1839-1840 Országgyűlési Napló • Szerencs János: Az 1839-ik évi országgyülési jegyzetek / Budapest / Pesti Könyvnyomda-Részvény-társaság. / 1877
1839 / 12. ülés
Elölülő: A fejedelem és a kormány közti különbségét nem a külső, responsabilitási theoriákból menti, mint azt előtte szóló a Hármas-könyv I. rész, 3. és II. rész 3-ik czímjének félremagyarázatával teszi, - mert törvényeinkben meg van ő Felsége szentséges személye különböztetve bármily magasan álló alattvalójától, (le meg van szabva a mód is, mikép adja tudtára alattvalóinak legmagasb paranesait, ezért tehát bővebben e tárgyról vitatkozni nem kíván. A birák felelősségére vonatkozólag megjegyzi, bogy bírói hatalmát a bírákra Hibázván, azt ezek a törvény és bevett szokás szerint gyakorolván, felelettel senkinek sem tartoznak. Bónis Sámuel (Szabolcsin.): A szóllásszabadságot velünk született szent jognak tartván, __ ez a polgárok gondolatainak tolmácsa, ez forrása törvényeinknek és alkotmányunknak — ezen jognak, mely hazánk további fejlődésének és művelődésének fő rugója — megsértését, s ezen ejtett sérelmet, alkotmányunk életgyökerén rágó sebnek tekintik küldőim. Hazánk ezen jognak birtokában jelen időki> volt, nem korlátozták Eldődeink ezen jogot, mint azt a Hármas könyv II: 69—72., az 1625: 72. az 1535: 89. t. ez. mutatja, annál kevésbbé mondták rá a felségsértési bűnt. Síiért is fájdalmasan lepte meg küldőimet, midőn báró Wesselényi Miklós ezen törvények ellenére azért, mert Szatbmármegye közgyűlésén polgári kötelességét teljesítette és szabadon szúllott, Felségsértési perbe fogatott. Fájt ezen sérelem, s midőn orvoslásért folyamodtunk, mit nyertünk? némely hazánkat híven szerető polgár, mert törvényeinkhez híven a törvényes utat, a felírást javasolták, s fájdalmukat kijelenték, — részint Felségsértés, részint becstelenségi perbe vonattak, s igy ír helyett mérget nyertünk, — de még ekkor sem csüggedt el bizalmunk, némely megyék azt hitték, hogy ha bár a nemzet keserves és igazságos panasza a kormánynál sikertelen lesz, azt Fejedelmünk meg fogja szüntetni, s e végből küldöttséget neveztek, melynek feladata volt ő Felsége előtt fájdalmainkat panaszolni és orvoslásért esdeni, de fájdalom, ezek előtt az út ő Felségéhez elzáratott, — ez újabb keserű sérelem volt. Ezen időben némely polgár a perbefogottakkal törvényeink által nem korlátozott szabad levelezéssel élt, — ezért szent törvényeink ellenére katonai erővel fogságra hurczoltattak, — ezen újabbi keserves sérelem orvoslását ismét siker nélkül kértük, — mindezek ellenére nem szűnt meg reményünk, hittük, hogy e sérelmek a jelen országgyűlésen orvoslást nyerendnek, hittük, hogy törvényes biró e szerencsétlenek felett a törvényes utón és módon — melyek mellett nem lehet consvetudo — mondja ki ítéletét, de fájdalom, reményünk füstbe ment, s hogy a csalódás keserű pohara csordultig megteljék, hazánk legfőbb törvényszékeibe helyezett bizodalmunkat is el kellett vesztenünk; — s midőn jelesen az ifjak ügyében az 179%: 56. t. ez. lábbal taposva, a törvények által biztosított szabad védelem akadályoztatva, s a nyilvánosság kiküszöbölése mellett hozatott az ítélet, azon gondolatra kellett jönnünk, hogy főbb törvényszékeink, melyeknek egyedül a törvénytől kellene függni, más befolyás alatt állva hozták Ítéletüket. Ezeknél fogva küldőim kívánják, hogy a sérelmek orvoslása, úgy a mint az az izenetben kifejtve van, eszközöltessék, s midőn ezek orvosolva lesznek, megnyugszanak abban, hogy e tárgyban újabb törvények alkottassanak; elvégre óhajtják, hogy főtörvényszékeink jövőre függetlenekké tétessenek. Elölülő: a Főrendek izenetét a gróf Ráday-féle sérelem tárgyában Dokus László országbírói itélőmester által felolvastatván, az ülést ezután eloszlatta. XII. ORSZÁGOS ÜLÉS. 1839. julius 4-én. Elölülő: SZERENCSY ISTVÁN kir. szemólynök. TÁRGY: A szóllásszabadaági sérelem feletti vitának folytatása. Elölülő: előadja, hogy eddig a nézetek három felé oszoltak, némelyek törvényjavaslatot kivannak, mások a kerül, izenetet pártolják, ismét mások azokat oly tárgyakkal kívánják bővíteni, melyek azokban felvéve nincsenek, felhívja tehát a Rendeket, hogy ezekhez kepest adják elő nézeteiket. Szentkirályi Mór (Pcstmegye): Hogy szóllásszabadság nélkül törvényhozás nem létezhet, és hogy tetemes sérelmek ejtettek ezen, már eléggé kifejtve látván, annak bő\ebb taglalását mellőzöm. 20*
