1839-1840 Országgyűlési Napló • Szerencs János: Az 1839-ik évi országgyülési jegyzetek / Budapest / Pesti Könyvnyomda-Részvény-társaság. / 1877

1839 / 22. ülés

120

a nemzetet e kettő szabadítja meg, aligha ugy nem jár, mint a római Augur, kiről Cicero azt mondja, miként ő csodálkozik, hogy ha két Augur összetalálkozik, nem neveti el magát. — ITa azt hiszi valaki, hogy nem nagy dolog az, miszerint Erdély Magyarországhoz kapcsoltassák, hogy a Prímásnak a pisetum megadassák, hogy a Tárnok Magyarországnak első Finánczminisztere legyen sat., ha mi addig semmit fel nem terjesztünk, ugy még száz esztendeig itt ülhetünk Pozsonyban, én elégnek tartom itt az előleges sérelmeket, s ennélfogva a záradék mellett maradok.

Zsembery Imre (Hont): A leiratban, noha az a szólót is megnyugtatja, de nem kielégíti, feltalálja még is a Fejedelemnek az alkotmányhoz! ragaszkodását, de van hazánkban egy szerencsétlen párt, melynek önkény a bálványa, mely a kormányt szüntelen erőszakra unszolja. E szerenesétlen pártnak a jelen kir. leirat tökéletesen megfelel, mert kitetszik abból, hogy a kormány nem mindig a hatalmat, hanem olykor a szelídséget és erényt teszi tettei hasisául, jól tudván, hogy a kormányt az alkotmányos állásokkal inkább biztosítja, mint a fegyverrel. Azoknak, kik hazánkat rémekkel ijesztik, azt mondom: hagyjátok el inkább hazánkat és költözzetek a szomszéd németek országába, mi itt maradunk, mert nálunk a Fejedelem biztosítja a nemzetet, hogy az alkotmányt fenn akarja tartani. — A Főrendek voltak tehát, kik a nemzetet a Felségtől elszigetelték, — ugy vannak ők, mint a kik a Lethe vizéből isznak, hogy fájdalmukat többé ne érezzék; azok, kik megkóstolták a hivatalok fényét, nem érzik többé a nemzet fájdalmát, kik ebből a forrásból isznak, azoknak a haza sérelme nem sérelem többé (tetszés); de még sem elégít ki a kir. leirat, mert nem látom abban azt kimondva, hogy Pest és Közép- Szolnok követei már megjelenhetnek, hanem csak azt, hogy a Fiscus azután is a követválasztásra a placetumot ki fogja adni, ő lesz a követek Censora, eltiltója (éljen), nem elégít ki továbbá azért sem, mert a szóllásszabadságról hallgat, én pedig azt összeköttetésben lévőnek látom, valamint küldőim is, s addig semmibe nem avatkozhatom. A felírásban a sérelem szó helyett ajánlja az országgyűlésnek lényeges feltételei (érti a szabad szólást és a megjelenést).

Hnnkár Antal (Veszprémin.): Aradra megjegyzi, miként a követ utasítását tartozik követni, szerencsés ha meggyőződése azzal egyezik, de részéről ellenkező esetben azt mondaná: Uraim! köszönöm a bizodalmát, de én haza megyek, ha a kormány tettlegesen sértette meg a törvényt, szükség hogy azt tettlegesen orvosolja. A Főrendek holt tengerre visznek bennünket, s mi által? egy szokott módjok t. i. vétójok által. Végre a kormány kegyes volt leírni, most természetes, hogy fel kell Írnunk, s azt mit 8 hétig fontolgattunk, felterjesztenünk.

Szentkirályi Már (Pest): kifejti, miként ezen sérelmeknek, melyek alkotmányunkon ejtettek, természetes következése volt azon elkeseredés és bizalmatlanság, mely a Rendeket vezérletté akkor, midőn magokat azoknak orvosoltatása végett, minden módon biztosítani kívánván, a fenforgó záradékot alkották, van ugyan már a kir. leiratban némi biztosítás, — mert mindenesetre nagyobb lépést tett, mint a Főrendek e részben, kik semmit sem engedtek, de azért a kikötést még most szükségesnek látja. Helyzetünk komolyságát — úgymond — elismerem, de azért a diaeta eloszlatása s provisoriumtóli ijesztgetésektől meg nem rettenek, hanem azokra csak azt felelem, hogy ha — feltéve de meg nem engedve — ilyes valami történik is, ki tartozik arról felelni? az-e ki a sérelmet okozta, vagy az ki annak orvoslását, azért mert fáj, sürgeti? azonban ha elállunk a biztosítástól, ki áll jót, hogy oly sérelmeink, melyeket semmi nemii concessió ki nem pótolna, orvosolatlan nem maradnak? a dolog fekvésén legkisebb változást sem látván, marad a ki volt (éljen).

Pap szász Lajos (Heves): Emlittetik ugyan a kir. leiratban, hogy nincs czélja a kormánynak a szabad választást korlátolni; de a tett ellenkezőt mutat; van még is, a miért hálával kell venni ezen kir. leiratot a Rendeknek, még pedig e részben nem múlhatják felül a Főrendek a Rendeket; mert midőn ők minden alkalmat arra használtak, hogy hatalmukat a képviselői táblán gyakorolják, midőn ezen két táblát úgy lehet tekinteni, mint Statust képző hatalmat és annak egymást kiegészítő de jelenleg ellenséges lábon álló részeinek összecsapását, akkor igen lehet örülni egy ily leiratnak, mely által megnyittatott az út a Felséggeli értekezésre, s mely által a Főrendek hatalma megtöretik, felszólítja a Rendeket, hogy a szabad választás ügyét meleg kebellel fogják fel, kik midőn ezt a törvény utján védik, nem tarthatnak semmitől; — ítéljen a közvélemény — a képviselőt nemzetéhez nem csak a jelen, hanem a jövő is lánczolván, szükség, hogy állhatatos legyen, részéről az izenet mellett állhatatosan megmarad; .a felírásra szavaz mint Borsod.

Bőnk FereilCZ (Zala): Midőn a jelen kir. leiratra válaszolni kell, nem akar abba ereszkedni, valljon egyezik-e ez a záradékkal, vagy nem? előtte csak az áll, hogy felírni szükséges, a többi a Rendektől függ. A jelen kir. leiratnak sok tekintetben jó voltát nem tagadja, mert nagy kiilömbséget lát ez, es azon első leirat közt, mely Pest megyéhez érkezett, mert ebben Pest megyének választása már törvénytelennek és az országgyűlése szentségével összeütköző merénynek nem mondatik, hanem csak az, h°gy ősi szokásokkal meg nem egyezik. — Jó oldala az is, hogy sérelmeinknek felterjesztését, melyben a Főrendek által gátoltattunk, megelőzve, némi megnyugtatást még is nyújtott. Szóval a kir. leirat fájdalmamat — úgymond — enyhíti, reményemet emeli, de aggodalmamat egészen el nem enyészteti, a sérel-