1839-1840 Irományok 3. • Felséges Első Ferdinánd Ausztriai Császár, Magyar és Csehországoknak e' néven Ötödik Apost. Királyától szabad királyi Po'sony városába 1839-dik esztendei Szent-Iván havának 2-dik napjára rendeltetett Magyarország' Közgyülésének Irásai / Pozsony / Nyomattatott Belnay, Wéber és Wigandnál / 1839-1840
1840 / 111. ülés
111. Ülés írásai. Mártius 18. 1840. 135 rok «‘s Rendek eszközölni kívánván, Ó Császári Királyi Felségének a’ felhozott esetet sérelernképen felterjesztendónek "vélik. 5. Máramaros Vármegye sérelemképen terjeszti elő: hogy a' tiszti Ügyész felperessége alatt a’ megyei Törvényszék előtt, több nemes alperesek ellen kezdődött fenyitó perben hozott törvényszéki ítéletnek kimondása alkalmával , a számos alperesek közül négyen megterheltetve érezvén magukat, az ellenek hozott Ítéletet részükről a' Tekintetes királyi Táblára bővebb megvi'sgálás végett feljebb vitték, — törtónt azonban hogy a’ fenyitó pernek, mellyben egyik alperes ellen is halálos Ítélet nem kéretett, és mellybe a' felperes tiszti Ügyész a’ Törvényszék jelétét feljebb vitettni nem kívánta, a’ Tekintetes királyi Tábla által a’ múlt 1839-ik évi November holnapnak 2G-ik napján lett megvfsgálása alkalmával, nem tekintve az 179°-,: 43-ik sem az 1832-6 évi 17-ik Törvénjczikkelycknek világos tartalmára, sem pediglen az eddigi feuállott huzamos gyakorlatra, Ítéletét nem csak azon négy alperesekre, kik az őket terhelő ítéletet feljebb vitték, hanem általánosan minden alperesekrer azokra is, kik az Ítélettel megelégedtek, kiterjesztette, és némclly alpereseket tetemesen meg terhelte, nétnellyeknek büntetését megkönnjitette, kik a’ Törvényszék által ellenük kimondott terhesebb ítéletben megnjúgodtak. Óhajtaná tehát Máramaros Vármegye, hogy az eddigi törvényesített szokással és fenálló törvényekkel ellenkező azon eljárás mint sérelem orvosoltatna, jövendőre pediglen az illy étén sérelmes esetek eltávozíatnának. A" KK. és RR. Máramaros Vármegye áltál felhozott esetet sérelemnek nem tartván, annak felterjesztését nem pártolják. b) Mái maros Vármegye kívánja, hogy a’ Gallicziai Kati uradalom, és a’ megye némeljr köz birtokosainak birtokában lévő úgy nevezett Ignatyasza nevű havas felett lévő határbeli versengések elintézése, melly a’ Gallicziai Kormánj székek által szorgalmaztatik, melljnek következésében az ellenkezéseknek ideigleni elhárítására, valamint némelly régi határ jeleknek megújítására () Felsége a’ Nagyméltóságu Ileljtartó Tanács utján a' múlt 1839-ik esztendei 37895-ik számú parancsolata által királyi Biztost is nevezett, az 1791-ik esztendőben 6S-ik törvénjczikke!jr által a’ két országok közt fenforgó határbeli villongások elintézésére kiküldött országos Biztosságra bizattasson azon versengésnek elintézése is, a’ melly Biztosságnak az 1765: 16-ik ds 1751 : 2G-ik törvénj'czikkely tartalma szerént a’ Marmarosi Alispánjt is tagjává kinevezletni kéri. A‘‘ KK. és RR. Marmaros Vármegye kívánatét heljesnek és czélirányosnak találván, az ide mellékelt törvényczikkelyt O Felségének kegjelmes jóvá hagjás végett felterjesztetni kívánják. Törvény Czikkcly. Marmaros Vármegye és Gallicziai Kitti uradalom közt Ignatyasza havas felett fenforgó határ villongások elintézése országos Küldöttségre bizatik. Marmaros Vármegye és Gallicziai Kuti uradalom között Ignatyasza havas felett fenforgó határ villongások elintézése azon országos Küldöttségre bizatik, melly az 179°/, : 68-ik czikkely által az ország határainak Galliczia felé leendő kiigazítása végett rendelve vagyon. 1. §. Ezen Küldöttséggel a’ fenérintett határbeli kérdést illető minden irományok és oklevelek közöltessenek, melljek szerént azt elintézvén, valamint égj éb reá bízottak, úgy ezen eljárása felőlis tudósítását az Országgyűlésére beadni köteleztetik. 2 §. Elhatároztatik, hogy a’ Küldöttség eljárásában Marmaros Yármegjének mindenkor egyik Alispánya is részt vegyen. 7. 1838-ki Augustus 9-én loi77/777 szám alatt költ kegyel, kir. parancsnak értelme oda terjesztetvén ki, hogy az, ki valamelljr kereset eránt hozott ítéletnek végrehajtását akadályozza, ha mindjárt az ellentállásának okát adja is, és a’ bíróság által felmentetik, — többi ellent nem állhat, hanem az 1807: 11. alá esik. — Minthogy pedig a’ megyebeli KK. és RR. a honi tör venjek és szokásnál fogva azt hiszik, hogy mivel az alperes az ellentállásnak elegendő és törvényes okát adván, és a’hoz képest nem csak az első bíróság által, de feljebbvitel utján is az ellentállás terheitől felmentetvén, az efféle első ellentállás törvénjesnek biróiképen kimondatott, azt mint nem történtnek tekinteni kellenék, ’s e’ szerént az alpereseket kétszeri ellentállásról vádolni nem leletne, annál inkább, hogy az 1807: 11-ik törvényezikkely a’ benne hivatkozott 1729: 24-ik törvényben gjőkereztette , a’ hatalmaskodási actus majoris potentiae büntetés helyett a5 hatalom kart rendelte; azon esetben, ha t. i. okát nem adván ellentállásának, abban marasztaltatik, a’ mint is fentebbi a’törvény szavai nj ilván kifejeszik §-o 4-o (pia occasione oppositio aut bonorum exeeutorum reoccupatio approbata non fuerit, eandem attentans in praedeclaratis poenis arti. 31-ik lG81-ik pariter convinceretur, — melly fentebbi törvény szigorúsága most már a1 kétszeri ellentállásra, ha t. i. az törvénytelen lenne, terjesztődvén — miután 31* t
