1839-1840 Országgyűlési Napló • Szerencs János: Az 1839-ik évi országgyülési jegyzetek / Budapest / Pesti Könyvnyomda-Részvény-társaság. / 1877
1839 / 4. ülés
3G ia említés tétetik. S miután e sérelmek olyanok, melyek az alkotmányt érintik, orvoslását előlegesen sürgetni az ország Rendei hatalmában sőt kötelességében is áll. A nemzet és a fejedelem közt fenlevő bilateralis szerződés miudkét szerződő félre nézve egyaránt kötelező, s ba ennek feltételei az egyik szerződő fél által meg nem tartatnának, s bírói Ítélettel kellene eldönteni e sérelmet, alig hiheti, hogy a nem teljesítő fél ítéltetnék el. Ez indokból a kerületi izenet záradékának módosításával a pesti sérelem mindenekelőtti felterjesztése mellett szavaz. A kir. városok ügyében az orsz. választmány kiküldetésében megnyugszik, állásuk könnyebbitését a coordinatióra kívánja halasztani, s addig is a régi gyakorlatot óhajtja fentartatni. MarcziMnyi Lörincz (Nyitramegyc): A kerületi izenetet a végzáradék elhagyásával pártolja, azonban kívánja, hogy az a kir. előadásokkal együtt felterjesztessék; a kir. városok ügyében a coordinatióig változást tenni bajos, de addig is inig ez megtörténik, nem ellenzi a jegyzők és censorok választását. Zarkn János (Vasmegye): Az országos sérelmek mindenekelőtti felvételét kívánja, különösen kiemeli a szóllásszabadságon ejtett sérelmet, mely nélkül sikeresen tanácskozni nem lehet, ennek biztosítását kívánja helyzetünk is, mert ezek orvoslása nélkül a kebleket marczangoló keserűség meg nem szünhetik. A kir. városok ügyét két részre osztja: az egyik az országgyűlési rendhez tartozván, a másik pedig a szavazati just illeti. Az elsőre nézve a városok kérését igazságosnak mondja s minden következtetés nélkül naplóbirálók választásába megnyugszik, — a másodikra nézve megjegyzi, hogy addig, mig a A’árosok coordinatiója kimondva nem lesz, szavazatot adni nem kíván; mindazonáltal követeli, hogy az ennek rendszeres kidolgozására kiküldendő orsz. választmány javallata még ez országgyűlésen tárgyalás alá vétetvén, elintéztessék. Ezek után a pesti sérelmet a kerül, izenetben foglalt okoknál fogva — a végzáradék elhagyásával magáévá teszi, az 1836-iki sérelmeket is a kir. előadások előtt felvétetni kívánja. Palóczy László (Borsod) beszédét majd szinte ott kezdé, hol Zala, miszerint a király és kormány két különböző lény és hogy Felségsértést szóval elkövetni nem lehet. Figyelemmel hallgattam — úgymond — a kir. Személynököt, valamint az arra nyomban megfelelt Zalát, s biztosan hiszi, hogy ha azon érdemes követ szavait egytől egyig magáévá teszi a szóló, a maga utasítását szorul szóra teljesítette. Figyelemmel hallgatta az esztergomi követet is, s a mint beszéde első szavait elmondá, megörült, mert azt gondolá, hogy a szentirás szerint az igazság szava lelkét meghatván, hozzánk fog hajolni, hanem megcsalta reménye, mert a helyett, hogy engedett volna az igazságnak, megczáfolni igyekezett Zala érdemes követe beszédét, de engedjen meg az érdemes esztergomi követ, ha a helyett, hogy megczáfolta volna, inkább arany rámába foglalná azt. Nincs czélja a szólónak azon arany foglalási! kép fölibe rózsabimbókat tűzni, csak azt teszi még hozzá, hogy mikor hozatott a 13-ik t. ez. felele, akkor, midőn az ősi alkotmány II. József által sarkaiban megrendítve lévén, őseink minden erejöket összeszedék annak megtartására, garantiát akartak akkor hozni a nemzetre nézve; de ha azt tették volna a mit a méltóságos kir. Személynök kifejtett, úgy azon országgyűlés nem kevésbé veszélyes lett volna nemzetünkre, mint az épen ma 24 évű waterlói ütközet Napóleonra nézve. Azt a tanácsot hallotta a kormánynak itt jelen volt előkelő tagjaitól: hogy bár csak a követek ne bíbelődnének holmi theoreticum princípiumokkal, • hanem inkább practicumban lelnék kedvöket, és ezen tanácsot helytelennek nem tartja, de engedjenek meg azon fő fő Urak s ne csodálkozzanak, ha midőn ők is nem csak theoreticus, hanem ugyan csak practicus sebeket ejtenek alkotmányunkon, mi is azokat nem csak tlieoretice, hanem practice is orvosoltatni kívánjuk. — Nem czélja a szóllónak elmellőzni a kir. előadásokat, akarja annak idejében felvétetni azokat is, hanem a törvény világosan mondja, hogy a sérelmek is minden országgyűlésen múlhatatlanul orvosoltassanak; azonban 1790-ben azt mondták: menjetek haza; mert kiütött a háború, 1796-ban megint Obsidiumot kértek, igy következőleg minden diaetán adtak valami okot, s a sérelmek mindig csak orvosolatlan maradtak, végre 1825-ben maga a kormány szállította fel az ország Rendéit, hogy terjeszszék elő a sérelmeket. Nagy öröm volt ezen, gondolván, hogy már egyszer eljött az óhajtva várt idő, s mi lett a következése? az, hogy azok a temérdek sérelmek, mellyek eddig szélyel szórva hevertek, már most legalább systhemába szedve díszlenek. A múlt országgyűlést is azon ürügygyei oszlatták szélyel, hogy az igazság kiszolgáltatása miatta késlelteték; hát már a sérelmek örökös iuristitiumra lesznek kárhoztatva? a pesti sérelem orvosoltatásaig semmibe nem ereszkedik. A kir. városok indítványára különösen az állított megyékkeli egyenlőségre kifejté, miként soha sem voltak, s nem is lesznek a megyékkel egyenlők; említi azt is, hogy a megyék elleni panaszuk helytelen, mert azt, hogy alkotmányunkból II. József által kitöriiltettek, nem a megyék okozták, á égre hogy az 1608: I-ső t. ez.-jére hasztalan hivatkoznak, mert abból az egyenkiuti szavazatot semmi erővel ki nem húzták; azt mondják, hogy az olyan világos, mint a napfény, s az igaz — de a napfény olyan, hogy ha az ember sokáig néz bele, utoljára semmit sem lát, sőt az 1608: I. törv. ez. 11. §-ában \ilágosan van, hogy ez a kérdés rejicitur ad emendationem Decretorum, akkor bírtak a kir. városok egyenkiuti szavazattal, mikor még 80,000 ember járt a Rákos mezejére; ugyan ha magok
