1839-1840 Országgyűlési Napló • Szerencs János: Az 1839-ik évi országgyülési jegyzetek / Budapest / Pesti Könyvnyomda-Részvény-társaság. / 1877
1839 / 3. ülés
---- 9 iS Újság — és az egyedül magyar nyelven teendő felírások iránti izeaetek is már elkészültek, azonban megkitelesitve nem lévén, a legközelebbi ülésben fognak beadatni; ezek után: Elölülő a kerületi üzeneteknek általvétele után felszólítja a Rendeket a kihirdetett kir. előadásoknak tanácskozás alá leendő előleges felvételére; ezeket úgymond: az 1791: 13-ik és 1723: 7-ik t. ez. minden más tárgyak előtt rendelik felvétetni; de ha ezen törvények nem volnának is, maga ezen kir. előadásoknak tartalma olyan, hogy azokról mindenekelőtt tanácskozni a haza külső és belső bátorsága egyaránt követeli. Ő Felsége az előadások első pontjában katonaságot kér, és méltán, mert az 1830-ban ajánlott katonák iránt az határoztatott, hogy 1 Óév múlva hónukba vissza fognak eresztetni. A nemzetnek ezen ünnepélyes nyilatkozatát megváltoztatni nem lehet. 2-ik kívánsága ő Felségének a múlt országgyűlési 11 -ik t. ez. értelmében az, hogy a katonatartás eddigi módja által terhelt adózó népnek könnyebbülés szereztessék. A kir. előadásoknak 3-ik tárgyát, a Duna vizének szabályozását, különösen két tekintet parancsolja: 1-ső a mindinkább fejlődő kereskedés, 2-or megelőzése azon temérdek károknak, melyeket a szabályozatlan folyók a múlt 1838-ik év tavaszán országszerte tettek. A Duna lévén minden nagyobb folyóink recipiense, különössen megkívánja a szabályoztatást. Egyébiránt O Felsége ezen előadásaiban arról is bizonyossá teszi a nemzetet, hogy a múlt országgyűlésről már felterjesztett s a mostaniról felterjesztendő sérelmekre még ez országgyűlés alatt kiadaiulja kedvező válaszát, s igy a kir. előadások előleges felvételére a Rendeket figyelmeztetvén, nem mellőzi el megemlíteni a közelebb lefolyt évek szomorú történeteit, melyeknek okát leginkább abban látja az Elnök, hogy a kormány a gyakorlott szóllás-szabadságot túlzottnak, a nemzet egy része pedig a kormánynak ez elleni intézkedését alkotmányt sértőnek tekintette; de még ezeknek jövendőbem megszüntetésére sem találhatni más módot, mint bizodalommal lenni a Fejedelem iránt, ügy látszik 0 Felsége hajlandó ezekre nézve is a nemzet kivánatit teljesíteni, — bizodalom lévén itt a kiegyenlítésnek legbiztosabb útja; de szükséges, hogy a Rendek tanácskozásai illendő csendes megfontolással folytattassanak, távoztassanak el minden a Fejedelmet illető keményebb kitételek; mert hova vezethetnének azok? — meglehet, hogy O Felsége nem fogna majd kedvező választ adni; s akkor, ha nem veszne is el egészen a bizodalom, mégis hosszabb időre terjedhetne a nemzet kivánatainalc teljesülte. A kir. városok részéről Vághy Fcrencz {Sopron város követe): bőven fejtegette, miképen a kir. városok egykor jobb karban voltak, midőn az 1608: 1-ső t. ez. nekik is ülést és szavazati jogot adott. Ezen jogoknak gyakorolhatásábau a múlt 18-ik század lefolytáig voltak, és csak e század elején fosztattak meg ezektől; szükségesnek látná azért a kir. városok elrendelését illető országos munkálatot a kir. előadások után mindjárt felvétetni; addig is az igazság tekintetéből, mivel a városi követek is tartoznak magokat küldőik előtt igazolni, a városi követek közül is kíván napló bírálókat választatni; indokolja ezt még azon körülmény is, miszerint a naplónak eddigi hitelesítési módja hiba nélküli nem volt, továbbá az, hogy a megyék napló bírálói a különben is távol ülő városok követeit nem hallhatták. Sok követ van ülés és szék nélkül — ez igen méltatlan dolog. Az ország várja a rendet a törvényhozástól, és az maga sincsen rendén, kéri, hogy ezek iránt is rendelések tétessenek. Deák FereilCZ {Zala): A Personalis ur figyelmeztetése kötelességemmé teszi, úgymond, mindenek előtt kijelenteni, hogy midőn előadásaimban a kormányról leszek kénytelen szólani, soha sem fogom Ő Felsége személyét érteni, hanem azon kormányt, azon tanácsosokat, kiket az Ulászló \í. Decret. 7. és 8. §§. alapján kérdés alá vehetni és meg is büntetni lehet. {Helyes.) Mi az Elnöknek a kir. előadásokra előterjesztett nézeteit illeti, a felhozott 1791; 13-ik törv. ezen szavait: „pertractatis propositionibus Regiis, cuncta justa Regni gravamina inomisse tollant“ akkép kívánja vétetni, hogy mivel az oiszággyülésnek czélja a közb'oldogság előmozdítása, nem elég a nemzet sérelmeinek tanácskozás alá vétele, hanem azoknak okvetetlen megszüntetése is kötelességül tétetik; egyébiránt az ország Rendéi a körülményekhez képest a felveendő tárgyak sorára nézve leginkább érezhetik, melleknek előleges felvételét parancsolja a haza jólléte. Mi lenne a törvény szelleméből, ha a kir. előadások előtt semmi más, habár nagyobb fontosságú sérelmeinkről sem lehetne tauácskozui ? nem volna az megsértése a törvényhozási hatalomnak? Az 1825-ben az országos Rendek az akkori sérelmek előleges telterjesztését látván szükségesnek, úgy cselekedtek. Vagy ki magyarázhatná az 1791: 13-ik törvényt akképen, hogy^még a kir. előadások minden pontjai el nem végeztetnek, ne lehesseu semmi más tárgyhoz szóllani ? 1832-ben a kir. előadások mind a 9 operátumot kitűzték; — mi lenne, ha csak ezeknek egész elintézése után lehetne más tárgyak felett tanácskozni ? De hála Istennek, nem is vagyunk most azon állapotban, hogy a kir. előadások és sérelmeink előlegessége közt kelljen választani, mert () 1 cRége előadásai an benfoglaltatik sérelmeinknek felterjesztése is. Nem teszünk tehát a Fejedelem akaratja ellen, mu elsőben arról szólunk, mi által leginkább hisszük a közjóllétet előmozdítani. Nem akarja 0 Felsege, hogy sajnos fájdalmaink elfojtva maradjanak. Valljon, ha a múlt esetekre visszatekintünk, fog iatun nyugodt lélekkel tanácskozhatni a kir. előadások során, nem fogja-e megzavarni minden tanácskozásainkat annak meggondolása, hogy a képviseleti rendszer is már megsértetett, s maga a Fejedelem e e )e ^vo^u el van zárva. Első lépés a bizodalomra az, hogy öntsük ki Fejedelmünk előtt panaszunkat, nem c u0yai,
