1839-1840 Országgyűlési Napló • Szerencs János: Az 1839-ik évi országgyülési jegyzetek / Budapest / Pesti Könyvnyomda-Részvény-társaság. / 1877

1839 / 9. ülés

Bernátll Zsigmoml (Ungm.): az elölülő nyilatkozatában megnyugszik, s kijelenti, hogy a felolvasott névjegyzéknek senmii alapja nincs. Egyébként Veszprém és Hontmegye aggodalmát igazságosnak tartván, azt részéiül is pártolja. A követ igazolása kérdését illetőleg megjegyzi, hogy e táblának joga nincs egy követ megbízó levelét kérdésbe hozni, annál kevésbé azt megbírálni. A Szlavón megyék ügyét a Rendeknek bőven kifejtett indokai folytán ö Felsége az által intézte el, hogy azokat Magyarországhoz visszakapcsolta, s ez már gyakorlatba is vétetett — erre nézve tehát ellenmondásnak helyét nem látja.

Szentkirályi Móricz (Pestmegye): előadja, hogy a jegyzék készítését a lakjegyzéknek hibás volta, de főleg- azon körülmény okozta, miszerint a hiteles jegyzékbe csak az iktattattassék be, miről a Rendeknek tudomása van, — mert, úgymond, erre előbbi időkben kevés gond fordittatván, tetemes hibák csúsztak abba. Ezen hibák elkerülése végett szükségesnek tartja, hogy a követ magát a ház előtt is igazolni tartozzék, mert sajátságosnak tartja azt, hogy a követek egymást private ismerik, de diplomatice nem, — miért is csak azon jegyzéket kívánja hitelesnek tekintetni, melyet a Rendek beadnak.

Klauzál Gábor (Csongrádm.) : miután magáról a testületről legjobban csak a testület rendelkezhetik, habár nem tagadja, hogy e kérdés eldöntése: ki lehessen követ, ki nem? részben az elölülőt illeti, kétségtelennek tartja, hogy az, mint az előbbi idők példái mutatják, a tábla jogához is tartozott. A felolvasott jegyzék felől az a véleménye, hogy ez által új szokás behozattatni nem czéloztatott, hanem az, a hibák elkerülése végett adatott be, — s megyéje részéről kijelenti, hogy csak azon jegyzéket tekintheti hitelesnek, mely a felolvasott jegyzék alapján készült.

Elölülő: jogaihoz tovább is ragaszkodik.

Vagy Pál (Sopronymegye): nézete szerint egyik rész sem kívánja a másikat jogaiban akadályozni, minthogy azonban Veszprémmegye a coordinatio ügyét megemlítette, kijelenti, hogy utasítása értelmében azt elölegesen fölvétetni kívánja; igazolják ebbeli kívánságát e táblán naponkint előforduló vitás kérdések; a kir. városok, a káptalanok s a jelen nem levők követei sürgetik a szavazati jogot, de kívánja ezt a pesti sérelem is, mert a coordinatio kimondásakor meg fog határoztatni az is, ki lehet képviselő, ki nemigaz ugyan, hogy mindkét fél jogait félti, s annak veszélyeztetését látja, de mindazonáltal a savanyú almába egyszer bele kell harapni, mert lehet-e annál nagyobb anomáliát képzelni, mint hogy a Rendek a rendszeres munkából törvényt alkotni kívánnak akkor, midőn azt sem tudják, kinek mi része van a törvényhozásban? s ezek folytán Veszprémet pártolja.

Benyitzky Ágoston (Zólyomra.): midón látja, hogy múltkor tett indítványa már több megye által pártoltatik, ismétli a eoordinatióra vonatkozó indítványát s kéri a Rendeket, méltóztassauak ezen indítványát pártolni. Pest megyének megjegyzi, hogy e táblán senki sem ülhet, kit az illető törvényhatósága követ gyanánt ide nem küldött, akár tetszik ezen követ a táblának, akár nem, az mindegy, a küldött még is itt fog ülni, valamint távozni fog minden küldött, kit küldői visszahívnak, akár tetszik ez a Rendeknek, akár nem.

Hunk ár Antal (Veszprémim.): követtársának aggodalma nem alap nélküli, mert az ülések rendje a naplóba be van jegyezve; azelőtt 33 megyének volt ülése, a többi megyék pedig lassankint a mint a török uralomtól szabadultak, jöttek az országgyűlésre. Pestet azon oknál fogva nem pártolhatja, mert küldőinek joga van követét visszahívni.

Hlisáll Hcrniail (Horvátország): a névjegyzékre megjegyzi, hogy ő nem első, hanem második követ, követtársa pedig nem báni tálabiró, hanem IIorvát-Dalmát és Szlavónia törvényes táblájának birája, mit is e szerint kéri kiigazittatni. A turmezei gróf ellen tett észrevételt illetőleg megjegyzi, hogy a jegyzékben változás nem történt, mert a turmezei gróf mindjárt a Szlavón megyék után a tiszai megyék eleibe tétetett. Azon állítást, hogy a Szlavonmegyék már törvény által eltöröltetvén, Magyarországhoz visszacsatoltattak volna — el nem fogadhatja, mert ő Felsége 1836. márczius havában kelt kegy. válasza által az 1715: XCII., CXX., 1723: XXVII. és 1751: XXIII. t.-czikk helybenhagyása s minden bármely részre vonható következtetés nélkül csak abba méltóztatott megegyezni, hogy jelzett három megye az úrbéri táblázatba név szerint emlittessék. Minthogy tehát e három megye kijelentése megegyező: maga részéről őket minden előbbi jogaikban, valamint Horváth-Tót és Dalmátországokkal való minden viszonyaikban fentartani kívánja, nem ellenezvén, hogy Tótország nevezete helyett Szlavónia elnevezés használtassék.

Elölülő: megjegyzi, hogy azon hiteles jegyzék, melyet ő készít, az újabb törvények és kir. válaszok értelmében fog szerkesztetni.

Percnyi Lajos báró (Ugocsam.): az igazolási jogot senkivel sem kívánja osztani, mert azt egyedül küldői jogaihoz tartozónak tekinti.

Elölülő: az előtte szóló követ véleményét osztja, s ez okból a jegyzéket a régi szokás szerint fogja készíteni, a követ igazolási kérdésébe nem avatkozik; a Rendeknek kezdeményezési joga lévén, az elölülőnek valamely követ ellen tett kifogását a Rendek tanácskozás tárgyává tehetik.