1839-1840 Főrendi Jegyzőkönyvek • Felséges Első Ferdinánd Ausztriai Császár, Magyar- és Csehország e' néven Ötödik Koronás Királyától szabad királyi Pozsony városában 1839-dik évi junius 2-kára rendeltetett Magyar Országgyülésen a' Méltóságos Fő-rendeknél 1840. februarius 25-kétől majus 12-ig tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Nyomtatta és kiadta Schmid Antal / [1840]
1840 / 141. ülés
540 UenethonoM De en tovább megyek, és abban a’ véleményben vagyok, hogy a" honosításnak nem csak ezen oldala kívánja meg a’ Mélt. tás«k iránt, p„,T^bJa figyelmét, hanem más kérdések is, ha azt nem akarjuk, hogy minden országgyűlés szeszélyétől függjön az, hogy kit kiván honfinak bevenni? kiknek engedi el a taksát? s kinek ád szavazatott és minden elv nélkül procedáljon ezen Tábla és az egész országgyűlés ezen nevezetes tárgyban. De azt is kénytelen vagyok megvallani: nem látom által, hogy lehessen most egyszerre és minden bó'vebbi megfontolás nélkül ezen elveket meghatározni, és eldönteni ezen nevezetes kérdést. Épen ezen tekintetből bátor volnék azon javaslatot tenni, hogy egy országos Választmány küldessék ki az országgyűlés által, melly jövendőre mind azon elveket megállapítsa, mellyek szerint kell procedálni az országgyűlésnek a’ honosítás tárgyában, — s akkor minden föltételeket úgy a” taksára mint a’ szavazatra nézve tökéletesen meg lehet határozni. De egyszersmind — a’ mint mondám — most sem vagyok annak ellene, hogy már a jelen országgyűlésen is declaráltassék az, hogy kik vétetnek be cum, kik sine voto; mert nem óhajtanám, hogy ezen elvkérdés miatt sok érdemes idegenek bevétele más országgyűlésre halasztassék. — Egyébiránt Szabolcs Vármegyének restauratiója iránt előhozott észrevételre bátor vagyok megjegyezni azt, hogy vélekedésem szerint az utolsó szabolcsi restauratio minden restauratióknak például szolgálhat, ’s óhajtható, hogy minden népesebb Vármegyében olly csenddel és renddel vitettessék; és igy azt tartom, hogy nem erre, hanem az utolsóelőttire történt a’ czélzás, mellynek kedvetlenségeit az utolsó már elfelejtette. — Egyébiránt szerencsémnek tartom, hogy Gróf Andrássy Károly Ő Méltóságát Szabolcs Vármegye Rendéihez számíthatom; de minthogy hozzá ritkábban van szerencsénk, ’s különösen azon restauratióban, mellyre czélozni méltóztatott, — nem volt: óhajtottam volna, hogy inkább azon restauratiót hozta volna fel, mellyben jelen volt, és mellyben részt vett, tudniillik a" gömörit. Gróf Andrássy Károly: Röviden akarok felelni a’ Koronaőr 0 Excellentiájának, miszerint eszem ágában sem volt, a" szabolcsi tisztválasztást azért hozni fel, hogy az által valakit megbántsak. Én csak olly helyet akartam felhozni , a’ hol sok a szegény nemesség. — A’ gömöri restauratióban nagy részt vettem: de sem ott, sem másutt ollyat nem tettem, miért pirulnom kellene. Liptói Főispány Báró Majthényi Antal: Megismerem ugyan, hogy a’ honosításért folyamodók közt most is sok jeles és érdemes férjfiak vannak; de mégis meg kell vallanom, hogy az utóbbi országgyűlésekben a’ honosításra nézve nagy eltávozás történt a’ hajdani időktől. Elébb a’ honosítás a’ külföldieknek a’ magyar Hon iránti fényes érdemeik országos méltánylásának bizonyítása és jutalmazása volt; most — mi tagadás benne ? — úgy látszik, e’ tekintetben is nagyon a’ visszaélések küszöbén álluuk, és nem akarva is a’ vármegyebeli Táblabirák helyzete jut eszembe; e’ részben ugyanis — csekély kivétellel — el lehet mondani, hogy most a’ legjelesebb férjfiak mellett majdnem minden, posztóruhában járó nemesember, sőt itt-ott nemtelen is — Táblabiró, ’s igy sok olly biró ül, vagy legalább ülhet a’ törvényszékekben, és ítél, vagy Ítélhet vagyonúnkról, életünkről, a’ ki ha véletlenül nem hallja említtetni a" Corpus Jurist, léteiéről sincs tudománya. — Azt hiszem, nem egykönnyen nyújthat több okot valami a" kellemetlen vitatásokra, mint a‘ személyes érdemek és tulajdonok latolása és feszegetése, már magok az érdemrőli fogalmak is igen különbözők; az illy alkalommal pedig az atyafiság, barátság és sok más tekintetek szinte nagy részt szoktak venni az érdemek megbirálásában; és igy ezen birálgatásnak, de még a' Vármegyék, vagyis inkább a’ T. KK. és RR. ajánlásai igen kedvetlen rostálgatásának elkerülése tekintetéből, legjobbnak látnám, mindazokat, kiket a’ T. KK. és RR. a’ honosításra méltóknak tartanak, — in massa elfogadni. De ha ez nem tetszenék, nem ártana talán bizonyos, a" honosításra mértékül szolgálandó szabályokat tenni; például 1-ször: hogy csak olly nemesi rangban lévő külföldiek, a’ kik a’ magyar Honra nézve megkülönböztetett érdemekkel birnak, honosíttassanak; — 2-or: hogy a’ taksafizetés csak ollyanoknak engedtessék el, a* kiket az Ország Rendei önként kívánnak a honfiak sorába bevétetni; — 3-or: hogy minden folyamodó érdemeiről szóló bizonyítványait hiteles és teljes próbát nyújtó formában legyen köteles az e’ végre kirendelendő országos Választmány elébe adni. Ha pedig minden szabály nélkül kívánnak a Mélt. Fő- Rendek a’ honosítás kérdésében eljárni, legalább a" Koronaőr Ő Excellentiájának a' jövendőre nézve tett javaslata lehetne elfogadandó. — Méltóságos Gróf Teleki László azon indítványára nézve, hogy minden elfogadandó mágnás indigenánál a’ törvényben világosan kitétessék: országgyűlési szavazattal fogadtatik e el, vagy nem ? azt jegyzem meg, hogy ezen igen fontos és az országgyűlés elrendezésébe vágó tárgynak elhatározásánál nagy vigyázattal kell tennünk; mert miután a főrendi Tábla tagjait előszámító 16S7: 10 törvényczikkely a' czímzetes mágnásokról, vagyis az úgynevezett Regalistákról egy szóval sem emlékezik, se más egyéb olly törvény nincs, mellyen a' czímzetes mágnások törvényhozási állásukat alapítani lehetne, és igy ezeknek az országgyűlésre való meghívása az akkori Kormánynak az említett törvényczikkely értelmén túl terjedő egyoldalú tettéből és épen talán akkori érdekeinek elősegítésére czélzó tettéből ered — — a mondott indítvány igen káros következésíí lehetne; mert jelesül tanúságát adná, hogy a’ czímzetes magnássággal az országgyűlési szavazatnak nem kell összekapcsolva lenni, mert a’ honosítás utján a’ szavazat megemlítése nélkül eddig lett magyar mágnások szavazatát nagy kérdés alá vonhatván, a’ czímzetes mágnásoknak világos törvénnyel úgyse" támogatható törvényhozási állását csak gyengíthetné. E’ tekintetben, ha tudniillik az akkori Kormány a’ mondott czélból kezdte a regalistákat az országgyűlésre meghívni, el lehet mondani, a’ mi itt egy pár napok előtt más nézetekre alkalmaztatva mondatott, hogy itt is a Nemesis mutatja magát; mert a’ hajdani Kormány a’ mostaninak némikép vermet ásott. — Egyébiránt a közvélemény, a köztetszésü és népszerű fogalmak melly igen változékonyak, újabb bizonyságát látom abban is, hogy még a múlt országgyűlésen az akkori bars! Követnek abbeli állítása, hogy a’ czímzetes mágnások ittléte csupa visszaélés, és egy tollvonással eltörülhető, — az alsó Táblánál nagy sympathiára, a’ Kormánynál pedig rosszalásra talált; — most — úgy veszem észre az illy mondás ellenkező benyomást szülne. Fó-Ajtónáltómesler Gróf Zichy Ferenci:: Egy érdemes Szónok által hallottam felállíuatni egy elvet, miszerint félni lehet, hogy ezen Tábla cortességre fog jutni; — azt is hallottam, hogy a’ 1715-iki s 1723-iki országgyűlés alkalmával számtalan indigenák neveztettek ki; — magamnak is ah anno 1790 mindig szerencsém volt az országgyűléseken jelen lenni, ’s igy mondhatom, hogy talán két országgyűlést kivévén, mindegyiken neveztettek ki indigenák. Azért merészlem azt mondani, hogy theoreticusnak tartom azon félelmet; mert ha magunkat körülnézzük, latjuk, hogy egyetlenegy indigena sincs itt azon számtalan indigenák közül, kikekkor neveztettek; "s igy nem tudom, practice miért félünk ezektől. Mi 0 Excellentiájának a’ Koronaőrnek javaslatát illeti: arra reá állok, miután mi azon jogtul megfosztanunk, hogy országos ^ álasztinányok által dolgoztatnának ki a’ tárgyak; mert a’ T. KK. és RR. már most készen küldik hozzánk a munkálatokat; de Ö Excellentiájának indítványát csak jövendőre kívánom elfogadni, minthogy a mostani szempillanatban, midőn az országgyűlés végéhez közelít, nem kívánnék illy nagy munkába kezdeni; mert igy nem történnék mas, mint hogy vég nélkül váltogattatnának izenetek, "s ebből az következnék, hogy utoljára is nem lenne indigena; — miután pedig a Haza kiván némellyeket megtisztelni (mert ez volt mindig a" fő dolog Hazánkban, hogy némcllyek, kik különös érdemekkel voltak, nem jöhettek instantiákkal, hanem azokat a’ Haza önkéntesen megtisztelte) — tehát nem kívánom, hogy most, például Báró Lederert, CXIil. országos ülés. Aprilis 29-kén 1840.
