1839-1840 Országgyűlési Napló • Szerencs János: Az 1839-ik évi országgyülési jegyzetek / Budapest / Pesti Könyvnyomda-Részvény-társaság. / 1877

1839 / 15. ülés

94

XY. ORSZÁGOS ÜLÉS,

1839. julius 16-án.

Elölülő: SZERENCSY ISTVÁN királyi személynök.

TÁRGYAK: Elöleges sérelmek, az 1836. országos küldöttségek munkálatai iránti izenot, Középszolnok megye közbirtokosságának folyamodása és a magyar nyelv.

Busán Honnan (.Horvátország): A nemzetiség — úgymond — elébb való az alkotmánynál; mert ez, ha elvész — vissza lehet szerezni, de a nemzetiséget nem, e szerint a Rendek izenetében a magyar nyelvnek Horvátországra leendő kiterjesztését el nem fogadhatja, tiszteli a szólló Magyarországnak azon igyekezetét, hogy maga nyelvét mindenképpen mívelni akarja, de azt teszi a Horvát és Tót nemzet is; van is már a zágrábi főiskolában két jeles tanító, ki a magyar nyelvet tanítja, de a mellett a mi nemzetünk nyelvét is míveljük; van nemzeti újságunk, nemzeti játékszínünk, s a nyelv mívelésére jutalmak vannak feltéve, és már törvényszékeinken is elfogadtatott a Horvát nyelv; nem lehet tehát kívánni, hogy most ezeket megszüntessük. Hét századja már, hogy együtt vagyunk a magyar nemzettel, mindenkor megtartottuk nemzetiségünket, s meg vagyunk győződve a Fejedelem igazságszeretetéről, hogy azokra, mik a múlt országgyűlésről a magyar nyelv átalános kiterjesztésére nézve felirattak, meg fogja tagadni helybenhagyását; — kérem a Rendeket is, hogy ezen felírástól álljanak el.

Elnök: Igen örvendek, hogy hazánk nyelve annyira ment, mint van, és kívánom, hogy még többre is menjen, {éljen) de emlékezzünk arra, hogy midőn nyelvünk leginkább nyomattatott, akkor született a legnagyobb visszahatás. Azonban mindenkor figyelem volt arra, nehogy erőtetett legyen a nemzeti nyelv tanulása, sőt inkább kedvessé kell azt tenni, hogy mások is megtanulják, s ámbár nem tartom azt, mit Horvátország követe az ő nyelvüknek nemzetünkéveli ellentétéről előadott, de mégis óhajtanám azt, mi ezen izenetben rólok mondatik, abból kihagyatni, majd magoktól fogják ők annak szükségét átlátni, ha erőtetést nem látnak a dologban.

Justll József (Turócz): Noha küldői a magyar nyelv kiterjesztésére mindent elkövetnek, s már nálunk a perek is magyarul folytattatnak, de mig a nép egészen el nem lesz készítve a magyar nyelv ismeretében, mindaddig nem lehet átalánosan elhatározni annak használását; — iskolamestert nem fogadhatunk, mert nincs ki magát arra resolválná, hogy az alföldről jöjjön hozzánk tanítani.

Nagy Pál (Soprony): Európában több országok vannak összekapcsolva, s az anyaország nem kívánja ugyan, hogy nyelvét mindenütt közönségessen elfogadják, de azt kívánja, hogy a diplomatái nyelv az övé legyen. Midőn Horvátország követe előadá nyelvük haladását, vártam, hogy azt fogja kérni, hogy tehát a felírások, kir. válaszok stb. horvát nyelven is legyenek, de nem deákul, ezt azonban nem kívánják, s igy nekünk magyaroknak több jussunk van követelni, hogy a magyar nyelv legyen diplomatikai reájok nézve is; mert nem latin, hanem Magyarországhoz vannak ők kapcsolva; s én inkább akarnám, hogy ők itt horvátul, mint deákul szóljanak. A törvényjavaslat igy hangzik: „a honi nyelv a közigazgatás minden ágaiban egyedüli használása s átalános divatozása eszközlésére rendeltetik: „1. §. az 1550: 1., 1569: 5., 33. és 1572: 2-ik t. czikkben gyökerezett nemzeti közóhajtás folytában. 0 cs. és apóst. Felsége az ország Rendéit biztosítani méltóztatott arról, hogy a koronaörökösöknek, valamint a felséges uralkodóházból származandó többi főherczegnek és kerczegasszonyoknak a magyar nyelv tökéletes tudományában még serdült korukban beavatása, részéről nevelési rendszerül megállapittatott légyen.“ „2. §. Az 1832/6: 13. t. ez. 1. és 2-ik rendelete kiterjesztetik oda, hogy ezentúl az alkotandó törvényezikkelyek, valamint kir. meghívó levelek és előadások, úgy akár az ország gyűlése, akár egyes törvényhatóságok által tett felírások, és viszont azokhoz küldött kir. mindennemű levelek s válaszok egyedül magyar nyelven szerkesztesseuek. 3. §. A kir. udvari Cancellaria — úgy az ország minden kormány- és itélőszékei, az egyházi illetőségek és kir. udvari Camara — úgy azoknak minden ágozatai s alattvalói, végre az álladalomnak bárminemű egyébb közhivatalai és törvényhatóságai: hivatalos foglalatosságaikat, levelezéseiket, a törvénykezést s számadásokat — egyedül magyar nyelven folytassák;