1839-1840 Irományok 4. • Felséges Első Ferdinánd Ausztriai Császár, Magyar és Csehországoknak e' néven Ötödik Apost. Királyától szabad királyi Po'sony városába 1839-dik esztendei Szent-Iván havának 2-dik napjára rendeltetett Magyarország' Közgyülésének Irásai / Pozsony / Nyomattatott Belnay, Wéber és Wigandnál / 1839-1840
1840 / 144. ülés
141. Lies Írásai. Május 2. 1840. 109 X Törvény-Czikkely. Az ügyészi ’s biztosi Vallásról.’ Az i563: 55-ik törvényczikkely kiterjesztetik a’ szabad kir. városok Tanácsára is olly módon: hogy az Országnak bár melly nemes vagy [nem nemes lakosa azon Tanács előtt annak rendes ülésében személyesen megjelenvén, elölte ügyészeket, sőt a’ II. Rész i3. czimje értelmében városi telkekre és polgári vagyonokra nézve tellyes hatalmú biztost is vallhasson Azon ügyészi vallásról a’ szokott mód és forma szerént az illető kir. város hiteles pecsétje, és jegyzői aláirás ’alatt' kiadott hiteles ügyészt valló levél erő tellyes legyen, és az Országnak minden bíróságai azt elfogadni k.iteleztesserek. io. A’ sz. kir. hét Bányavárosok \ királyi censuson kívül, még azonjujjabb, ’s nagyobb terheltetés ellen is panaszosodnak, melly szerint egy néhány év-tizedektől fogva országgyü]ési taksák czime vetetni kezdettek. Mind e’ két a'tö rvényhozó test befolyása nélkül behozott terheknek eltörültetését kérik.* nevezetesen a diaetalis taksának eltörlését azért, meit nemcsak tulajdon országgyűlési Követeik költségeit ön maguk viselik, hanem nemesi birtokaiktól is hasonló czím alatt az illető Vármegyék részére taksáltatnak. A’ mi a* diaetalis taksát illeti, figyelmezve az országgyűlési költségek fizetése iránt hozatott újabb törvényekre is, a’ Karok és Rendek igazságosnak látják, hogy ezen taksák megszüntessenek: mi végett O Felsége alázattal'kéretik. it. Csongrád Vármegye azon fájdalmas tapasztalását terjesztvén elő, hogy a' dohány-kereskedésnek hanyatlása a' termesztőket régebbi jövedelmeikben megszorítván, az az alföldi népség nevezetes osztályát mind a’ köz adó viselésére kevésbé alkalmatossá teszi, mind pediglen a’ szükölködés rendszerénti következményeibe, az erkölcsi 's vagyonbeli’ alyasodásba buktatja, _ ’s hogy a’ honi dohány-kereskedés a’ Fiumei kikötői vámnak leszállítása után is a’ császári Örökös tartományokra maradván szorítva — mivel ezek alattvalói készítményeiket mérsékleti vám fizetés mellett behozhatják, honunk [lakosi ellenben termesztményeiket csak szerfelett súlyos, az ipart ébresztő nyereséget egészen elemésztó, harminczad fizetés mellett — a’ dohányt pedig a’ kincstári egyedáruság végett éppen nem vihetvén ugyan azon tartományokba ki •— illy mód azon viszonvosrág, melly az egyes Országokat pénzbeli erejüknek lassanként! elsanyarodásától, és a’ tellyes elszegénvedéstől egyedül óvhatja meg, éppen nem létez, kereskedési viszonyaink e’ részben semmivel sem javultak — minthogy az 1836. évi Január 26-kán 3366. szám alatt költ azon Intézmény, melly a'[kincstár szükségére beszedendő dohány mennyiségnek közvetlen a' termesztőtől szabölt áron bevásárlását, és olly mód az ügyfogyott adózónak a’ nyerekedő kereskedők uzsoráskodásátóli megóvását ígéri — a’ kincstári beváltás módját szabályozó utasítás által tetemesen mpgszoríttatott, jelesen! 1- ször. Az utasítás y.dik pontja a’ dohány bevásárlását már nem csak a’ termesztőtől, de más bár kitől is a’ nélkül, hogy a’ termesztőknek a’ kereskedők előtt elsőbbséget adna, — meg. tengedi, minek az a’ következése, hogy a* tehetős kereskedő a’ szükségtől nyomott termesztőből előre bevásárlóit, vagy lefoglalt dohány mennyiséget a' biztosságnál jókor előre jegyeztetvén — ez által a’ kincstár által bevásároltatni rendelt mennyiség olly annyira begyül, hogy a kincstár által rendelt áltvétel helyein későbben megjelent termesztő dohánya ki is maradhat, ’s akkoron már azt a’ kereskedő által önkényesen lenyomott áron kéntelen eltékozlani. 2- szOr. A’ dohánynak beváltása igen késő időre halasztatik, ’s a’ termesztő a’ kincstári igaz. gatóságtól termesztett dohányára pénzt, vagy egyéb segedelmet eleve nem kap, ’» ekkép kivált a' szegény, egyedül bérlett földöni dohány termesztésből élődő kertész a1 kincstári beváltásnak majd nyári hónapokra halasztott idejét bevárni, ’s számos háznépének tartásával terhelve a’ telet pénztelenül tölteni képesnem lévén, kéntelen magát a' szegény termesztők Ínségét használni tudó kereskedő karjába vetni, és az akként nyert előpénz díjában dohányát az önkényesen szabott gyér áron sokszor több évekre lekötni. 3- szor. A’ dohány ára már a' beültetés ’s a’ munkának nagyobb részt tellyesülése után szabatik meg, mi végett a' termesztő fáradságának jutalma, hogy az élelmére szükséges jövedelem, más részről a1 nyerendő ár közti arányt eleve meg nem tudhatván, akkép azon évben munkás erejét más jutalmasabb földroivelés ágára nem fordíthatja. Országgrjiil. Írásai. IV. Kötet. 28
