1839-1840 Irományok 4. • Felséges Első Ferdinánd Ausztriai Császár, Magyar és Csehországoknak e' néven Ötödik Apost. Királyától szabad királyi Po'sony városába 1839-dik esztendei Szent-Iván havának 2-dik napjára rendeltetett Magyarország' Közgyülésének Irásai / Pozsony / Nyomattatott Belnay, Wéber és Wigandnál / 1839-1840
1840 / 154. ülés
154. Ülés Írásai. Május 13. 1810. gernló légyen annak bebizonyítása, hogy ezek a’ jobbágy nők által valósággal férjeikhez vitettek. __ A’ mi pedig a' jelen törvény alkotását megelőző időkbeli asszonyt hozományokat illeti; ezek tekintetében még a’ kész pénzből álló hozományokra nézve sem kivántatván meg, azoknak a' meglévő javakba történt beruháztatásuk megpróbálása, — reájok nézve, a" férj házához lett ételüket bizonyítani elegendő leend.— 15. llogy pedig az asszonyt hozományra nézve a’*visszaélések, és viszálkodások meggátoltassanak, jövendőre minden asszonyi bvzomány azonnal, midőn azt a‘ feleség férje házához viszi, a’ földesúrnak befolyásával, a' község Elöljárói által, pontosan és hitelesen össze írva, becsültessék; 's az öszveirás, és megbecsülés egy példán} ban az asszonynak kiadatván, másik példányban a’ község let éles ládájába tétessék. Különben a' inelly asszony ezt elmulasztaná, az, férje halála után, természetben meglevő hozományain kívül, hozományából semmit egyebet ne követelhessen. 10. §. A’ mag nélkül elhólt jobbágynak özvegye míg él és férje nevét viseli, annak minden ősi javaiban benmarad, ha csak az elhunyt férj özvegyének illendő tartásáról végrendelet által nem gondoskodott. íla pedig az illy étén ősi javak között jobbágy telek is vagyon, 's az özvegy annak növelésére és a’ jobbágyi terhek viselésére nem alkalmatos, akkor azok, kiket a’ telekre nézve az örökösödés rende egyébként illetne, a' telket, és ahoz tartozó ősieket ugyan által\ ehetik, vagy alkalmatos jobbágynak eladhatják, de az özvegynek sorsához mérsékelt özvegyi tartását teljesen biztosítani kötelessck. A’ tartásnak mennyiségét, ha iránta egyesség nem eszközöltetik, az özvegynek sorsára, a’ vagyonnak mennyiségére, és arra is, a’ mit az özvegy közszerzeménynek, és hitvestársi viszonyos örökösödésnek fejében mint tulajdonát megtartott, figyelmezve, az illető bíróság határozza meg. 17. §. Midőn az elhunyt jobbágy özvegyet, és gyermekeket hagy maga után, a' nélkül, hogy végrendelet által intézkedett volna özvegyének tartásáról, akkor, ha az özvegy minden hátrahagyott gyermeknek édes anya, ezek az őket illető atyai javakban is csak úgy osztozhatnak, ha édes anyuknak illő özvegyi tartását a’ felebbi 15-ik §-us értelmében teljesen biztosítják. 18. §. Ha pedig a’ hátrahagyott gyermekek, vagy' azoknak egy része, atyoknak előbbi házasságából származtak , az özvegy férjének ősi javaiból , és azon szerzeményekből, mellyek nem az utolsó házasság ideje alatt szereztetvén , közszerzeménynek nem tekintethetnek, Özvegyi tartás fejében csak egy gyermekrészt követelhet, s azt is olly móddal: hogy azon gyermekrész tartására külön szakasztatván, annak egyedül évenkénti jövedelmét húzhassa, de a' tőke folyvást az illető földesúrnak, és községi elöljáróságnak lelügyelése alatt tartassák; 's midőn az özvegy meghal, vagy férje nevét viselni megszűnik , az egész tőke az osztozókra szálljon vissza. 10. §. Ezen törvény rendeleté minden földesúri törvényhatóság alatt lévő, 's akár úrbéri, akár szerződési, vagy kiváltságos helyeken lakó nem nemes személyekre, s azoknak örökösödésére, 20 ciat: haec per mulieres domui maritali reapse illata fuisse. Quod vero ad allaturam uxoream, quae aetatem conditae praesentis legis praecedit, attinet: in respectu hujus, etiamsi in parata pecunia substituisset, investitio in praeexistentia bona doceri non debet, sed illius ad domum manti deventionem legitimare sufficiet. §• 15. 1.1 vero in respectu allaturae uxoreae omnes abusus et contentiones praecaveantur, deinceps omnis allatura mox ac uxor hanc domui mariti intulerit, cum influxu domini terrestris per Primores loci accurate et lidedigne conscribenda aestimetur, et conscriptione atque aestimatione in uno exemplari mulieri extradata, in altero exemplari ad cistam communitatis reponatur. Mulier haec observare negligens, post fata mariti ultra allaturam in natura praeexistentem titulo ejus nihil praetendere poterit. §. 16. Vidua coloni in semine delicientis, donec vivit, et nomen mariti gerit, omnihus ejus avitis bonis immanebit, nisi de congrua viduae intertentione defunctus testamentaliter disposuisset. Si vero inter avita haec etiam sessio colonicaiis reperiretur, et vidua ad ejus culturam, onera item colonicalia ferenda idonea non esset, tunc illi, quos secus ordo successionis respiceret; sessionem quidem, et ad hanc pertinentia avita recipere, vel qualificato colono vendere possunt, sed viduam ratione intertentionis statui ejus convenioniis, plene securam praestare obligantur, intertentionis quantitatem, si eatenus coalitio procurari nequiret, concernens Judicium, habita ad viduae conditionem, substantiae quantitatem, et ad id etiam, quod vidua titulo coacquisitionis et mutuae successionis conjugalis jure proprietatis retinuit, reflexione determinabit. §. 17. Dum fatis cedens colonus viduam et proles post relinquit, quin de intertentione viduae suae testamentaliter disposuisset, tunc,si vidua omnium superstitum prolium mater est, hao bona etiam avita se concernentia tunc tantum dividere poterunt, si debitam matris suae vidualem intertenlionem sensu superioris §-i lG-i plene securam praestituerint. §. 18. Si vero superstites proles, aut aliquae illarum e priori patris sui tlioro descendent, vidua ex bonis mariti avitis et acquisitis talibus , quae non durante postremo matrimonio facta, pro coacquisitis haberi nequeunt, titulo intertentionis vidualis, eam tantum, quae uni proli obvenit ratam , praetendere potest, et hoc etiam tali inodalitale, ut ratae hujus pro intertentione ejusdem distincte exscindendae annuos tantum proventus percipere valeat, capitale vero semper sub inspectione concernentis Domini terrestris, et Primorum communitatis conservetur, et dum vidua fatis cesserit, vel nomen mariti gerere desierit, ad condividentcs devolvatur. §. 1Í). Dispositio legis hujus ad omnes suh jurisdictione dominali constitutos, et seu urbarialia, seu contractualia, seu privilegiata loca incolentes non nobiles personas, harumque succes-
