1839-1840 Országgyűlési Napló • Szerencs János: Az 1839-ik évi országgyülési jegyzetek / Budapest / Pesti Könyvnyomda-Részvény-társaság. / 1877

1839 / 17. ülés - 1839 / 18. ülés

sérelmeink orvoslása minden országgyűlésen el is marad, ezen elvet részemről el nem fogadhatom; — hol maradna a haza akkor, ha ezen elv a törvényekkel megegyeztethető volna, szerencsésnek tartanám magamat, ha ezen szavaknak más értelmet adni tudnék. De hát csak a nemzetnek vannak kötelességei? río-v hiszem vannak a kormánynak is, és valamint nekünk az övéihez nyúlni nem szabad, úgy a mienknek is sérthetlennek kell maradni, a Főrendek izenete meg azon biztosítást foglalja magába, melyet azon követ urak, kik a záradék módosítását javaslatba hozták, előadtak, de miből áll az, tekintetes Rendek ?! hogy a kir. előadások felvétele által a törvény teljesítését bizonyitsuk, de arról legkevésbé sem méltóztatnak biztosítani, hogy ezen legsúlyosb sérelmet velünk együtt sérelemnek tartják, ők itt csak ezen kifejezéssel élnek „sérelemkép előadott“, hiszem, hogy a legjobb indulat vezérli a követ urakat, hogy látván azon feszültséget, mely a két Tábla közt van, utat akarnak nyitni a közelítésre, hogy összeolvadván, ekként sérelmeink is mentői előbb felterjesztethessenek ; de mondják meg azon urak, ki nyújt nekünk biztosítást a felől, hogy akkor a Főrendek táblája sérelmünkre nézve velünk egyet fog érteni? ha ők kijelentenék, hogy azt oly sérelemnek tekintik mint mi, akkor talán van helye a közeledésnek; addig azonban, mig ők semmit sem mondanak, sőt leplezve mondják, hogy ezt sérelemnek nem tartják, vájjon rationabilis-e ekkor nekünk azon záradékot elenyésztetni, mely egyedül nyújt biztosságot sérelmeink orvoslására; azt hiszik azon urak, hogy a Főrendek közelíteni fognak hozzánk, én azt tartom, akkor ők azt fogják mondani: hadjátok ki az üzenetből a pestmegyei sérelmet, a kir. Curia törvénytelenségének kijelentését, mindkettőre csak jövendőre kívánjatok biztosságot (hangos tetszés), valljon kivánják-e azon követ urak, hogy abban megegyezzünk? azt tartom hogy nem, mert ismerem azon sérelem iránti érzelmüket, a haza iránti lángoló szeretetöket, kérem azon követ urakat, méltóztassanak ezen záradéknak általam semmi módon nem engedhető magyarázatától elállani (helyes). Szépen kifejti a hasonlatosságot Angol- és Magyarország közt Fehér, de nagy a különbség, ott sérelem nem történhetik, mert mihelyt a kormány a törvényt megszegi, az első parlamentben a Tory és a Wigh felkel, s a kormányt számadásra vonja, minek következése az, hogy a Fejedelem kénytelen a ministeriumot eloszlatni (zajos tetszés). Nem concessiókat kívánunk mi — mint Fehér mondú, — hanem sérelmeink orvoslását, és a kettő közt nagy a különbség, — arra, mit Fehér Gömörnek feleletül felhozott, hogyha csakugyan szükség van katonára, ő mégis a sérelmeket elébb kívánja orvosoltatni: ez áll, mert Magyarországban csak ily módon bírhatjuk a kormányt sérelmeink orvoslására, ha állhatatosak vagyunk azon országgyűléseken, melyekben katonai vagy pénzbeli subsidiumot kér. Angliában nincsen katonai állítás, kitíízetik a hadfogadás zászlója és lesz katona de mi igy állunk: ezen szegény Magyarországot Európa nemzetei Ausztria csekély provinciájának tartják, az újságban elterjedt hírek következtében — melyeknek érdekében állna a kormánynak ellent mondani, hogy van festve országgyűlésünk? mint egy őrült, mely nem tudja mit csinál, oppositiónkról az mondatik, hogy az, ellenkezője minden más országok oppositiójának, hogy az csak privilégiumai megtartásáról gondoskodik, s mellette az emberiség jogait elnyomni akarja. így vagyunk festve s szabad-e felszólalni, próbáljon valaki az orosz kantsuka századában (zajos tetszés) vagy akármi újságban czáfolt czikket küldeni, mely kimondaná: a magyar oppositió egyformán a nemzet és Fejedelem boldogságát kívánja, és hogy ez nem törekszik elnyomni az emberi jussokat, hanem azokat inkább kiterjeszteni; ily czikket nálunk a Censor, néha a Redactor maga elveti, azért nem csoda, hogy nálunk az irók száma oly csekély: megkisértette egy-két úr a pesti sérelem iránt czikkelyt Írni, de nem fogattatott-e el? a külső lapokban egypár sorocskát sem fogadnak el az ellenünk görditett gúnyoknak megczáfolására; a próba megtétetett, de egy czikkely sem jelent meg; ez kimondhatlan nehéz állás, ebből ki nem mászhatunk máskép, mint ha éppen akkor, midőn a kormánynak katonaságra szüksége van — mert hogy hazánkban a jelen esetben szükség lenne katonára, el nem ismerem — a külső veszedelemtől félni nem lehet — a belső bátorságra nézve a legdicsőbb katona a sérelmek orvoslása (zajos tetszés), hogy áll a külső bátorság? ezt Fehérmegyének, ki úgy tudja mint én ezen körülményt, ha az Orient az Occidenssel össze vesz, és ha hatalma megsemmisittetik, meg fog maradni hanyagságában — ha azonban nemzeti kívánságaink meg lesznek hallgatva, meglehet, hogy mi is többet fogunk nyomni a nemzeteket mérő serpenyőben, mint nyomtunk eddig; annyi bizonyos, hogy magyar hazánkat szegény Mahomed nem is álmodik megtámadni, azt sem látom, hogy a mi kormányunk aquisitiót akarna tenni, hanem azt hiszem, hogy a katona inkább más országokban létező szabad elvek elnyomására czéloztatik használtatni ; mindaddig, mig a dolgok úgy állanak, én csak kényszerítve adok katonát (zajos tetszés), meglehet, hogy a kormány az Orienstől tart, ez, ha igy van, kimondhatlanul örvendek, és igy kérem a Rendeket, ne méltóztassanak a vasi záradék módosítását elfogadni, mely, ha legjobb szándékból ered is, eltávoztat bennünket azon czélnak elérésétől, melyet mindnyájan kívánunk. (Zajos tetszés és éljen kiáltás.)

AIldrássy József (Esztergom): Midőn a szók hatalma a szív érzését oly magasan emeli, mint azt Csongrád érdemes követének lelkes beszéde velünk tévé, érzem, mi nehéz azon kívül mást mondani, — annyival inkább ellenkezőleg nyilatkozni, — ily helyzetben nyíltan kimondom, hogy én mindazon vadaktól és czélzásoktól, melyeket Csongrád érdemes követe beszédében némelyekre ruházott, tisztának