1839-1840 Főrendi Jegyzőkönyvek • Felséges Első Ferdinánd Ausztriai Császár, Magyar- és Csehország e' néven Ötödik Koronás Királyától szabad királyi Pozsony városában 1839-dik évi junius 2-kára rendeltetett Magyar Országgyülésen a' Méltóságos Fő-rendeknél 1840. februarius 25-kétől majus 12-ig tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Nyomtatta és kiadta Schmid Antal / [1840]
1840 / 141. ülés
CXIil. ORSZÁGOS- ÜLÉS. EGYEDÜL A’ MÉLT. FÓ-RENDEKNÉL. A' rö-T vn\oit ti II eliwkskcíe alatt. Április 29-kén 1840. reggeli 10 órakor. Tárgy: Válasza a’ Mell. Fő-Rendeknek a' magyar nyelv tárgyában. — Il-ik válasza a' Mélt. Fő-Rendeknek az unitáriusok átlapolja iránt. — Il-ik rálasza a’ Mélt. Fő-Rendeknék a’ szerzetesekre nézve. — Válasza a’ Mélt. Fő-Rendeknek a' megürüli egyházi hivatalok jövedelmei tárgyában. — V-ik válasza a’ Mélt. Fő- Rendeknek a’ mezei rendőrség tárgyában. — Izcnete a’ KK. és Iliinek a’ honosítás megnyeréséért, részint a’ már megnyert honosítás törvényes taksájának elengedéséért, az Ország Rendéihez intézett folyamodások tárgyéiban a’ Mélt. Fő-Rendekhez. Fő-Tárnokmester Báró Eötvös Ignácz: Ö császári királyi Fensége az Ország Nádora a’ mai ülésben meg nem jelenvén, tanácskozásainkat megkezdjük a’tegnap elhatározott válasz-izenetek meghitelesítésével. Fii-rendi vi- Ennek következtében nádori Itéló'mester Szögyényi László által meghitelesítés végett olvastattak e’ követlastot. jiezg válasz-izenetei a’ Mélt. Fő-Rendeknek.— 1) a’ magyar nyelv tárgyában; — 2) az unitáriusok allapotjáról; — 3) a’szerzetes Rendeknek az Ország Rendei megegyezése nélküli be nem vétele iránt; — 4) a’ megürült egyházi hivatalok jövedelmei tárgyában; — 5) a’mezei rendőrség tárgyában, — mellyekre nézve észrevétel nem volt. Fő-Tárnokmesler Báró Eötvös Ignácz : O cs. kir. Fő-Herczegsége által kitűzött tárgyak között a’ EK és RRnek a’ Hazánkban honosítandó némelly folyamodók iránti izenete jelöltetett ki: ez fog tehát mai napon tanácskozás alá vétetni. Lenét t.ono- Ennek következtében országbírói ítélőmester Dókus László olvasó izenetét a" KK. és RRnek a* honosítás megnyer snaMik irm«.réseért, részint a' már megnyert honosítás törvényes taksájának elengedéséért, az Ország Rendéihez intézett folyamodások tárgyában a’ Mélt. Fő-Rendekhez. Fő-Tárnokmesler Báró Eötvös Ignácz: Azt tartom, szükségtelen lenne ezen egész izenetet elolvasni, talán mindjárt szakaszonként kell hozzá szólani. — Itt az 1-ső S-ban a’ KK. és RR. azt mondják, hogy az 1830-iki 17-ik törvényczikkelyt a’ maga épségében fen akarják tartani; — van e a’ Mélt. Fő-Rendeknek az iránt valami észrevételük? Gróf Teleki László: Mielőtt a’ kérdésben forgó egyes személyekről szólanánk, szükségesnek látom, megállapítani azon elveket, mellyek mostani határozatainknak alapúi szolgáljanak, ’s e’ részbeni véleményemet kivánom a’ Mélt. Fő-Rendeknek előadni. — Polgárosítás azon értelemben, hogy olly külföldiek, kik egy Országban kereskedés vagy mesterségűzés végett kívánnak megtelepedni, azon általános jogokkal ajándékoztassanak meg, mellyeknek gyakorlata a’ belhonit az idegentől megkülönbözteti, ’s mellyek nélkül a’ megtelepedés vagy czeliránytalanná, [vagy épen' lehetetlenné válnék, —olly kedvezés, mellyel megadni a’ közigazság javasol, megtagadni pedig, a’ Nemzet ön érdeke félreértése volna. — Polgárosítás továbbá olly értelemben, hogy azon idegenek, kik különben szerzett vagyonukat hozzánk kivánják áthozni, és itt költeni, ama’ szélesebb értelemben vett aristocratiának tagjaivá tétessenek, mellynek eriteriuma: ingatlanok birhatása, közdolgokbani részvehetés (inillyenek: megyei gyűlések, tiszt- és követválasztások s t. eff.), olly ajándék, mi már bővebb megfontolást kiván, de mit mégis egyáltalában kárhoztatni nem lehet. De azon értelemben vett polgárosítás, miszerint a külhoni, ki sokszor csak czímet vadász, ’s nem is kiván valóban magyarrá lenni, a’ polgári jogok minden fokozatit áturgorva, egyszerre azon legfelsőbbre emeltessék, mellynek következménye a’ honi törvényhozásban való személyes részvétel, — hogy 0 egyszerre azon felső ház tagjává tétessék — mellynek meghivatása szerint — az alkotmányos intézetek egyik legfőbb ’s legbiztossabb űrjének kellene lenni, és igy neki — ösmeretlennek — mindjárt előre olly nagy ajándék adassék, mennyinél többet a’ Hon legnagyobb érdemű poígárí/iak sem adhatni, — ez, Mélt. Fő-Rendek! véleményem szerint, a’ political képtelenségek egyik legnagyobbika! — Ezt az idegennek kétségbehozhatatlan érdeme sem igen igazolhatná; de midőn az érdem csupán abban áll, hogy a kérdéses külhoni a’ magyar Nemzet iránti szeretetet kijelentette, vagy csak puszta szóval, vagy pedig egy szép és gazdag magyar leány nőül-vétele által: akkor az illynemü háladatosság szülte kijelelés olly országos lágyszívűségre mutat, melly inkább éltes kisasszonyokhoz, mintegy fiatal Nemzethez illik. — Hogy más alkotmányos Országot említsek, mit mondanának p. o. Angliában olly idegenről, ki ott meg kívánván telepedni, kérőlevelet nyujtna be az iránt, hogy ő a’ honosításkor egy szersmind Lorddá ’s felsőházi taggá is neveztessék ki ? — Bizonyosan eszelősnek tartanák. — Már most rólunk szólok. Ha az illy értelemben*! polgárosításokat kívánatosoknak látja ollyan, ki felső házat egyáltalában szüksegtelennek és ártalmasnak tart, s tehát szeretne olly módókhoz nyúlni, mellyek legbiztosabban vezetnek a’ felső ház desorganisaliójúra, — az — jól értem! — Oh! azoknak — csak kövessük tanácsaikat! — vagy otven évek eltülie után elég módjuk leend egy olly felső Táblát, mellynek kilencz tizede merő idegen Ragokból álland, nevetségessé tenni, ‘s a' napnál világosabban bebizony ítni, hogy ollyan fő-rendi Tábla, miilyen akkor lesz a‘ miénk, — a’ honi érdekek védésére s előmozdítására alkalmatlan! — Azt is megfoghatom, ha az szeret illy módon lionosítni, ki egyedül a Kormány befolyásának ’s hatalmának nevelését veszi tekintetbe, ’s ez utón az úgynevezett ministerialis szavazatok pillanatilagi megszaporodását reményű; — mert illyen emberek gyakran megfeledkeznek arról, hogy ki a' független aristocratiát alázza le, az által egyszersmind az egyeduralkodás legfőbb alapját rendíti meg, — mit soha büntetlen nem fog tenni senki is. Hogy azonban mi kívánjunk illyet tenni! — mi! — ezen fő-rendi Tábla tagjai, mi! — kik az alkotmány fenallhatásának legfőbb biztosítékát épen ezen fő-rendi Tábla lehető legnagyobb függetlenségének fentartásában látjuk! — mi óhajtsuk azon testületet, melly hez tartozunk, nevetségessé ’s Honunkra nézve haszonvehetetlenné tenni! — ezt valóban
