1839-1840 Jegyzőkönyvek 1. • Felséges Első Ferdinánd Ausztriai Császár, Magyar és Csehországoknak e' néven Ötödik Apost. Királyától szabad királyi Po'sony városába 1839-dik esztendei Szent-Iván havának 2-dik napjára rendeltetett Magyarország' Közgyülésének Jegyző könyve. / Pozsony / Nyomattatott Belnay, Wéber és Wigandnál / 1839-1840

1839 / 18. országos ülés - 1839 / 19. országos ülés

192

S8.Jnliusról Volt Kir. Leirat tárgya.

mintegy bementek a RR-ek, mert valóban izeneteik tartalma szerint azok feletti tanácskozást rövid időn tettlegesen is megkezdendik, •— továbbá azon állítására, hogy ezen mintegy bemenetet is a’ K. Előadásokban korlátozva azzal, hogy a’ sérelmek véle üszvekütve vannak, ’s így a’ Fő Rendek, ha előbbeni nézetjeik mellett maradnak, vagy által nem bocsátják, vagy ha ez ezen izenetben foglalt sérelmeknek taglalásába ereszkednek, ezen tanácskozások sokára fognak húzódni ’s igy a’ Királyi Előadások igen későre jutnak a’ Felség eleibe, következőleg igen sok időt vész el. Ha a' Rendek a' sérelmeket elválasztják a' Kir. Előadásoktól igen hiszi, hogy a’ Fő Rendek, azt által bocsátják — de mit bocsátanak által egy kopasz felírást, mellyben csak az lesz : Felségednek kegyelmes Királyi Leiratát vévén, kegyelmes meghagyása következésében kinyilatkoztatjuk, hogy Kir. Előadásaiba tettleg azonnal bemenni akarunk, melly végre a’ katonai szükségnek megmutatását *s a’ vizek szabályozásának terveit jobbágyi hódolattal kérjük — egyébiránt a’ Felséged k. Leiratába érintett Pesti sérelmen kivűl több más fájdalmas sérelmeink is vannak, de azokra majd mászor terjesztjük Felséged eleibe. — Ezt hiszi hogy a’ Fő Rendek által bocsátják, de kérdi mikor lesz az a’ mászor, a’midőn sérelmeinket is felterjeszthetjük ? ha a’ Fő Rendek a'Pesti sérelem eránt eddig kijelentett elveikre ’s a' szólásszabadság iránt a’ múlt Országgyűlésen váltott 17 Izenetekre figyelmez, biztos a' felelet, hogy soha, mert a' Fő Rendek csak azt tartják sérelemnek; hogy a’ Rendek sérelmeinket orvosolni kérik.— Ha azonban az Ország sérelmei a’ Propositiokkal öszveköttetnek, által kell azt a’ Fő RRnek. bocsátani, nem lehet azt soha a’ Fő RRk. feltartoztatni, csak a1 RRk. elveik mellett állhatatosak maradjanak, mert a’ Kormány, mellynek a’ K. Előadások tárgyaltatása érdekében fekszik, majd fog találni módot, hogy Propositioji, ha üszvekötve is, felterjesztessenek, — öszve kell tehát kötni a’ sérelmeket a’ Kir. Előadásokkal, mert Felséges Királyunk színe eleibe juthatásuk csak így eszközöltethetik, — de nem is tudja meg fogni, mért ne eresztenék fel a’ Fő Rendek így szerkesztetve a’Felírást, hiszen eddig csak azt kívánták, hogy az 1790/1 : 13ik Törvény Czikk. értelmében a' K. Előadásokba mennének be a’ RR-dek.— ez most megtörtént, és így kívánságuknak elég van tév e —vagy talán azért, hogy a‘ sérelmekkel van üsszvekötve —hiszen erre a‘ kegy.Kir. Leirat szóllítja fel a’RR-ket. a'mennyiben ott a’ Pesti sérelem érdemileg van érintve, illő tehát, és szükséges hogy a’Rendek is sérelmeik iránt felírásukban érdemileg feleljenek. —Az idő sokára terjedése a’ szóló előtt soha sem idővesztés, ha hasznos siker a’ vége. — Továbbá az Elölülőnek azon állítására, hogy a’ mostani Izenet halmozattabb mint az első volt, mert a' jelen záradékhoz a’ szólás szabadsága is kötve van, elő adá hogy elösmére ugyan az Előlülő, hogy a' szóllásszabadsága egy constitutionalis Országban szükséges, de úgy van meggyőződve, hogy hazánkban a’ szóllásszabadsága áll olly lábon, miszerint többnek kívánása nem bir azzal az elsőséggel, hogy midőn annyi sok lényeges tenni, javítani valónk van, azt ezeknek elébe legyük, ’s azt csak olly fajta nemzetek teszik, mellyek már vagy mindent elrendeltek, és semmi lényeges tenni valójok nincsen, vagy a’ mellyek szabadságokat szorító lánczait csak most törték el. A’ mint a’Nemzet állását ismeri a’ magyar Nemzet ezen két faj Nemzet egyikéhez sem tartozik, nem az elsőhöz, mert a’ ki hazánkra csak egy tekintetet vett is — láthatja hogy itt nem csak sok de még minden tenni való, nem tartozunk a’ másik fajhoz sem, melly csak most ugyan, de még is szabadságát szorító lánczait már eltépte^ mert a’ Magyar még a’ szóllás szabadságra nézve ezen szorító láncznak feszítő fájdalmai alatt nyög, a1 mit tanúsítnak a’ szóllás szabadsága hiánya miatt ejesett áldozatok így kötelessége a’ törvényhozói testnek ezen szabad szóllást korlátozó lánczokat széttépni,’s ennek kivívására minden törvényes módokat használni. A’ záradékot tárgyazó megjegyzése az Elölülőnek az; hogy az elrontja a’ bizodalmát, melly a’ Kormány és a’ Nemzet közt elkerülhetetlenül szükséges, — továbbá minekutánna azt, a’katonai ujonezok megajánlásához kötik a’ RRk. érdemére nézve is nem czélszerűnek, nem alkalmatosnak nyilatkoztatá, és pedig azért, mert a' katona a' haza bátorsága fentartására szükéges, a’melly a’Nemzetnek csak úgy érdekében áll, mint a Kormánynak. Már a’ mi ezen bizodalom eránt tett észrevételt illeti, ő a' bizodalmatlanságot a' vak buzgó bizodalommal egy fokozatba helyezi, "s azt hiszi, hogy vak buzgó bizodalom lenne az, a’ ki a' Kormánynak egy biztosító szavára akkor midőn látja tudja, hogy illy biztosító szavak után százados sérelmek halmozatja mai napig is orvosolatlan hever, még is minden biztosítás nélkül a Kormánynak kivánatait mind tellyesíteni; úgy ellenben bizodalomnak csak azt tartja, a ki a Kormánynak a’ Nemzet javára ezélzó legjobb intézkedéseit is csak azért, mert az a’KormánytóI jött, elvetné, el nem fogadná, a’ ki azonban bízik a’ Kormány szavába, de Törvény kivánatát olly feltételhez köti, a’ melly bizodalmát garantírozza, az nem bizodalmatlanság, az biztosítás, az okos előre látás. A’ mi végre azon észrevételét az Elölülőnek illeti, hogy az a’ garantia, mellyet a’ RRk. a'záradékkal elérni szándékoznak nem czélszerű, nem alkalmatos, a mennyiben a katona Nemzet érdekébe fekvő köz bátorságot védi. A’ szólló úgy tartja, hogy ez egészen hasonnemú az*al, ha a’ Kormány pénzt, adó vagy subsidium színe alatt kérne, mert hiszen a Kormány, az illy

XIX. Országos Ülés. — Augustus 10-kén 1839.

M