak a' két Tábla egyhangú felszóllalásából, igy tehát nagy a’ külömbség, valamint igen nagy a’ külömbség az löS3ki és ezen kérdéses záradék között, mert akkor a' KK. és RR. két esztendőre az adót meg ajánlották, és csak jövendőre mondják, hogy ne ajánlhatnának, ha a Felség azon idő leforgása alatt régi szabadságaikat tellyesen vissza nem adná, a’ mi pedig e dologban leg-