1839-1840 Irományok 2. • Felséges Első Ferdinánd Ausztriai Császár, Magyar és Csehországoknak e' néven Ötödik Apost. Királyától szabad királyi Po'sony városába 1839-dik esztendei Szent-Iván havának 2-dik napjára rendeltetett Magyarország' Közgyülésének Irásai / Pozsony / Nyomattatott Belnay, Wéber és Wigandnál / 1839-1840
1839 / 12. országos ülés
fi 12. Ülés írásai. Julius 15. 1839. de mind ez siker nélkül maradván, a’ tisztes követség azon válasszal utasítatolt el, miképen a’ Fő Ispán Ő Mga bizonyos körülmények miatt ez úttal a’ Gyűlést nem fogja megtartani! mi tehát ezen körülményeket semmi kül-okokban fel nem találhatván, bővebb, és kiterjettebb visgálodásaink után azt fedezők fel, hogy a’ mély tisztelettel ide mellékelt •/. Fő-Ispáni Mgához küldött minden tekintetben nem egyéb, mint magános, de köz kezeken forgó levél a’ Megye RRk. ezen levélben foglalt kéréssel ellenkező nyilatkozata, és igy O Fő-Ispáni Mgának azon meggyőződése, hogy a’ levélben foglalt magános felszólításnak eleget nem tehet; lenne azon körülmény mi miatt az egybegyült Rendeket ismételt felszólításra hozzá intézett kérései után is Gyűlés megtartása nélkül szét oszlatta, a’ mint azt a’ *//. alatt ide mellékelt rendelése O Mgának nyilvánítja. — Ezeknél fogva mi alól irtak mindnyájan Közép-Szolnok vgyei birtokos nemesek, az ezen bánás által rajtunk történt sérelmet, mellyet Ő Fő-Ispáni Mgának hivatala folytatása idejétől fogva csak nem minden köz Gyűlés alkalmával gyakorlott hasonló erőszakoskodásai előztek meg, — mint már törvényszerüleg nemes Magyarországnak kiegészítő, és a’ magyar sz. koronának tagjai erős bizodalmán épült olly alázatos könyörgésünkkel nyújtjuk bé a’ T. KK. és RRk: mi szerént méltóztassanak a’ T. Karok és Rendek nagy sérelmünket felvéve méltó szempontból tekintve kegyes határozatuk által ü cs. kir. Felsége előtt sérelmünk orvoslása, ’s a’ Fő-Ispáni erőszaktóli megmentés eránt magokat törvényesen közbevetni, és kieszközölni azt is, hogy az e’ tárgyban O Fő-lspáni Mga által ne talántán felterjesztendő, ’s e’ mi alázatos panaszunkat a’ dolog valóságával hihetőleg ellenkező foglalatú előadás részrehajlatlan Biztosság által lehető megvisgálása előtt meghalgatást ne találjon. — Mi is magunkat, és hu Megyénket a’ T. KK. és RR. atyai kegyességükbe, ’s kedvezésükbe ajánlva alázatos felterjesztésünket azon esedezésünkkel végezzük be, mi szerént méltóztassanak a’ T. Karok és Rendek Megyénknek ujabbani egybehivása, ’s képviselő Követeink elválasztása, és küldése eránt O Felségétől újabban is szeghetetlen kir. Parancsot eszközölni, mély tisztelettel maradván a’ TT. országos Karoknak és Rendeknek Zilahon Junius 2()kán 1839. alázatos szolgái ifjabb B. Yesselényi Farkas, ifjabb B. Yesselényi Ferencz, Báró Apor Pál ’s a' t. Bécs, Május 28-kán 1839. Méltóságot Ha ró, Kamarás, és Fő-Ispán Ur! A’ közelebbi Magyar Diaetán hozott artikulusnak természetes következése volt, hogy a’ partiumbeli Jurisdictiúk nemes Magyarország részéről a’ mostani Diaetára Regalissal meghivatassanak. A’ M Fő-Ispán Ur midőn az ez eránt vett első megszólításról a’ kir. Guberniumot tudósította, a$t tette, a’ mit egy maga kötelességét értő, és érző erdélyi Fő-Ispánnak tennie kelletett. A’ kir. Gubernium is megtett mindent, a’ mit annak törvényes helyheztetése megkívánt. Minekutánna azonban az érdeklett Regalisok egyszer kiadattak, ’s azoknak kiküldése közönségesen tudatik, maga a’ dolog állása, ’s mind a’ Kormány, mind pedig a'Jurisdictiók tekintetének fentartása teszi már szükségessé azt, hogy a’ maga rendén expediáit meghívó Levelek azon Jurisdictióknak, mellyekhez intézve vannak, törvényes móddal adassanak tudtokra, és ebből a’ szempontból méltóztassék a’ M. Fő-Ispán Ur a’ márkális Szék tartása eránti határozást tekinteni. A’ mi magát a’ tárgyat illeti, az én csekély átlátásom, és belső meggyőződésem szerént a’ partiumbeli Jurisdictiók tulajdon java kívánja, hogy az effectiva reincorporatioig Követeket a' magyar Diaetára ne küldjenek, és mind addig, míg a’ religionarius, urbarialis, és egyéb kényes kérdésekre illő garantiát nem nyernek, szorosan Erdélyhez tartsák magokat. Az hogy a’ Partiumok régebben is küldöttek Követeket a’ magyar Diaetára, a’ mostani körülményekhez nem alkalmazható; akkor a’ Partiumok a’ contributióra, és commissariaticumokra nézve Magyarország; a’ köz igazgatás egyéb ágaira nézve pedig Erdély alatt állván, természet szerént mind a’ két ország Diaetáira meghivattak, — hanem 1733-ban a’ mostani Partiumok a’ contributióra nézve Erdélyhez vissza adattak; annál fogva a’ Követek küldése is a’ magyar Diaetára megszűnt. Yalamint más felől Mármaros Vgye, melly addig az erdélyi Diaetára Követeket küldött, akkor a’ köz igazgatás minden ágaira nézve Magyarországhoz adatván, az óta a’ mi Diaetánkon meg nem jelenik. Ennél fogva mint erdélyi polgár személyes érzésem, ’s egyenes meggyőződésem belső ösztönéből kérem a’ M. Fő-Ispán Urat igyekezzék jó calculusa, és okos combinatio által oda intézni a dolgot maga Vármegyéjében, hogy az effectiva reincorporatioig azon Vgye részéről Követek a’ magyar Diaetára ne küldettessenek, a’ mit én valamint Erdélyre, úgy magokra a Partiumokra nézve több tekintetből hasznosnak Ítélek.
