1839-1840 Irományok 2. • Felséges Első Ferdinánd Ausztriai Császár, Magyar és Csehországoknak e' néven Ötödik Apost. Királyától szabad királyi Po'sony városába 1839-dik esztendei Szent-Iván havának 2-dik napjára rendeltetett Magyarország' Közgyülésének Irásai / Pozsony / Nyomattatott Belnay, Wéber és Wigandnál / 1839-1840

1839 / 13. országos ülés

12 13. Ülést írásai. Julius 16. 1839. zetés és befejezés mellett adassanak ki. Az eddig latin nyelven kezdett perek is a’ Fő-Törvényszé­keknél mind a’ Bírák, mind a’felek által magyarul folytattassanak. c) A’ k. ndv. Kamara, melly eddig a’ latin és német nyelvhez ragaszkodik, minden ágaira nézve az 1830: 8. t. ez. rendelése alá vettessék; és mivel csak a’ tellyes kiterjedésű sikeresités élteti a’törvényt. d) ' Mind a’ 11.-Tanács, mind pedig a’ m. k- udv. Kámara a’ maga alattvalóira, különösen pedig a’bányászi, só, harminczad, posta, erdészeti ’s más gazdasági, úgy zálogházi hivatalokra is egy­aránt a’ törvény rendszabását szigorúan foganatba vegye, valamint hogy mind a’ két Fő-Kormány­szék hivatalos köre alá tartozó bár minemü számadások is — úgy az országos Pénztár kezelésé, ről készítettek is, csak magyar nyelven vezettessenek; ezen rendelet a’magános földes Urakra is, a’ mennyibe számadásaik hivatalos utón előfordulnának, kiterjesztetvén. e) Méltó aggodalmat gerjeszt bennünk, hogy a’ magyar véghelyi katonaság egészen német lábra állíttatván, és az ausztriai törvénykönyv Rendszabásai által kormányoztatván, már olly helye­­zetben áll, hogy magát mintegy magyarnak sem tartja többé; a’ további rósz következések megelő­zése tekintetéből kívánjuk, hogy a’ magyar törvények tüsténti behozatalán felül a’ véghelyekre is egyaránt kiterjesztessék a’ magyar nyelv. f) A’ magyar Ezredeknél a’ Kormány-szavak magyarositassanak, ’s az örökösödési háborúig divatozó szokás szerint magyarul adassanak. — Továbbá a’ mint már Cs. és Kir. Apostoli Felsé­ged 1836dik észt. Aprilis 24kén költ k. k. Válaszában a’ szükséges rendeléseknek meghagyását meg­ígérni méltóztatott. A’ magyarországi hadi Kormányszékeknek , nem különben a’ várak és ezredek kormányainak és mindenholi katonai intézetnek kötelességül tétessék: hogy ne csak elfogadják a’ magyar iroványokat az ország Törvényhatóságaitól (mire t. i. a’ k. ll.-Tanács Békés és Gömör Vár­megyékhez intézett levelében az 1830: 8dik czikkelyt szorítani akarta) hanem a’ Törvényhatósá­gokban egyáltaljában magyarul levelezzenek, sőt az egész katonaságnál a’ magyar nyelv behozattas­­sék, és a’ fő hadi Kormányzótól kezdve, csak azok alkalmaztassanak, kik az 1830: 7dik és 8dik t. czikkelyek következésében nem csak magyarul tudnak, de születésükre nézve is magyarok: egyéb­ként pedig a’ többi örökös tartományok Törvényhatóságaira nézve azon rendszabás állíttassék fel, hogy vagy mind a’ két részről deák nyelven legyen a’ levelezés, vagy pedig ha azok eredeti nyel­vűkhez ragaszkodnak, viszont a’ magyar Törvényhatóságoknak is hazai nyelven Írott Levelezéseket és Utileveleket elfogadni tartozzanak. g) Az 1832/6: 3dik t. ez. 4dik szakaszának ereje terjesztessék ki oda, hogy az anya könyvek nem csak azon helyeken, mellyekben a’ gyülekezethez magyar nyelven mondatnak szent beszédek, hanem áltálján és kivétel nélkül minden helyeken magyarul szereztessenek. h) Végre az előrebocsátottakból önként foly, hogy ön magok az Országnak bár minémü Tör­vényhatóságai is levelezéseket magyar nyelven folytatni köteleztessenek. 4er Öröm érzéssel fogadtuk az 183Ödik észt. Aprilis 24kén kiadott k. k. Válasznak a’ nemzeti tudós Társaság könyvtára gyarapodását ápoló szavait is, és azokat most már az alkotandó törvény­­czikkelybe befoglalni óhajtjuk. Továbbá arra, hogy a’ magyar nyelv az egész hazában uralkodjék, annak nem csak kipalléro­zása, de a’ még idegen ajkú népség közt terjesztése is megkivántatik, ’s szükség lévén arra, hogy a’ nemzeti nyelvet mindenki tulajdonává tegye; ennél fogva 5ör Tanítás által kell minden hazafinak módot nyújtani, hogy a’hazai nyelvet megtanulhassa; mire nézve a) Hálás érzéssel ismerjük el ugyan az 1836dik észt. Aprilis 24kén költ k. k. \ álasz azon sza­vait, hogy a’ magyar nyelvnek tanitószéke minden oskolákba már tettleg behozattatott: azonban az 1792: 7dik t. czikkelynek ezen rendeletén túl kívánságunkat oda is kiterjesztjük, hogy egyszers­mind a’ latin nyelv helyett a’ magyar, mind közönséges tanuló nyelv allapittassék meg úgy, hogy mind az alsó, mind a’ fő-oskolákban minden tudományok még a’ latin nyelv is magyar nyelven tanít­tassanak. Azon felül pedig a’ 3dik pont íj szakaszában foglalt kivánataink létesülésének elősegéllé­­sére a’ magyar ezredek és katonai nevendékek oskoláiban is a’ tanuló nyelv szint aképpeu a’ ma­gyar legyen; ugyan az értetődvén a’ nép oskolákról is. b) Mind a’ lelki pásztoroknak, mind egyéb tanítóknak is kötelességül tétessék a’ magyar nyelv terjesztése; következőleg ezek egy részről jutalmak által serkentessenek kötelességükre, más rész­ről pedig hasonló hivatal betöltésére a’ magyar nyelv tudására különösen figyelmeztessék, úgy hogy minden vallásbeliekuél csak olly plébánusok, lelkipásztorok, káplánok, segédek és jegyzők ren­deltessenek, kik magyarúl tudnak. c) Az egész hazára kiterjedő úgy nevezett magyar praeparandiák vagy is tanítókat a' magyar nyelv tanítására készítő intézetek állíttassanak fel. A’ honi nyelv tanítása elrendeltetvén, ennek ta­nulására legbizonyosabb ösztönül szolgál.

Next

/
Thumbnails
Contents