1839-1840 Irományok 2. • Felséges Első Ferdinánd Ausztriai Császár, Magyar és Csehországoknak e' néven Ötödik Apost. Királyától szabad királyi Po'sony városába 1839-dik esztendei Szent-Iván havának 2-dik napjára rendeltetett Magyarország' Közgyülésének Irásai / Pozsony / Nyomattatott Belnay, Wéber és Wigandnál / 1839-1840
1839 / 12. országos ülés
12. Ülés írásai. Julius 15. 3 . felálló harmiuczadok idő halladék nélkül megszüntessenek és a Biztosság által eljárása felül, még ezen Országgyűlésének tudositás tétessék. II. Kraszua, Köaép-Szolnok és Zaránd Vgyék, nem külömben Kővár Vidéke az 183<>dik észt. 2Idik törvény által tellyesen és tökéletesen Magyarországhoz visszacsatoltatván, azokat, niellyek e’törvény tökélletes telj esítésére megkiváutatuak, különös Felírás által fogják a’ Karok és Rendek felterjesztetni. III. Erdélyre nézve a’ magyar Korona jussai az 1792: Ildik és 1741: 18dik törvényczikkelyekből sokkal világosabbak, hogysem azokat Ő Felsége előtt bővebb adatokkal támogatni szükséges lenne: azonban a’ két testvér haza szorosabb egyesülése a’ törvényes biztosítások ellenére mindeddig nem tellyesíttetett; sőt Erdélyben az 1834dik észt. Országgyűlés is eloszlatott a’ nélkül, hogy ezen közönségesen óhajtott czélra a1 két Ország Rendei között költsönüs értekezés utján sikeres lépések tétethettek volna, az 183(idik észt. Aprilis 18kán felterjesztett Felírás folytában tehát a’ KK. és RR. azt kérik: hogy egy országos Biztosság rendeltessék, melly Erdélyországnak minél előbb egybehívandó Rendéivel ezen szorosabb egyesülés módjáról értekezzék, és tudósítását a’ jövő Országgyűlésének múlhatatlanul bemutatni kötelezíessék. V. Az Ország határai eránt még függőben lévő kérdésekre nézve az 1836dik észt. Aprilis 18kán felterjesztett Felírás folytában Választ, nevezetesen pedig azt is kérik a’ KK. és RR.: hogy nem csak az intézkedő Küldöttségek munkálatai, míg ezen Országgyűlés elejbe adattassanak: hanem hogy a’ végrehajtás alkalmával a’ kirendelt országos Biztosság mindenkor jelen legyen, és annak miképen lett eszközlése felől is tegyen tudósítást. VI. Az 1715dik észt. 113dik törvényezikkely értelme szerint a’ hadak diadalmai által a’ határok tovább terjedvén, a’ katonai határszéleket nevezet szerint a’ Varasdi Tábornagyságot az ellenséghez közelebb vinni, és azon vidéke, melly az ellenséggel határos lenni megszűnt, a’ polgári hatóságnak általadui kelletik; meg nem nyugodhatnak tehát a’ KK. és RR. az 1836dik észt. Aprilis 29kén kiadatott kir. Válasznak azon felállított elvében: hogy a’ Varasdi Tábornagyság fentartását, mellynek vidéke már több mint száz év ólta határszél lenni megszűnt, az Ország érdeke kívánja; úgy szinte nem elégedhetnek meg azzal is, hogy noha a’ Ketteli és Répási határok Somogy \ gyéhez tartozóknak világos szavakkal megismértetnének, mégis azoknak visszaadása minden törvényes ok nélkül bizonytalan időre hallasztatik. A’ véghelyeknek a’ Báni és Nádori hatalom alá áltaf adására nézve pedig továbbá is azt hiszik: hogy a’ hol törvény és nemzeti világos jogok forognak kérdésben, ott általjáuos politicai nézetek nem határozhatnak. Továbbá a’ Károly és Jósef nevezetű utak között fekvő vidék az 1790: 62dik törvény szerint a’ polgári hatóságoknak lenne által adandó, közel fél század múlt már mióta-ezen törvény teljesítését várják az Ország Rendei, és annyival szükségesebbnek tartják szorgalmazni, az említett vidék eránt felterjesztett sérelem orvoslását; mivel Szegnia városa határának innen kelletnék kihasítatni mind addig, míg ezen törvény nem sikerül a’ már rég törvényben iktatott városnak a' katonai hatóság alóli felmentése; és alkotmányos jussaiba tellyesen leendő visszahelykeztetése akadályt szenvedend. Egyéberánt az eddig előszámláltakra úgy a’ véghelyeken lakó nemesek Cirquenovi és a’ Zengi révpartra nézve is a’ KK. és RR. az 1833dik észt. Martius 30kán és 1836dik esz. Aprilis 18kán felterjesztett, és sem az előbbi, sem a’ későbbi Leírásokban okok által nem czáfolt kérelmeikhez ragaszkodnak. VII. A’ só árának meghatározása az 1791: 20dik törvény rendelése szerént egyedül törvény hozás! utón történhetik meg: azonban csak hamar az említett törvény után a’ sónak ára az Országgyűlésének befolyása nélkül időről időre mind inkább felyebb emeltetvén, most már olly szerfeleti, hogy a’ köznép a’ természet által pazar kézzel a1 magyar honra árasztott e’ jótékony termésben mind étkeire, mind mezei gazdaságára nézve sok helyeken érzékeny szükséget lát, annyival is inkább, mivel a’ több megyében lévő sós-kutak felsőbb Rendeletek folytában elzárattatnak, és az azokkal való élés eltiltatik. — Számtalanok voltak a’ panaszok, mellyeket e’ miatt, s hogy Országgyűlésén kivül illy felemelések által az 1790; 20dik törvény megsértetett, az Ország Rendei Ö 1 elsége elejbe terjesztettek, de az óhajtva várt orvoslást meg nem nyerhették soha; sőt inkább mindenkor egyiránt ’s azon okoknál fogva utasittattak el: hogy a’ királyi kincstár szükségei a só árának leszállítását nem engedik, ’s hogy azon felettébb sürgető környűlmények, mellyeknek esetére az 1790 észt. törvény az Országgyűlésén kívüli felemelést meg engedik, nem az 1715: 8dik és 1741: 22dik törvények szerint kell meghatározni: — nem képesek a’ KK. és RR. magokkal elhittetni azt, hogy a’ kir. kincstár az 1802dik esztendőtől fogva a’ mai napig szünet nélkül felettébb sürgető környülmények közt lenne lielyheztetve, sem pedig azt, hogy a’ só árának tettemes leszállítása által a’ fogyasztás éppen ez okuál fogva tetemesen nevekedvén a’ kir. kincstár jövedelmei csökkenének.
