1839-1840 Országgyűlési Napló • Szerencs János: Az 1839-ik évi országgyülési jegyzetek / Budapest / Pesti Könyvnyomda-Részvény-társaság. / 1877
1839 / 1. ülés
3 egyelj házhoz kötötte, melynek érdekeben vala védni bennünket, másik, hogy megmaradt elődeinkben a végső veszélyek közt is a nemzetséghez és az ősi alkotmányhoz való ragaszkodás, minélfogva bár elnyomva, szétszórva, fentartotta mégis egységét az Országos és megyei gyűlésekben. A két századbeli kul- les belháborúk kifejtek és feléleszték nemzetünkben a békének és rendes társasági formának vágyát melyet harmadik Károly és Mária Terézia mind a törvényhozás, mind a kormány utján ápoltak és betöltötték, amaz az ősi alkotmányos rendszert újdon megerősítvén, a nemzet katonai szellemének irányt adván, a törvényes hivatalokat elrendelvén, emez az akkori idők szükségeinek tökéletesen megfelelő neveltetési rendszer és az aristocratiai kapcsolaton kívül álló földmívelő népet társasági állásba helyező úrbért behozván. Il ik Józsefnek az emberiség eleven érzetéből eredeti újításai nálunk nem sikerültek. manyos rendszerünk szeretete vívta le. Dicsőségesen országló királyunk alatt az Urbér s más már a múlt országgyűlésen alkotott törvények szinte a nemzet haladásának és érdekei valódi felismerésének nyilvános jelei. Ezen ősi alkotmányos rendszer mellett az Uralkodóház kormánya alatt egy rövid század elegendő volt, hogy majd végpusztulásra jutott honunkat százezreket haladó erőteljes, s ha a szükség kívánja, elődei példája szerint áldozatokra is kész nemesség; vallásos, tudós, erkölcsös egyházi s tanitórend; szorgalmas népes szab. kir. városok újra ellepjék; — fővárosunk, — királyaink hajdani lakhelye, — egy testvér várost lát Dunánk balpartján, leginkább a majd félszázados nádor igyekezete által honi kereskedésünk központjává alakulni, szép szabadsággal biró egész kerületek és községek, Europa legvitézebb seregei közé számlált számos ezredek, véghelyeinket s határainkat védő vitéz katonai lakosság, a hajdani vizleptes puszta, most termékeny alföldön virágzó gyarmatok, és a többi, jövendő boldogságának előeszküzeivel biró földmívelő nép, mind megannyi szüleménye egy rövid század lefolytának; melyek aligha ki nem állják az összehasoulitást az Ó vagy Új világ akármely fordulatával, és a mi még ezen anyagi javukat felülmúlja, bővebb kifejlést nyert nemzeti boldogságunk garantziája, fejedelmünknek vallásossága, igazságszeretete, a törvényhozó testnek komolysága, municipális rendszerünk — folyvást virágzásban díszlenek. De még ezekkel nincs betöltve nemzeti boldogságunk mértéke. Magyarország egy még szebb, boldogabb jövendő küszöbén áll, (Éljen kiáltás) ha ez idő jelenségeinek kifejlődése bármely oldalról nem akadályoztatik, — kereskedés tekintetében már áltáljában geographiai fekvése és termékenységénél fogva kivált, most midőn a napkelet európai, sőt világi tekintetet von magára, a gondviselés által szinte arra látszik rendeltetve lenni, hogy mint valaha védfala volt Európának és az egész kereszténységnek a napkeleti ellenséges hatalom ellen, úgy majd a művelődésnek, pallérozódásnak és polgárosodásnak jótéteményeit hintvén el napkeleten, az emberiségnek legszebb diadalmával, — Várnának és Mohácsnak emlékezetét törli el. Ezek szerint ma a Status hatalmának nem lehet más feladata, mint az alkotmány föntartása és a törvényes haladás, ezek ez időnek szükségei és kivánati, a nép kész ezeknek elfogadására, s igy, a nemzetnek királyához bizodalommal lenni, — ennek pedig a hasznos előhaladást vezetni kelletik, természetes, ha az értelmesség, a kölcsönös jogok méltánylása fogják vezetni nemzetünket, ha az idő kivánata szerint figyelmünket a társasélet azon nálunk még ki nem fejlett gyakorlati részeire forditandjuk, milyenek a neveltetésnek, kereskedésnek, hitelnek, czélirányos büntetésnek, erkölcsi javításnak hazánk viszonyaihoz alkalmaztatása: biztos reményünk lehet, hogy haladásunknak s boldogságunknak nagy czéljához kettőztetett lépésekkel közelíteni fogunk. Ezen nézetinek talán kelleténél tovább terjesztettnek vélt fejtegetésében díszes és terhes hivatalának súlyait azon remény édesiti, miként épen ama nézeteknél fogva tehetségéhez képest munkás lehet a haza boldogitásában. (Éljen! Éljen!) Mint a törvényhozó test ezen alkati részének elnöke nem fogja soha elválasztani érdekét a tek. Kai’ok és Rendek valódi érdekétől, {Éljen!) mert egynek kell lenni a főnek. Végre beszédét azon óhajtással zárja: adja Isten, miként országos tanácskozásaink Felséges Urunk dicsőségére, ősi alkotmányunk feltartására, édes hazánknak s minden sorsú polgárinak haladó boldogitására szolgáljanak. {Éljen! Éljen!) Erre az esztergomi káptalan követe RiHliiyállSzky Sámliéi 1). kanonok az önreménytől éltetett keblek érzelmeit ömledezi, miszerint áldott fejedelmünk atyai kegyelme és minden törvényes kérelemre önként hajló készsége, elveinek és szándékának tisztasága, lelki szilárdsága, fáradhatlan szerénysége, türelme és lelki hazafisága, végre a tekintetes Ivarok és Rendek Elnöke ő nagyságának mély belátása, érett ítélete, törekvésének tiszta iránya, minden túlzástól óvakodó józan hazafisága, a jelen Oiszágg)ü est kívánt eredményekkel koronáztatni fogja: egyszersmind a Karok és Rendek ne\ében tolmácsla azon öröm-érzéseket, melyekkel ő nagyságát díszes hivatalában szemlélik s a kiről biztosan reményük, hogy magát felejtve, a Király és Haza javát egyesült akarattal elősegiteni igyekezeiul. Ezek után királyi Személynek a régi szokásnak és szivbeli köz-ösztönnek is engedj e^ 0rszáounk istápja, mélyen tisztelt és szeretett Nádorunk megtiszteltetése, es a Főrendek megköszöntesére: í*
