1839-1840 Főrendi Jegyzőkönyvek • Felséges Első Ferdinánd Ausztriai Császár, Magyar- és Csehország e' néven Ötödik Koronás Királyától szabad királyi Pozsony városában 1839-dik évi junius 2-kára rendeltetett Magyar Országgyülésen a' Méltóságos Fő-rendeknél 1840. februarius 25-kétől majus 12-ig tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Nyomtatta és kiadta Schmid Antal / [1840]
1840 / 141. ülés
54*2 (XU. orszn'gos files. Ajnilis *29-kén 1840. lignei bono* fjgy szól itt kikij »tfások iránt. t* mint azt meggyőződése megkívánja, !s így mindenki véleményére nézve független: — lia nem jól írtettein: nagyon követem. — Mi a’ Koronaőr ü Excelt, indítványát illeti: azt tökéletesen pártolom. — Volt még egy harmadik indítvány is, mellyel Gróf Széchenyi István Ő Méltósága előhozott, miszerint ő is ezen két indítványhoz járult, és azon módosítást proponálta: miszerint a’ törvényben mondassék: cum vo/o cl sessione, vagy a' nélkül. E’ tárgyban az első modalitáshoz járulnék ; mert ez az 1/15: 130 törvényezikkelyben már szokásban volt. Mi azt illeti, hogy itt akármi Báró, Gróf vagy Herczegnek addig ne legyen votuma és sessiója, mig az nem inarticnláltatik: arra nem állhatok reá; mert azon alkotmányos Országokban, mellyekben két Tábla van, mindig a’ felső háznak tagjai a’ Király által neveztetnek; ez Magyarországban is a’ Királynak egyenes jusa lévén, azt hátráltatnunk nem lehet. Még egy észrevételem van arra, mit a’ liptói Fóispány 0 Méltósága előadott: Ö Méltósága ugyanis azt állítván, hogy a’ regalistáknak kinevezése a’ Kormánynak önkényétől függ, hivatkozott az 1832-iki országgyűlésen a’ borsi Követ által tett nyilatkozásra. Ezen nyilatkozást ismerem: de hogy az valódi e? az más kérdés; mert ha idő és alkalom volnH, tudnám e’ Táblának históriáját elbeszélem, ’s ebből az sülne ki, hogy egész Magyarországban a‘ KK. és Rllnél ’s ezen Táblánál is igen sokan hibás véleményben vannak, mikor ezen Táblának eredetéről szólónak. — Mi a’ regalistákat illeti: bizonyíthatom, hogy azok a’ 14-ik században keletkeztek; ’s igy ha arra kerül, hogy e’részben tudós vitatkozást folytassunk, a’ keztyűt felveszem akárkitől a’ világon, nem csak Bars Vármegye Követjétől. — Méltóságod azt mondotta, hogy önkényt gyakorol a’ Kormány, és ez által magának vermet ás, és hogy a’ hajdani Kormány a’ mostaninak némileg vermet ásott. Azt tartóin, hármilly különbözők legyenek itt ezen Tábla Tagjainak véleményei, mégis senki a’ Kormánynak vermet ásni nein akar, mert itt mindenki a’ Királynak és a’ Hazának javát akarja előmozdítani: — ’s igy, mint mondám, a’ Koronaőr Ó Excellentiája és Méltóságos Gróf Teleki László,indítványához járulok. Gróf Dessewffy Aurél: Sokat lehetne mondani ezen Mélt. Tábla múltjáról, jelenéről ’s jövendőjéről: azonban ezek nem tulajdonképi tárgyai a’ mai vitatkozásoknak. Azt is mellőzöm itt, mit Gróf Széchenyi István indítványozott; mert az a’kérdés, hogy: micsoda szabályok mellett ruházhassa fel Ö Felsége raagnási czíinmel a'hazafiakat, s hogy az illven kinevezéseknek országos következései mik legyenek? szorosan országgyűlés-elrendezési kérdés, legkevesbbé tárgyaltathatik pedig ott és akkor, mikor idegenek hazafiúsításáról van a’ szó. Csupán azokra szorítom tehát megjegyzésemet, mik indítvány gyanánt állanak ezen Tábla előtt. — Pártolom azt, hogy önmagunk által e’ mai vitatkozásunkban követendő elv gyanánt tüzzük ki, hogy minden egyes tagnál külön határoztassék el : valljon üléssel, vagy ülés nélkül, — szavazattal, vagy szavazat nélkül kívántatik e bevétele? —-Továbbá megegyezek abban, hogy — Koronaőr 0 Excellentiája indítványához képest— országos Választmány bizassék meg jövendőre azon elvek iránti javaslat-tételre, a’ mellyek e’ tárgyban fenforognak. Gróf Batthyány Kázmér: Én ugyan általában véve barátja vagyok a’ hazafiak szaporításának, mert tudom, hogy azoknak minél nagyobb száma a' nemzeti erőnek egyik factors: de a’másik szükséges factor, mellyet elfelejteni nem kell, a’ hazafiakban lakó jóakarat, honszeretet és függetlenség. — Azért cn csak olly feltétellel akarom a’ hazafiúság szép nevét osztogatni, hogy azon emberek, kik e’ névre vágyakoznak, ne csak névvel, liánéin érzéssel és tettel is hazafiak legyenek, a’ hazai nyelvet értsék, ’s az iránt érdekkel viseltessenek. — Meg nem foghatom nzonban azon bőkezűséget, mellyet jusok és a’hazai pénztárba folyandó pénz tekintetében az indigenák iránt mutatunk. — Jusok pazarlását látok abban, midőn a’ külföldi mágnásokat indigenákká tévén, őket egyszersmind azon jusokban részeltetjük, mellyekkel a’ legtörzsökösebb régi családok, hacsak nem mágnások egyszersmind, itthon felruházva nincsenek, tudniillik hogy a’törvényhozásra személyesen meghivassanak; — pénzpazarlást látok pedig abban, hogy az indigenák a’ törvényes taksától felmentessenek, mellyre üres országos pénztárunknak olly nagy szüksége van. Én tehát az indigenák bevételét csak ezen jus- és pénzpazarlás nélkül pártolhatom. — Nem lehet még e’ tárgyra nézve elmellöznöm: hogy ámbár az 1630-ik észt. 30-ik törvényben világosan ki van jelentve, hogy külföldiek egyedül csak honosítás által nemesíttethetnek meg, mégis számos külföldiek nálunk a’ törvény világos rendeletét úgy szokták kijátszani, hogy Magyarországra jővén, egy ideig itt kalmárkodnak, ’s azután meggazdagodván, fekvő jószágot szereznek, ’s az 1630: 30 törvény világos értelme ellen az Ország nemesei közé becsúsznak, ’s igy a’ honosítás díja kifizetését elkerülvén, az országos pénztárt megkárosítják, egyszersmind az Ország nemeseinek jogaik bitorlása által sok sérelmet okoznak. — Ezen esetek alkotmányos elveket sértenek: méltó tehát, hogy az országos figyelem ide forduljon, ’s hogy az 1630: 30, — 1655: 34 és 1659: 49 ’s egyéb idetartozó törvények megujíttassanak, ’s ezen visszaélés ellen országos végzés hozassák. Gróf Almássy Móricz: Nem akarok én ezen elvek istápolására felhozott okoknak részletes feszegetésébe ereszkedni, mellyek itt a’ jelen tárgynak vitatása megkezdésekor ezen Tábla érdemes Tagjai által felhozattnk; úgy azt sem akarom fejtegetni, miként vannak itt függő vagy független voksok, ’s megvallom, minden más, e’ dologhoz nem tartozó publico-politicus kérdések előadásába ereszkedni nem akarok; mert az országgyűlésnek mostani végső stádiumában véteknek tartanám, ez által a’ tanácskozást hátráltatni. Én — tehát érdemes Elnökünknek felszólításához képest—csupán az itt felhozott két indítványra kívánom véleményemet kijelenteni. — Mi az elsőt, tudniillik 0 Méltósága általam tisztelt Gróf Teleki László indítványát illeti: azt annyival inkább pártolandónak vélem, mivel az nem új dolog, annak a’ törvényben már nyomát látjuk; mert ha az érdemnek különböző fokozatai vannak, úgy méltó és szükséges, hogy a’ megkülönböztetésnek és jutalomnak is különböző fokozata és lépcsője legyen. — Mi a’ Koronaőr 0 Excellentiájának indítványát illeti: azt is pártolom, — abban, hogy országos Választmány neveztessék ki, melly jövendőre azon elveket határozza meg, mellyeknek alapján azután a’ honosításoknál a’ törvényhozó .test eljárhasson, — megegyezek. — Mi pedig a’ mostani tárgyat és egyes tagokat illeti: szavazatomat akkorra fentartoin, mikor az izenet tárgyalás alá fog jönni. Torontáli Fóispány Uertetendy Iynáicz: Azon óvásnak megjegyzését, miszerint a’ T. KK. és] IUL kirekesztőleg, az eddigi országgyűlések gyakorlata ellen, a’ honosítandók iránt ezen fő-rendi Táblának befolyása nélkül, azoknak minéműségiik iránti meghatározásába ereszkedtek, — előrebocsátván, különben pedig jövendőre a’ vegyes Választmánynak kiküldetése végett ü Excellentiájának a’ Koronaőrnek indítványát szinte pártolván, ini többnyire magát a’ tárgyat illeti: miután ha valaki, én bizonyára magamat azok sorába számítom, kik mindenkinek kedvezést örömmel juttatnak, de hogy azért a’ különben érdemes folyamodókat a’ honosításra érdemesítsem, mivel .Magyarhonból, még pedig gazdagabb jövedelmű uót vévén maguknak házastársul, Magyarország pénzét külföldön költik, — megvallom, hogy sem elveimmel, sem az indigenatus rendszerével, sem az igazsággal— valamint ezt Ö Méltósága Gróf Teleki László még bővebben előadta — meg nem egyeztethetem, mikép igy egyszerűen, és csak ictu vocis. UH
