1839-1840 Irományok 3. • Felséges Első Ferdinánd Ausztriai Császár, Magyar és Csehországoknak e' néven Ötödik Apost. Királyától szabad királyi Po'sony városába 1839-dik esztendei Szent-Iván havának 2-dik napjára rendeltetett Magyarország' Közgyülésének Irásai / Pozsony / Nyomattatott Belnay, Wéber és Wigandnál / 1839-1840
1840 / 133. ülés
331 kis fáradozásaiért, Ó Felsége által bizonyos fekvő javak ajándékozásával, a’ nemzet bálája jeléül megjutalmaztasson. Az előadott kívánság a’ nemzet forró óhajtásával tellyes egybebangzásban lévén: a’ Karok és Kendek Ó Felségét annak tellyesitésére fiúi bizodalommal megkérik. 26. Torna Vármegye az i831 2 3/6: i6-dik törvényczikkely folytában kívánja, hogy a’felségsértési és hűtlenség! perekben, valamint minden büntető perekben, a’ bírói ítéletek okokkal támogatassanak ; — a’ mit Liptó Vármegye is sürget. Ezen kivánatot a’ Karok és Rendek igazságosnak vélvén: () Felsége eleibe felterjesztik. 2y. Veszprém Vármegye kívánja, hogy a’ felemelt só árából az 1792: 14-dik torvényczikkely értelmében köz czélokra forditatni rendelt il krból egybegyiilt pénztár állapotja, t. i. mind bevételei, mind ezeknek hova fordítása iránt a' magyar királyi Helytartó Tanács által a’ magyar királyi udvari Cancellariára esztendőnként felterjesztetni szokott kimutatás az Ország Rendéivel közöltessék. A’ só állapotában tett országos Felírásokra is figyelmezőleg a’ Karok és Rendek ezen pont alatti kívánságot 0 Felségének felterjesztik. 28. Azt, hogy 1837-dik évi Január 12-kén költ, ’s a' hírlapokban is nyilvánított hirdetményben, melly szerint a' Svaitz és Austria német tartományai közt 1837-ik esztendei Augustus 3-kán, az egyik tartományból a’ másikba vagyonostul való szabad általköltözés engedelméról, kötött szerződésnek eltörlése köz hírré tétetik, Galliczia, Lodomeria, Dalmatia és a magyar határörző Kernetek , noha Magyarországnak kiegészítő részei, az egésztől különböző tekintetbe véve említetnek meg, Veszprém Vármegye valóságos sérelemnek tekintvén, annak orvoslását, és jövendőre való elkerülése eszközlését kívánja. Ezen pont alatti előadott eset, jövendőre való hasonló esetek által okozható sérelem elke,1 # rülése végett, O Felségének figyelmébe ajánltatik. 133. Lies Irrisui. Aprilis 15. 1840. II. OSZTÁLY. ✓ * . t . . ' Egyes Vármegyéknek szinte felterjesztendő Sérelmei, és Kivánatai. 1. Komárom Vármegye közönségének rendeléséből a’ királyi Fiscus ellen a megye tiszti Ügyészének, mint a’kebelbeli kórház alapítványa pártfogójának felperessége alatt bizonyos kamarai kötelezvények eránt adóssági per folytattatván, ezen per a’ magyar királyi udvari Cancellaria által felkivántatott, 's a’ megye által fel is küldetett, onnét azonban mind ez ideig, ámbár visszaküldése kéretett, vissza nem érkezett, melly ebbéli esetet mint a’ törvény rendes folyamatának meggátlását a’ nevezett megye sérelemképen adja elő. „ Ezen esetet a’ Karok és Rendek sérelemnek tekintvén, az Ö Felségének orvoslás vegett felterjesztetik. 2. Nyitra Vármegye előadja, hogy a’ Semptei szőllőhegyek Pozsony Á ármegyének elesmerése szerént is kétségtelenül Nyitra megye föld területéhez tartoznak, még is az ottani szőllő birtokosok a’ szőlleiktől kijáró adóra nézve Pozsony Vármegye tisztviselosége által rovattatnak, ’s ez által a’ Nyitra Vármegyének jussa sértetik, minthogy tehát az e’ tárgyban próbált egyezés nem sikerült, és Pozsony Vármegye az 1829-i September 21-én költ levele által oda nyilatkozott, hogy a’ kérdéses szollőtől járó adót egyedül azon okból, mivel azok az ő portáiba számitattak bekövetelni kéntelen, ebbéli sérelmét Nyitra Vármegye orvosoltatni kéri. Már a’múlt Országgyűlésén előfordult esetekben azon elv, hogy a’ melly hatosag határában az adó alá tartozó tárgy helyheztetodik, az adó is oda fizetessék, állítatván fel; miután Pozsony Vármegyének elismérése szerint is az adó tárgya, vagy is a kérdéses szőllő Nyitra Vármegye határában feküdvén, e" szerént Nyitra Á ármegye kívánsága helyes volna, azt Karok és Rendek orvoslás végett felterjesztik. 3. Abaúj Vármegye az 1807-ik esztendei ii-ik czikkelybe ütköző sérelemnek tekinti, a királyi magyar udvari Cancellariának 1836-ik esztendei Míndszent hasa i-só napjáról való abbéli parancsolatját, melly szerint Baxi Imre, és István felpereségek alatt indított zálogos perben hozott végső ítélet végrehajtásának megakadályoztatása miatt kezdett, és hasonlolag kedvező ítélettel befejezett cllentállási perben a’ czélba vett foglalás az alperesek által másodszor is meggátoltatván, az Ítéleteknek hatalom karral való végrehajtását meg nem engedte, hanem
