1839-1840 Országgyűlési Napló • Szerencs János: Az 1839-ik évi országgyülési jegyzetek / Budapest / Pesti Könyvnyomda-Részvény-társaság. / 1877
1839 / 9. ülés
/ 02 szerződő fél tartozék tiszteletben tartani, mig azt a másik fél tetszése szerint megszegheti? Azt hiszem, hogy erre senki sem fog vállalkozni. A követi tulajdonokat illetőleg, véleményem az, hogy majd ha az országgyűlés annak módja szerint rendezve lesz, akkor igen is meghatároztatni kívánom azon tulajdonokat, melyek egy képviselőtől megkívántainak, valamint azon bélyegeket is, melyek valakit attól elzárhatnak. De addig a régi szokás mellett kívánok maradni. — Különösen megjegyzem, miként az infamia eszméje minden nemzetnél ugyan az, mert az a ki lop, hamis leveleket csinál stb., mindenütt infamis. Továbbá a bíróságot is, mint a végrehajtó hatalom egy ágát, — egész világon mindenütt tisztelni kell és bántani nem szabad, különben azok becstelenitésének mindenütt megvan annak a maga büntetése; de már hogy a bírák ellen kikelő infamiával biintettetnék, máshol mint nálunk, a mennyire csak ismerem a nemzetek rendszerét, azt sehol sem találtam. Nem akarom feszegetni törvényeinkben is minő alapon nyugszik a büntetés ezen neme? noha az minden esetre kétes előttem, de több ilyen félszegségeket alkotmányunkba behozni nem akarok. Hanem azt mondja talán valaki, már hiába, ez még eddig törvényeinkben van, tehát e szerint kell cselekedni. Jól van, de hajtsa végre tehát a kormány minden ilyen törvényeket. — Jelesen Ulászló D. I. világosan azt mondja, hogy a mely törvényhatóság diaetán kívül subsidiumot ajánlana, az a többinek társaságából kirekesztve, örökös becsületvesztésre kárhoztassák: mely később az egyes tagokra kiterjesztetett. Es még sem hallottam soha, hogy a hosszas franczia háború alatt a fiscus valakit megidézett volna. Mindezeket nem oly őzéiből hozom fel, hogy azokkal a tárgyaltatás alatt levő izcnetet felforgassam; mert jóllehet szerettem volna, hogy abban az általam előadott egyszerű mód követtetett légyen, miután mindazáltal látom, hogy mindenkinek tetszik, én pedig ily esetekben azt szoktam tartani, hogy Ízlésem rósz, a kerületi izenetet egész kiterjedésében elfogadom. Fiisclló JÓZSOf (Aradmegye): A múlt ülésben követtársa már kijelentette, hogy Ráday eltiltása ügyében felterjesztést kíván; a sorozatot illetőleg azonban utasítása lévén, miszerint az 1791: 13. t. ez. rendeletc a kölcsönös bizalomnál fogva fentartassék, s azért a királyi előadások végleges felvétele mellett szavaz. Kovács Mátyás (az egri fökáptalan követe)'. Tiszteli a közvéleményt és a meggyőződést, mert hiszi, hogy mindkettő a közjó előmozdítására czéloz, egyedül csak a módokban különböznek egymástól. Az 1791: 13. t. ez. kiszabja az irányt, melyet az országgyűlésnek követni kell, ő részéről azt tartja, miszerint az országgyűlési tanácskozásoknak ezélja megkívánja, hogy azon tárgyak kerüljenek tanácskozás alá, melyek legszükségesebbek, ezeket pedig azt hiszi, hogy az legjobban tudhatja, ki a kormányt vezeti, s ennek folytán a királyi előadások felvételére szavaz, egyébként ha ezen kívánságával kisebbségben marad, nem ellenzi, hogy a kir. előadásokkal együtt a sérelmek is „j uncti m* felterjesztessenek. Ifj. Mailátll György (Baranyamcgye) : Utasítását teljesíteni a követ kötelessége lévén, mindenek előtt a királyi előadások felvételére szavaz, s ha ezen kívánságával kisebbségben marad, nem ellenzi, hogy azokkal egyetemben az országos sérelmek is felterjesztessenek. Andrássy József (Esztergommegye): is ily értelemben nyilatkozott; — Mire előlülő kijelenti, hogy a Rendek többsége a kerületi izenet mellett nyilatkozott. Ezután felolvastatja a Karok és Rendek névjegyzékét, melynek megtörténtével elölülő kérdi a Rendeket: váljon mi czélból adatott be és olvastatott fel e névjegyzék? Marczibányi Álltai {Trencsénmegye): Elölülő kérdésére megjegyzi, hogy miután a lakjegyzékbe hibák csúsztak be, nehogy azok az országos irományokba is beesuszszanak, szükségesnek tartották azt a Rendek, hogy e névjegyzék az országos irományokba felvétessék. Elölülő: Ezen lajstrom beadatván és felolvastatván, az országos irományok közé fel fog vétetni, kijelenti azonban, hogy miután az országgyűlési követek lajstromának készítése egyedül elölülői jogaihoz tartozik, — s a követek megbízólevelüket nála bemutatni kötelesek, ezen lajstromot hitelesnek nem tekinti, s minden abból akár az egészre, akár az abban foglalt személyekre emelhető s elölülői jussaival ellenkező bármely következtetéseknek ellent mond. Horváth Sámuel (Veszprémmegyé): miután a most felolvasott jegyzékben a megyék nem az eddigi szokás szerint soroltatnak fel, s utasítása az elöleges coordinatiót — melynek szükségét a naponta felmerülő akadályok igazolják — sürgeti, részéről semmiféle újításba nem egyezik, s a jegyzéknek ellentmond. Jaukovich László (Veröczemegye): a felolvasott jegyzékben Szcrém, Verőcze és Pozsega megyékre nézve különbség nem tétetik a többi magyar megyéktől, nehogy ebből bármi következtetés vonattathassék, a jegyzék ellen óvást tesz. Szentkirályi Móricz {Pestmegye): előadja, hogy ezen jegyzék a kerületi ülésben hozott határozat értelmében a megyék betüsorrendje szerint készíttetett, Zaránd s a többi visszakapcsolt megyék a tiszai megyék után tétettek. Előlülő megjegyzésére nézve kijelenti, hogy küldői tisztelik jussát, azonban tagadják, hogy egyik követet elfogadni, másikat pedig visszautasítani jogosult lenne; e végből utasítása értelmében kívánja, hogy a követek igazolási kérdése mindig e tábla előtt döntessék el, mert küldőinek eme kívánsága nem csak helyes, de törvényes is, a Rendek ezen jog gyakorlatában voltak és igy 1790-ben Pest
