1839-1840 Országgyűlési Napló • Szerencs János: Az 1839-ik évi országgyülési jegyzetek / Budapest / Pesti Könyvnyomda-Részvény-társaság. / 1877
1839 / 1. ülés
o Deák Ferencz (Zala) szinte; hanem miután a hg. prímás által tartandó üdvözlés az egész Status s úgy miiül a két tábla nevében tétetik, az e tárgybani határozás egyedül e tábla körébe nem tartozhatik, hanem ezt izeuet formában a Főrendekkel is közölni, valamint iránta a Főherczeg Nádor közbenjárását is kikérni szükségesnek tartja. Mire Elölülő a Rendeknek ebbeli óhajtását — minthogy a múlt országgyűlésen közbejött hódolati tisztelkedések a Monarchia más nemzeteinél is anyanyelven történtek, — közönségesnek látván, a többséget akke'p jelentette ki: hogy Ő Fó'herczegsége a Nádor egy küldöttség által kérettessék meg, hogy akkép, mint a mult országgyűlés végével kegyeskedne elvállalni a közbenjárását, — s ü Felségének a Rendek ebbeli forró óhajtását megvinni méltóztasson. E czélból következendő tagokból álló küldöttséget nevezett Zalay Alajos kir. táblai ítélő mester, Boronkay János kir. táblai biró; Horvátország részéről Busán Hermann; az egyházi rendből: Bezerédy Miklós, veszprémi káptalani követ; a vármegyék részéről Abaffy Aristid Árva, Friebeisz Imre Esztergom, Sárközy Kázmér Fehér, Szegedy Sándor Somogy, Bárczay Mihály Abauj, Gedeon Lajos Torna, Moritz Péter Marmaros és Biró Imre Csanádmeg-yék követjei;__a jelen nem levők részéről: Szlávy Viktor és Semsey Albert; — a kir. városok részéről: Szinyey Merse Felix szebeni, Tolnay Ferencz komáromi követek. Marczibányi Álltai (Trentsén) mielőtt a küldöttség tisztében eljárna, minthogy az izeneteket nem Írásban, hanem szóval teszik, szükségesnek látja eleve megtudni, hogy mit fognak a Főrendek ehhez mondani? a mellett tudja, hogy a Prímás magyarul jól tud, sőt örül, ha alkalmat kap magyarul szólhatni; pártolja az indítványt. Szerencsy István kir. személynek elmondja a küldöttség elnökének, hogy mit mondjon, hanem a Nádor közbenjárása kikérésének említése alkalmával az intermediata szóval élvén. Deák FerOllCZ kifejti, miként itt helye nincsen a magyar juspublicumban saját értelmű intermediátiouak, — melyre törvény szerint csak akkor van szükség, midőn a nemzet és fejedelem közt kell valamit kiegyenliteni, és a minő volt például az V-ik Ferdinand czím iránti közbenjárása a Nádornak, — ő nem is azon értelemben vette az általa javasolt közbenjárást, hanem csak azt kívánta, hogy miután már ez a Rendek táblájánál conclusummá vált, a Főrendektől reménylett elfogadtatása esetében a Nádor erre nézve készítse el (disponálja) 0 Felségét. kir. személynök. Már látja, hogy ezen tárgy újólag tanácskozás alá vétetett, Rendeket, hogy maradjanak meg a mellett, a mint ő kijelentette. (Pestm.): 1790 óta annyit beszéltek a magyar nyelvről a magyar Diaetákban, hogy már a tanácskozások arról, hogyan beszélhessünk, a magunk nyelvünkön-e? valóban csodálatra méltók; ő azt hiszi, hogy e tárgyban most semmi egyébre nincs szükség, mint emlékeztetni a Főrendeket s a Főherczeget a múltkori conclusumra, a fejedelem akkori legutolsó kiváuatára. A kir. személynök által felhozott idő rövidségére megjegyzi, miszerint félne, hogy ezen rendes kifogással használtatni szokott mentség által, mind az időből kifogyunk, mind pedig az elvet magát is elejtjük. Az indítványt pártolja. (Mintnyájan! kiáltás.) Füzessőry Gábor (Bereg) világos utasításánál fogva minden diaetai szerkezetet magyarul vitetni kívánván, ezen értelemben szinte pártolja az indítványt. Marczibáliyi Lörincz (Nyitra) a Rendek kívánságát úgy értvén, hogy azt csak a köszöntő beszédekre kívánják vétetni, ezen értelemben szinte pártolja az indítványt. Mire még több követek módosítást az által, hogy itt minden a fejedelemhez intézendő beszédek értetnek, visszatartólag, s az első indítványt pártolólag felszólaltak. Elölülő: a Főrendekhez menendő küldöttségnek a határozatot ekkép adja elő: a Rendek átalanos forró óhajtása, hogy a múlt országgyűlés alkalmával, midőn Főherczeg Nádor közbenjárni kegyes 'olt, ü Felsége Ígérni kegyesen méltóztaték, hogy csak akkoron még a környiilállásoknál fogva kívánta latin n> elven való megtiszteltetését; annálfogva ezen Ígéretnek következésében is kérik a Rendek a mlgos főrendeket, hogy ezen kívánságukhoz hozzájárulni, Ó Fensége pedig ebbeli kívánságoknak sikerét Ü r elsegenel kegyesen kieszközölni méltóztassék. A küldöttség a Főrendekhez átmenvén, azon válaszszal tért \ issza, hogy a Főrendek e tárgybani véleményüket külön küldöttség által fogják közleni Addig is a napló megvizsgálói iránt szükséges intézkedések megtételére a Rendeket felhív ja; s kijelenté, hogy ő maga részéről nem csak a napló pontos vitele iránt a kir. táblai tagokkal, de annak az eddiginél olcsóbb nyomatása iránt az illető nyomdatulajdonosokkal értekezett légyen; küldöttség megérkezvén, azon örvendetes hirt hozta meg, hogy a mlgos Főrendek a Rendeknek kiváltságukhoz, miszerint Ő Felségeik honi magyar nyelven üdvözöltessenek, hozzájárulnak, Főherczeg Nádor a kért közbenjárást szives örömmel fogadta, — ekként megbízatásában élj. küldöttség „Éljen“ kiáltások közt eltávozott. Elölülő: felolvasá ő cs. kir. Felségeik üdvözlésére küldendő küldöttség neveit: ^ > a kir. táblától: Ragályi Tamás al-nádor, Szögyény László nádori itélőmester, Gyurcsányi Gabor és Noszlopi Ignácz, táblai bírák; Horvátország részéről: Miksics Miklós itelo mester; — az cg} tazi Szerencsy István az idő pedig rövid, kéii a Szentkirályi Mór ezalatt a főrendi azon s hogy írván, a
