1839-1840 Országgyűlési Napló • Szerencs János: Az 1839-ik évi országgyülési jegyzetek / Budapest / Pesti Könyvnyomda-Részvény-társaság. / 1877

1839 / 2. ülés

17

éppen ezen kötelességének teljesítésében gátoltatik. Némelyek azt mondják, hogy előbb a kir. előadásokat kell felvenni, sőt talán azt akarnák, hogy előbb essünk által mindenen, aztán nézzünk szélyel és kérdezzük meg: miért nem volt ezen az országgyűlésen Pestmegyének két követje? Ő legalább az 1791: 13-ik t. czikknek azt az értelmet, mellyet némelyek adni látszanak, soha sem adta, mert ezen szavakban:

„pertractatio regiis promulgationibus gravamina Regni tollantur“, semmi sorozatot nem lát __ minél

fogva t. i. az határoztatnék meg, hogy előbb mindig a kir. előadásokat kell tárgyaltatás alá venni; sőt a „tollantur“ szóban azt látja elrejtve lenni, hogy épen a sérelmeknek kell okvetetlen minden országgyűlésen orvosoltatni. Ha ez nem igy van, akkor mondjuk ki a kárhoztató Ítéletet az 1825. és 1832-iki diaetákra, melyek mind előbb vették fel a sérelmeket a kir. előadásoknál. Azonban éppen legjobb helyzetünk van e részben is, mert a kir. előadásokat tárgyazó iratban felszólittatunk, hogy terjesszük elő sérelmeinket; hiszen nincs abban kimondva, hogy előbb a kir. kivánatokat teljesít4ik O a dolgot egészen természetesnek s a maga rendében levőnek látja. Ugyanis miután a társaságnak egyik fő czélja a közbátorság; ez pedig kétféle: külső és belső. Ő Felsége, kinek kir. tisztében áll a külbátorságra feliigyelés — annak tekintetéből katonát kér, a megyék nagy része pedig a felzavart belső bátorság helyreállítása végett czélszerü törvényeket kérnek. Kérdés — ezen két egyrendű szükségek közt melyik már előlegesebb, melyik siirgetősebb ? háború még csak álomban sem mutatkozik, egyébként is seregeink úgy állnak, hogy ha valamivel későbbre halad is kiegészitésök, abból semmi hátramaradás sem lesz. De hogyan állunk bel-bátorságunkkal ? a többek közt csak Pestmegye helyzetét emliti, ha ez ma itt ekként történhetik, holnap mcgeshetik másutt is. Hát előbb katonát adjunk, hogy őrizzen bennünket a külellenség ellen, mely egy sincs? azután szóljunk majd hanyagul arról, hogyan áll belső bátorságunk? 0 Felsége maga meg akarta előzni a dolgot, látván t. i. az ország helyzetét a sok felírásokból, maga szólít fel, hogy terjesszük elé sérelmeinket, s úgy hiszi, hogy magának a fejedelemnek czélja az, hogy ezen bajok orvosoltassanak. Más értelemben veszi azon megyét, melynek követei meg nem jelentenek, jelesül Tolnát, erre a törvényt látja alkalmazandónak, a visszakapcsolt részek körük kiegyenlítéséről pedig azt tartja, hogy erre nézve a fő Táblával egyetértőleg kell rendelkezni. A pesti sérelmet felírás által látja orvosolhatónak, mert, ha valami, ez bizonyosan sérti a 1-a nonust, végre a midőn ezennel a gr. Ráday eltiltatását törvénytelennek, úgy elválasztatását törvényesnek kimondá, öt egyszersmind követ társának elismeri.

Tay Lajos báró (Borsod) : Nem csak Pestmegyét szabad választási jogában, hanem a gr. Ráday személyét is sértve látja a királyi leirat által, mert mielőtt törvényesen megítélve volna, már is büntettetik az által, hogy raeggátoltatik egy jeles hivatal elvállalásában. Eddig még a választásnak semmi más feltétele, mint a bizodalom nem volt. Ha lassanként igy megszorittatik választási jogunk, úgy csakhamar az egészből ki fogunk fogyni, — részéről is feliratásra szavaz, hanem erre nézve nem tart azokkal, kik ezt a fő Táblával egyetértőleg kívánják tenni, mert tart tőle, hogy szokás szerint vagy soha, vagy csak igen későn fog ezen utón czél éretni. Szinte addig semmi más tárgyba nem kíván ereszkedni, még ezen sérelem nem orvosoltatik.

Prónay Gábor báró (Túrócz): Fájdalommal veszi, hogy mégis találkozott követ (Zmeskál), ki a Pesti dolgot sérelemnek nem tai’tja, azt kérdi azon követ úrtól, hogy micsoda tehát? kegyelem, ne kívánja, hogy ilyetén kegyelemben részesüljön azon követ ur. Részéről még soha törvényben nem olvasta, hogy a ki actió alatt van, követ ne lehessen. Utasítása ugyan e tárgyban nincsen, de addig is, még az megérkeznék, előlegesseu kívánja azt orvosoltatni.

Justll József (Túrócz): Már magában azt, hogy gr. Ráday a követségben meggátoltatott, oly sérelemnek tartja, hogy az még azon nem vélt esetben is, ha elítéltetnék, elég büntetés lenne. Itt tehát először megsértve lenni látja magát gr. Ráday személyét; megsértve másodszor a megyét választási jogában. Mindaddig még ellenkező utasítást nem kap — mint követ társa — előlegesen kívánja ezt orvosoltatni.

Fiizesséry Gábor (Beregh): A kir. városok, a közmegállapodás és több érdemes követek kérő felszólításuk daczára, rendetlenül felhozatott ostromló kivánatokra mást nem mondhat, mint azt, hogy talán felsőbbi iuspirátióbul teszik, egyébiránt emlékezteti őket, hogy ily magokviseletével még íoszabbá teszik a magok dolgát. A Pesti sérelmet illetőleg: erre nézve úgymond Zala érd. követe (Deák) aunyiia kifejtette megyéje utasítását, hogy ha azt átalánosan elfogadja, csak kötelességét teljesiti. Hanem küldői nem csak abban találnak sérelmet, hogy gr. Ráday követi széke elfoglalásától eltiltatott, ^ anenj abban is, hogy köztanácskozások helyén mondott beszédért pörbe fogattatott, ennélfogva ezen seie met felterjesztő felírásban azt js kéretni kívánja: hogy gr. Ráday, valamint mindazok, kik a^ múlt orsza0 gyűlése óta a kir. Fiscus által ilyetén pörökkel támadtattak meg, mentessenek tel O Felsége a ta e fonák alól. Felhoz a régi időkből több eseteket, jelessen az 1608-iki esetet, midőn Illéshazy aa ellen a kir. Fiscusnak hasonló actiója cassáltatott az országgyűlésen. De, ha nem volna P ’

elég ösztön erre a rokon magyar szív, mely polgártársainak e szomorú helyzetbőli kieme ese & javasolja. Pártolja a naplók s diaetai újság iránti indítványokat is. Noha 3-or van már az ország*,}