1839-1840 Irományok 2. • Felséges Első Ferdinánd Ausztriai Császár, Magyar és Csehországoknak e' néven Ötödik Apost. Királyától szabad királyi Po'sony városába 1839-dik esztendei Szent-Iván havának 2-dik napjára rendeltetett Magyarország' Közgyülésének Irásai / Pozsony / Nyomattatott Belnay, Wéber és Wigandnál / 1839-1840
1839 / 57. országos ülés
5S. Ülés írásai. November Vl-kén 1839. 337 T minden tekintetben egyenlő mennyiség adasson vissza, annyival inkább kérhetjük pedig azt, T minthogy Felséges Urunk is az e’ tárgyban az Országgyűléséhez kiadott kegyelmes Resolutiojában 1 z>zt méltoztatván kegyelmesen kívánni, hogy az illy által cserélések úgy történjenek meg; ne i multum viribus Comitatuum decebat, minekutánna a’ fentebbek szerént itten viribus Comitatus I Boisod multum decessit, O Felsége atyai kegyelmessége által is eltávoztatni óhajtott hely- J heztetésben vagyunk, s hogy akkor, midőn aequivalens adás szükségtelen voltát ekkép kima- 3 gyarazni nem tudjuk, s nem is tudhatjuk, tellyes tökélletes igazságunk van, kezeskedik érette a az Országgyűlésén öszve seregelve volt Statusok Táblája, Elölülőjének Méltóságos Personalis J Urnák az országgyűlési Diarium 356 és 337-ik lapjain feljegyzett, a’ Statusok Tábláján szóllott 1 több Követ Urak kijelentett megegyező vélekedéseikkel támogatott is dolog, ottani végső befe( jezését eszközlött, s igy az ország Rendei végső megállapodását (melly azonban még nem tör- T vény) magában foglaló kegyes meggyözettetésbeli Elölülői vélekedése, és állítása, mellynek r veleje szerént, midőn megállapítatik az , hogy olly esetek lévén lehetők, hogy ha egy Várme- i gyében valamelly helység csak kis rész lenne az által cserélendő, illy helységek helyében í a más Vármegye annál fogva, minthogy inclavált, vagy más a’ viszonos általadásra qualificált 1 helye nincsen, aequivalenst adni nem tudna, a’törvény betöltése eszközölhető nem lenne; tiszt telt Méltóságos Elölülő ur által nem mondatik az, hogy a’ mennyire lehetne, kellessen az egy \ ármegyétől elesendő részt helyre pótolni, 's nem tartatik az, hogy az helyre pótolás ex spiritu I Legum elkerülhetetlen feltétele lenne az exclavationak , ’s a’ Méltóságos fő Rendek sem akad. t tak abban fel, hogy csere és kiegyenlítés ne legyen, hanem csak azt tartják, hogy az aequiva[ lens csere mindenkor ’s elkerülhetetlen szükségét nem látják — bogy a’ tellyes és tökelletes i aequivalens adhatást ezen T. Borsod és T. Abauj Vármegye között semmi sem gátolja, sót ezt ellyes mértékben eszközölni nem egy, sőt igen sok helyütt lehet, azt kétségben venni egy által- L jában lehetetlen, minekutánna a’ tisztelt két Megyét igen hosszú lineában, egy mástól még csak * R£y patakocska, vagy más valamelly természetes akadályt tévő határ sem választja el, ’s annak 1 határ szélén kell öszve jövő a’ tellyes kiegyenlités tárgyául biztossan szolgálható kisebb nagyobb erejű kiterjedésű helységei, pusztái számosán vágynak; — egyéberánt is azonban Ha mindjárt feltévede meg nem engedve igaz volna is az, hogy az inclavált helynek az illető Megyéhez való áltál kapcsolása utján erejében meggyengitett Vármegyék viszonos aequivalens adást kívánni egy vagy más esetben jussa nem lenne, még ezen még nem engedve feltett esetben is f. Abauj ^ megyének ezen állítás gondolt erőségéhez való ragaszkodáshoz jussa nem volna, mert ugyan is akkor midőn a’ T. Abauj Vármegye a’ múlt 1824-ik észt, tűzben jött commissionalis pertractatio közben elébb ugyan a’ barátságos egyesség utján Belső Bocs hely seget azon vatig vitatott erősítés mellett ígérte ezen Borsod Vmegyének Aszaló városáért által hogy az tökélletes aequivalenstért, majd ezen önnön, ’s igy két privátus között annyival inkább egyenlő méltósággal bíró két testvér és szomszéd Jurisdictiok között meg sem is másolható ajánlás folytában is, azt a’ Nagyméltóságu országos Commissio nekünk adta; tisztelt T. Abauj \ armegye princípiumaink helyes voltát önnön maga elfogadta, ’s az aequivalens adas mind kötelessége, mind lehetősége legitimitását kereken megesmerte, sőt meggyözettetése valódi s tettel való bizonyitasa akkor ugyan aequivalensnek állított ’s gondolt, most már azonban kevesebbnek lenni áltálunk bebizonyított mennyiséget adott, sót avval hogy tisztelt T. Abauj Vármegye a tökelletes aequivalens adas mind legitimitását, mind kötelességét az elébbi commissionalis pertractatiot jóval megelőzött 1791. észt. Augustus 11-én tartatott köz Gyűlésből költ, ’s ugyan azon esztendobeli Mindszent hava 4-én tartatott Közgyűlésünkben fslolvastatott felszóllíto Feleleteben, melly az elebbi Nagyméltóságu országos Deputatio eleiben a’ vegyes Deputatiok tanácskozása Jegyzőkönyvéhez 3-ik szám alatt csatolva alázatosan már bémutattatott, ’s most is ezennel a 'fff' alatt alázatosan ide rekesztetik — cselekvoleg munkálkodva megmutatta, akkor mostanra önnön maga fejtette ki azt, hogy az Aszalóért való aeqnivalens adása kötelessége csak ugyan meggyözettetése szerént is igazságos. Mind ezeknél fogva a’ Nagyméltóságu országos Commissiot alázatosan arra kérjük , hogy minekutánna az aequivalens nyerés kívánásától bennünket a’ Törvény el nem zár, es az utóbbi Országgyűlésé tanácskozásának végső vége a’ Diarium 337-ik lapján csak ugyan javunkra dűlt el» minekutánna az aequivalens tökélletes, ’s tellyes adhatása ’s nyerhetése, tehetösege világos, minek utanna T. Abauj Vármegye az aequivalens adás ajánlással a* cserére mar 1791, eS1*' bennün. két önnön maga provocált az 182.4-ik észt. volt commissionalis pertractatiot, megelőzőleg pedig az aequivalens adást cselekedettel is (csak hogy a’ mint később kifejtett bijánosan) tellyesítette, minekutánna a nagyon hijános pótlás adás által viribus Cottus Borsod multum decessit, s igy a dolog pro justo et aequo decidálva (az elébbi commissionalis különben is az Országgyűléséről további pertractatiora vissza utasított Intézet megfektetésére bémutatott akkor még hiteleseknek gondolt, most már hitelességekre nézve öszveomlott próbák nem helyes volta miatt) nem volt; minekutánna hadi adónk fundusa tetemesen fogyott, s azzal hogy ha a hadi adó azon része, melly az Aszaló varosában lévő facultások megrovásából telt ’s jött a hadi casszankba be, !• Országgyiil. írásai II. Hütet. 85 •///•
