1839-1840 Irományok 2. • Felséges Első Ferdinánd Ausztriai Császár, Magyar és Csehországoknak e' néven Ötödik Apost. Királyától szabad királyi Po'sony városába 1839-dik esztendei Szent-Iván havának 2-dik napjára rendeltetett Magyarország' Közgyülésének Irásai / Pozsony / Nyomattatott Belnay, Wéber és Wigandnál / 1839-1840
1839 / 30. országos ülés
30. I les Irtisai. September 9. 1830. határozottabban kifejtetett, hogy sem több rendbéli viszem Izeneleikben foglalt ez iránti nyilatkozásaiknak, akár tartalmuknál tágabb , akár az ezeknek alapúi szolgáló elvektől idegen értei, met tulajdonítani lehetne. A' miért is Ö Cs. K. FŐ Herczegsége és a’ mélt. Fő Rendek azt, mit általok felállitottnak, és folyvást sürgetettnek a’ tek. KK. és RR. utolsó Izenetjök kezdetén követelnek, eddigi minden válaszaikra hivatkozva sajátjuknak ezen kiterjedésében semmikép el nem ösmérhetik. De azt sem ösmérhetik el a' fenséges Fő Herczeg, és mélt. Fő Rendek, mintha az 179/,. iS-iktörv, czik- előleges , és viszonyos rendeletéiből felhozottak általok felelet nélkül hagyat, tattak volna, mert elobbeni viszon izeneteikben egyenesen ki jelentették, hogy nézetük szerint, még az ollyan aggodalom is, mellyel valamellyik törvény egyes rendeletén netalán ejtett seb okozhat, nem ugyan ezen törvény egyéb rendeléseinek, más oldalróli megszegése, hanem inkább annak szoros megtartása, ’s kivált, a’ mennyiben az, az orvoslás elnyerhetésének útját is magában foglalja, azon való eljárás, és haladás által légyen elenyésztetendó ; mivel azonban, a’ felhozottak a* közlött tárgyaknak velejét érdekelték, a’mélt. Fo Rendek pedig ezeknek érdem]egi megfontolásában magukat az érintet törvényes tekintet által akadályoztatva érezték, ezen általjános észrevételen kívül, egyebet még akkor nyilvánitaniok nem leheti:, ’s a’ dolog lényegét érdeklő meggyőződésüket annak idejében valának a’ tek. KK-kal és RR-kel közlendők. — A’ mi pedig az lyg^-ki i3-ik T. ez. viszonyos rendeletét illeti, erre nézve, szinte kimondották Ő Cs. Kir. FŐ Herczegsége, és a’ mélt. Fő Rendek abbéli véleményüket, hogy rendszeres törvényt külön szerződésnek, még pedig ollyannak, melly ha netalán egy részben nem egészen telyesülne is, azonnal más oldalról is Szűnjön meg, tekinteni nem lehet; de egyéberánt is, ha mikor, bizonyára jelen Országgyűlésén annál kevésbé láthatták valamelly e’ részbeni alapos aggodalomnak helyét,'minél erössebb bizodalommal viseltettek O Cs. Kir. Fő Herczegsége, és a' mélt. FŐ Rendek a' k. k. Előadások utolsó pontját követő Fejedelmi ígérethez, 's minél inkább szándékoznak törvényes kötelességüknek megfelelve, az Ország sérelmeit és kivánatait, eddig is nyilvánított készségök szerént, tárgyalás alá venni , ’s Ó Felsége eleibe való terjesztetéfceket, részökről a’ lehetőségig előmozditani. Ezen érzéstől lelkesítve, illy tiszta szándékkal eltelve, őszintén kinyilatkoztatták O Cs. Kir. Fő Herczegsége, és a’ mélt. Fő Rendek, hogy a’ tek. KK-nak és RR-nek elsőbb izeneteikben foglalt tárgyaknak felvételét elmellőzni éppen nem akarják, hanem csak, mivel akkor még egyedül a’ sorozatról vala szó, azoknak a’ k. k. Előadások elkerülésekkel! tárgyalásokban nem nyugodhatnak meg. A’ midőn pedig a’ tek, KK. és RR. a’ Julius hó 20-áróI érkezett k. k. Leiratnak kihirdetése után, a’ kir. Előadásoknak tárgyalásokra szükséges előkészületeket megtették , sőt később azoknak egyik pontját érdemileg is tanátskozás alá vették, a’ Fenséges Fo Herczegségnek és a’ mélt. Fő Rendeknek, ujjabb szándékuk és felszóllitásuk, — a’ kaptsolaű kérdés elv szerénti taglalásának még csak távolróli érintése nélkül, — ismét nem a’ sérelmek tárgyalásoknak mellőzésére, hanem egyedül oda terjedt, hogy a’ k. k. Előadások í-so és 3-ik pontjait illető tudakoló Felírást, az azzal semmi kaptsolatban nem lévő egyéb tárgyaktól, a’ helyre pótolhatatlan drága idő véli gazdálkodás, és főkép a’ közlött tárgyakfeletti értekezéseknek részekről is minden erköltsi kénsieritéstől ment állapotban leendő megkezdhetések végett, elválasztani szíveskedjenek. Melly hazafiúi felszólításuk , nem is említvén az ezt különösen támogató 1792, 1796-ik, 180Ö, és 181 £é-ki országgyűlési példákat, egyedül a’fentebb előhozott fontos okoknál fogva, olly szilárd alapon nyúgodott, hogy azt, a’ tek. KK nak és RR-nek utolsó Izenetükben előszámlált esetek, — mellyek, valamint a' k. Előadások mellőzéseknek példáját sehol sem múlatják, úgy a kaptsolati kérdés tekintetében is, a’ mostaninak környülményeihez nem csak nem hasonlók, de ettől lényegesen el annyira különböznek, hogy amazokból a’ jelen viszonyokra semminémű helyes következtetést vonni nem lehet, — meggyengiteni képesek egy altaljában nem valának. Minekutánna tehát, Ó Cs. Kir. Fő Herczegsége, és a' mélt. Fő Rendek, nem egyebet, mint a’ törvény által kijelelt útat követték,’s ettől a’tek. KK. és RR keli eggyesülhetésnek legforróbb kivánságuk mellett is eltávozni, az akkori körülményekben szabadságukban nem állott, illy ön tudatból merített lelki nyúgalommal ünnepélyesen nyilváníthatják: mi szerint amaz állításra^ mintha ők az Országgyűlésének eddigi gyakorlatát megváltoztatni kívánták volna , bármi okot, vagy alkalmat annál kevésbé szolgáltattak, minél tagadhatatlanabb, hogy eleintén ugyan a' k. k. Előadásoknak tökélletes elmellőzésükkel, később pedig az ezek eránti előleges Felírásnak számos más tárgyakhozi válbatatlan kaptsolásával, nem hülömben a’ tanátskozási eredményeknek záradékok melletti vissza tartoztatásokkal, és a’ szabad eggyezkedéseknek e’ szerint okozott sulyositásáva] keletkezett eddigelé példátlan eljárás, kénszeritette légyen. O Cs. Kir. Fő Herczegségét, és a' mélt. FŐ Rendeket az eddigi ösvénynek követésére. Mellyekhez^ képest Ó Cs. Kir. Fő Heiczegsége, és a’mélt. Fő Rendek lépéseiknek törvényes és alkotmányos voltokról kebleikben mélyen gyökerezet erős meggyőződésüket semmi* 9* 33
