1839-1840 Főrendi Jegyzőkönyvek • Felséges Első Ferdinánd Ausztriai Császár, Magyar- és Csehország e' néven Ötödik Koronás Királyától szabad királyi Pozsony városában 1839-dik évi junius 2-kára rendeltetett Magyar Országgyülésen a' Méltóságos Fő-rendeknél 1840. februarius 25-kétől majus 12-ig tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Nyomtatta és kiadta Schmid Antal / [1840]
1840 / 151. ülés
■■I ' i .....................mm CLI. országos ülés. Majus 10-kén 1840. 6Í0 magok is elismerik. Vétek nem a'természet törvénye ellen, mint p. o. a’ gyilkosság, hanem conventionalis lugal-J««'-* »’ kinak ellen, mint példának okáért a’ lopás. Ha vétek, úgy büntetni minden esetre kell, és a’ kérdés csak a’ i-,r> pontja ir;*nt. büntetés emberisége és czélszerűsége körül foroghat. E’ tekintetben 0 Felsége jelenti: hogy a/, ally ezredek tapasztalása, hol ’s mióta .a’ büntetésnek ez a’ neme divatozik, a’ régi rendszerrel összehasonlítva, a’ légiid vosebb eredmények mutatkoznak. Annyi bizonyos, hogy megszüntetvén a’ büntetésnek ez a’ neme, mást kell helyébe tenni. — Mi lehet ez? testi büntetés, fogság, halál? mind a’ három sokkal szigorúbb a' mostan divatozónál. Nem először fogna igy megtörténni az, hogy az emberiség és philanthropismus nevében fogattatik fel valami agy, hogy azután sokkal keményebbet kell helyébe tenni. Herczeg Wellington, ki katonai dologban —úgy hiszem — competens aiithoritas, nem egyszer inondá az angol Parlamentben, hogy a’ korbács megszüntetése a’ halálos büntetéseknek szaporodását következteti, és hivatkozott a’ franczia hadisereg példájára, hol a’ testi biiutetések megszüntetése valóban ezt a’ következtetést szülte. Az mondatik: hogy mi itt az előttünk ismeretlen katonai fenyítőtörvénykönyvet nem törvényesíthetjük. Jól vagyon, Mélt. Fő-Rendek! de hát megszüntetjük e minden büntetését a’ katonai vétségeknek, és jelesen a’ szökésnek? és ha nem szüntetjük meg, — következetesség e, eltaszítani magunktól azt a’ nemét a" büntetésnek, mellyról minket a’ Kormány loyalitása tudósított, ’s tacite meghagyni azt, mellyról semmit se' tudunk, ’s tnelly talán, sőt hihetőleg a’ kérdésben lévőnél sokkal szigorúbb, sokkal keményebb lehet? mert hogy a’ szolgálati időnek büntetés gyanánti alkalmazása nem olly neme a’ büntetésnek, mellyel az Ország 's már a priori minden esetre kárhoztat, megmutatta akkor, mikor maga hozta javaslatba; hogy a’ sorshúzás elől megszökő tíz esztendei szolgálatot tegyen büntetés gyanánt, a’ sorshúzás után megszökő pedig két esztendővel tovább szolgáljon. A’ sorshúzásra csak ügy hathatna károsan ez a’ dolog, ha az állítandó ujonezok az egészről értesítve nem volnának : de ha tudják: épen úgy nem akadály ez, mint az nem akadály, hogy például a’ 10 esztendőre állított katona, ha szolgálatjának 10-ik évében valami vétket, például gyilkosságot követ el, több esztendei rabságra Ítéltetik. — Véleményem szerint kettő van itt, a’ mit méltányosan kívánni lehet. Első: hogy az egész állapot az állításkor az állítandó előtt tudva legyen, a’ büntetések eseteiben pedig az atyafiak a’ felől tudósíttassanak, hogy igy minden tűnődés és aggodalom megszüntessék. A’ másik, mit kívánni lehet, az Ország jósának tekintetén épül. 11a az a’ katona, kit az Ország 10 esztendőre ajánlott, 15 esztendeig szolgál: akkor nem egy, hanem másfél katonát adott az Ország; ha pedig 20 esztendeig, akkor nem egyet, hanem kettőt. Méltán kívánhatja tehát az Ország, hogy valahányszor katonaállításról van a’ szó, mindannyiszor az illy büntetés alá esteknek lajstroma az Országnak kellő tekintetbe vétel végett a' többi adatok sorában az Ország Rendéivel közöltessék. Ez igazság és méltányosság; de az, a’ mit a' KK. és RR. kívánnak, csak oda vezetne, hogy megszüntetvén a’ magyar ezredeknél a’ fenyítéknek ez a’ neme, tnelly a’ capitnlatio behozása óta üdvösen divatozott, szigorúbb fenyíték és azon állapot hozassák vissza, tnelly azokban az örökös katonáskodás idejében divatozott. Egyébiránt — mint már mondám — nem ellenzem a’ felírást, mivel a' fő-rendi Tábla egy hasonló felírásban egyszer már megegyezett; szükségesnek tartóm azonban, ezeket az igazság érdekébeu elmondani. Országbírója Mnjlúlh György: Ha a’ Mélt. Fő-Rendeknek úgy tetszik, talán el lehetne fogadni Mélt. Gróf Dcssewfly Aurél előadását. Gróf Batthyányi Lajos: Nem jól fogtam fel Mélt. Gróf DessewlTy Aurél előadását5 és igy nem tudora, elfogadja e a’ Mélt. Gróf a’ T. KK. és RRnek kívánságát? — Gróf Dessewffy Aurél: Olly világosán szoktam szólni, és szóltam ma is, hogy a’ tett kérdésen lehetetlen nem csodálkoznom ; kifejtéin az erkölcsi okot, rnelly szólásra felhívott; egyébiránt beszédemnek mind elején, mind végén kijelentéin : hogy a’ felírás felküldését gátolni nein kívánom. Gróf Széchenyi István: Én egy szót sem szólanék, ha Gróf Dessewífy Aurél Ő Méltósága hosszas beszéde által nem tapasztalom azt, hogy némileg itt a’ felírás sikere azon okok által, mellyeket előhozott, talán ineggyengíttetnék. Mondhatom, hogy szintén mindenekben megegyezek, miket a’ Mélt. Gróf előhozott; mert igen régi tapasztalásból tudom, hogy talán szelidebb ’s mégis sikeresebb mód ezen büntetésnél nincsen a’ desertiók meggátlására, mint ha a’ capitulatiónak évei meghosszabbíttatnak. De ha tekintjük, hogy a’ desertio-bünnek mennyi árnyéklatai vannak, és ebben a’ militaris törvények— de legkevesbbé tisztában nincsenek, hanem igen sokszor a' körülményektől és azoktól függnek, kik a’ Kriegs-Reehtbcn ülnek, miszerint van olly eset, hol egyetlenegy desertióért az embert agyonlövik, de van olly eset is, hol két desertióért sein lövik agyon; ha már a’ desertiót az által akarják büntetni, hogy a’ capitulatio meghosszabbittatik, akkor minden árnyéklatokra szolgáló codexet kell kidolgozni. Például az első elszökésre 3 évi meghosszabbítást tennék, ha pedig ez valami olly bűnnel volna összekötve, melly a’desertiótól tisztán áll, ha például azon szökött katona, hogy magát jobban elrejthesse, subáját elveszi annak, kivel az utón találkozik, mi által már nem simplex desertor, hanem utónállóvá és rablóvá lesz, ezen vétek pedig a' capitulatio meghosszabbítása által egészen nem lesz megbüntetve; és igy — mint mondám — itt árnyéklatok vannak, és azt hiszem, hogy ha a’ törvény itt a’ büntetésnek módját változtatni kívánja, azt annak módja szerint az Ország Rendelnek a’ királyi előadásokban terjessze elő, ha tudniillik sikeresiteni akarja a’ büntetésnek ezen szelidebb nemét, és hozza elő mind azon árnyéklatokat, mellyeknek következtében egy, két, három vagy több évekkel hosszabbíttatik a’ capitulatio ideje, — akkor a’ T. KK. és RR. egészen más színben fogják venni a’ dolgot, és annak jótékonyságát átlátandják; de midőn az ajánlás egyenesen csak tiz évre történik, akármelly súlyos legyen is az, a régi rendszernek meg kell maradni, és a’ T. KK. és RR. mást nem tehetnek, mint mit tettek; és igy azt hiszem, hogy Gróf Dessen Ily Aurél 0 Méltósága által előhozott — mint általános nézetek igen megállónak; de a’ felírás erejét egy cseppet sem-gyengíthetik. Orszúgbirája Majláth György: A’ drága időt ne veszítsük, minthogy koz megegyezés, hogy hozzájárulunk a' feliráshoz, annálfogva is, mert már a’ múltkor ugyanazon alakban készült felírásban megegyeztünk. Nádori ítélőmester Szögyényi László olvasó törvényczikkely-javaslatát a’ T. KK. és RRnek a’ Koronaör-vá- Törvínyj*lasztás tárgyában; — továbbá vaslat »• Ko-7 r ronaor-va-A’ k. királyi előadások 3-ik pontja iránt kikiildendő országos Választmányhoz a’ T. KK. és RR. Táblájától laszti» iránt. .. ... ... Választmányi nevezett tagok névsorát, — raellyekre észrevétel nem volt. tagok. Királyi személynöki Itélöraester Zalay Alajos jelenti: hogy a’ T. KK. és RR., miután a Heves vármegyei sérelemre nézve a’ két Tábla közti egyesség el nem éretett, az azzal összekötött Zólyom vármegyei sérelmet folterjeszteni kívánják. Fő-rendi Napló. /. Kötet. 158
