1839-1840 Irományok 1. • Felséges Első Ferdinánd Ausztriai Császár, Magyar és Csehországoknak e' néven Ötödik Apost. Királyától szabad királyi Po'sony városába 1839-dik esztendei Szent-Iván havának 2-dik napjára rendeltetett Magyarország' Közgyülésének Irásai / Pozsony / Nyomattatott Belnay, Wéber és Wigandnál / 1839-1840
1839 / 9. ülés
9. ÍJlés írásai. Jul. 3. 17 gyének akkori egyik Követét, ki mint országgyűlési Követ a’ Törvényeknek és törvényes szabad oltalomnak pajzsa alatt nem is ön nevében, hanem Küldőinek személyükben vett részt a’ köz tanácskozásokban, azokért, miket a' KK. és RTl-nek 1825. évi Julius22-kén tartott országos Ülésekben mondott, hasonló sors értej — Békés Vármegye pedig azért, hogy országgyűlési Követeinek egy köz érdekű tárgy érdemébe törvényes jussánál fogva adott utasítást az országbeli több megyékkel is rokon bizodalommal közlötte, főbb helyen mondatván ki a' kárhoztatás, az emliíett megye kebelében Királyi biztosi Vizsgálat rendeltetett. Igazolták, sőt még sulyossabbá tették a’ nemzetnek méltó aggodalmát azon esetek, mellyek az utolsó Országgyűlése óta történtek ugyan is; A’ fő Törvényszékek B. Weselényi Miklóst olly vádra, mellyet Törvényeink különösen a Hármas Törv. Könyv 1-ső Részének 14. czimje az 1723-dik évi 9-dik czik. a hivtelenségiesetek közé nem számittanak, a1 Törvénynek és törvénykezés rendének elmellőzésével súlyos önkényes büntetésre Ítélték, Ítéleteikben olly elveket állítottak fel, mik Törvényeinkkel meg nem egyeznek, 's igy magoknak önkényesen Törvény feletti állást, és törvényhozási hatalmat tulajdonítottak. Továbbá a' hon polgárjai közül többen azért, hogy szállási törvényes szabadságokat gyakorolva, az illető megyék köz Gyűléseiknél folytatott tanácskozások közbe véleményeiket előterjesztették, ezekért felelősökké tétetve szinte felsőbb Rendeletből részint hivtelenségi, részint becsület vesztési büntetéseket követelő pörekbe fogattak* — A’ nemzet keserű aggodalmának mértékét fájdalmasan nevelte az is, hogy az utóbbi Országgyűlésének berekesztése után csak hamar felség sértéssel vádolt néhány ifjak az 1687-ik évi 14-ik, és 1723 : 5. czik. rendeletnek ellenére a’ polgári Törvényhatóságoknak általános elmellőzésökkel katonai erő által fogságra vitettek, a' perek ellenék nyilványosság és tellyes mértéki szabad védelem nélkül az 1741: 26. és 1805: 5. czik. rendeletének félre tételével a’ törvénykezés rendének elmellőzésével tétettek folyamatba, — ámbár az ítéletben megesmértelik, hogy a felség sértési vétek be nem bizonyodik, még is igen súlyos és Törvényben nem alapuló önkényes büntetésre ítéltettek, — 's némellyek közölök a' reájok mért büntetésnek kiszenvedése végett az Országon kívül vitettek, és egyik még azután is, midőn már az ítélettel reá szabott rabsági időt kitöltötte, igy annak tellyesen eleget tett, ügyészi vizsgálat alá nem bocsátatván, az ítélet tartalmán túl is büntettetett. Tetézte mind ezeket még azon váratlan és sérelmes eset is, hogy Kossuth Lajos, ki olly tárgyakról, mellvek a1 megyei Gyűléseken törvényes köz nyilványossággal tanácskozás alá vétettek, másoknak kérelmükre különösen több Törvényhatóságok által is felszólítva, és megbízva irott magános levelezést folytatott, noha ezt sem Törvény, sem az eddigi törvényes szokás nem vétkesili, — főbb Parancsolat mellett, melly nem is Törvénybe, hanem valamelly régi kormányi Rendeletekben sarkaiénak mondatik, annak folytatásától eltiltatott, ámbár az eltiltó főbb Parancsolat véle nyilván kijelentett kívánságára sem volt közölve, tovább is folytatná; katonai erő által befogatott, hivtelenségi perbe idéztetett, ‘s az 1715 évi 7. czik. sérelmével folyvást elzárva tartatván, perében a’ szabad láboni védelem neki megtagadtatott, végre a1 nélkül, hogy az eltiltó Parancsolat a' perében is előadatott volna, mint annak megszegője a’ Törvénynek és törvénykezés rendének ellenére szinte súlyos önkényes büntetésben megmarasztatott. Felette súlyos sérelem e' részben még az is, hogy az eltiltó Parancsolat nem az illető Törvényhatósághoz intézteiéit, hanem annak elmellőzésével közveletlenül Kossuth Lajosnak mint magános személynek adatott tudtára. Mert miután az 1687: évi 4. czik. által a1 tettleges ellentállási jus eltöröltetett a’ Megyék azon jussának, hogy az Törvénybe ütközzön kormányi Itemleletek ellen a' törvényes észrevételeiket Felírás utján előadhassák az 179°/, 14-dik czik. szerént sértetlenül fel kell tartatni. Már pedig ha az efféle Parancsolatok közvetetlenül magánosokhoz küldethetnének, akkor a Megyének köz felszóllási említett jussa nem gyakoroltathatnék, az egyes polgárok személyes biztosítása veszélyeztetve volna. Mind ezek a' szállás törvényes szabadságát és a1 nyilvánosságot olly nagy mértékben sértik az eS)"es polgárok törvényes igazaik és személyes biztosságát annyira veszélyeztetik, hogy kéntelenek a Karok és Rendek fájdalmas érzéssel telt őszinte meggyőződésükből kijelenteni, hogy miután az lr91-ki 12. czik, szerént a’ végrehajtó hatalom csak a1 Törvények értelmében gyakoroltathatik sa Biióságok csak a fentálló Törvények szerént, nem pedig azokról vagy azok ellenmondhatnak ítéletet, az elszámlált szomorú esetek felette sérelmesek, és az említett bírói ítéletek a1 felhozottaknál fogva törvénytelenek. azért szükségesnek tartják a'Karok és Rendek Ú Felségét fiúi bizodalommal megketni5 hog) a lörvény és atyai jó szivének sugárlásit követve, a’ fent előszámlált szomorú esetekből eiedö súly os serelmeket orvosolni, azoknak minden következéseit tellyesen megszüntetni, és a nemzetet az önkény ellen minden oldalról biztosítani méltóztassék, e’ tárgyban készített felirási javaslatoknak közlését el 0 Cs. Kir. tő Herczegségét eránta viseltető igaz tisztelettel arra kérik, á Mélt. tu Országgyül. írásai I. hátét.
