1839-1840 Irományok 3. • Felséges Első Ferdinánd Ausztriai Császár, Magyar és Csehországoknak e' néven Ötödik Apost. Királyától szabad királyi Po'sony városába 1839-dik esztendei Szent-Iván havának 2-dik napjára rendeltetett Magyarország' Közgyülésének Irásai / Pozsony / Nyomattatott Belnay, Wéber és Wigandnál / 1839-1840
1840 / 123. ülés
123. Cl lét írásai. Aprilis 1-kttn 1810. ‘213 I 215-dik SZÁM ALATT. Válasza a’ Mélt. Fő-Rendeknek a1 k. k. Előadások i-ső pontja eránt. Óhajtották vala ugyan a’ Fenséges Fő ITerczeg és a’ Mélt. Fő-Rendek, hogy a’ Tek. KK. és RR. az ujonezokbani ajánlathoz kötött feltételekben egészlcn az 1830-dik 7. törvényezikkelynek példáját követték volna; méltányolván azonban ama készséget, mellyet a’ Tek. KK. és RR. a’ fennforgó szükségről lett meggyőze ttetések után az ajánlástételben bizonyítottak, Öcs. kir.Fő Herczegsége és df Mélt. Fő-Rendek a1 javallatba hozott ez érdembeni Felíráshoz, törvényczikkclyhez, és országos utasításhoz maguk részéről is hozzá járulni nem késedelineskednek. 216-dik SZÁM ALATT. Válasza a’ Méltóságos Fő-Rendeknek a’ megürült Egyházi hivataloknak jövedelmei tárgyában. t Minthogy a' kir. és koronái jövedelmek egyedül a' köz igazgatás külömbféle ágaira, valamint szinte más szükséges és hasznos köz czélokra fordittatnak; Ó cs. kir. Fő Herczegsége is a’ Mélt. Fő-Rendek, a’ Tek. Karok és Rendeknek amaz általános állításuk feszegetésévcl, mintha azok. a’ haza virágzásának előmozdítására kivántató intézetektől elzárva lennének ez úttal felhagyván, válaszukat egyenesen az indítványozott szabályra szorítva abban pontosítják, hogy minekutánna a1 Hármas könyv I. része 10-ik czimjének 3-ik §-sa szerint, ü Felsége minden egyházi személynek és hivatalosoknak törvényes örököse, és hivatalainak adományozója; mivel továbbá az 1139: 21. és 1550: 18. tőrvényezikkely világos rendeletéhez képest, az egyházi hivatalok huzamosabb ideig ürességben nem is hagyattathatnak, de egyébiránt is a’ honi törvényeknek lelke szerént, bár minemű jövedelmek és javak maguk eredeti rendeltetésüktől el nem vonattathatnak; minekutánna végre a’ példaként felhív ott törvén) czikkelyek csak néhány régi egészlen elhagyatott, nem pedig ideiglenesen megürült Zárdákról, Kolostorokról és Káptalanokról emlékezvén, a’ czélba vett rendelkezésnek támogatására éppen nem szolgálhatnak: O cs. kir. Fő Herczegsége és a’ Mélt. Fó- Rendek az ez érdembeni izenetben kifejtett nézeteket nem oszthatván; a’ Tek. Karok és Rendeket szives bizodalomraal arra kívánták felszóllítani, hogy ezen tárgynak további vitatásával felhagyni* szíveskedjenek. 217-dik 8 Z Á M ALATT. > Harmadik Válasza a’ Méltóságos Fő-Rendeknek a1 mezei Rendőrség eránt alkotandó tőrvényezikkely tárgyában. ■ • ■ . Azon okok mellyeknél fogva a’ Mélt. Fő-Rendek a’ mezei rendőrségi foglatosságokat többnyire gyakorlati tekintetekből indulva; a’rendszerinti megyei Tisztviselőkre óhajtották bízatni, a’ Tek. KK. és RR. által nem csak meggyengítve nem lévén; sőtt azzal, hogy valamint a’ mezei Szolgabiráknak száma még ennek utánna a’ kifejlendő szükséghez képest lenne megállapítandó, úgy a’Mélt. Fő-Rendeknek is azon javallata, hogy a’ rendszerinti Tisztviselőknek száma a’ környiilményekhez képest szaporittathassék, szinte egyedül a’közszükségen sarkallik, és így mind a’ két módnak mikénti alkalmazás, a’ jövendő tapasztalástól ’s a’ Törvényhatóságoknak belátásától egyformán fogna fiigni, még inkább gyámolitatván; Ő császári királyi Fő-Herczegsége és a’ Mélt. Fő-Rendek e’ részbeni nézeteiknél annál állhatatosahban megmaradnak, minél erősebben meg vágynak győződve arról, hogy olly dolgok iránt, mellyek a’ közönségre nézve hasznosok sőtt szükségesek, a’közrészvét egy könnyen meghűlni nem szokott; olly intézetektől pedig, mellyekre nézve a’ közvélemény csak hamar ellankad, vág) mellyek talán éppen egészen Orszúggyül. írásai. III. Kötet. 51
