1839-1840 Főrendi Jegyzőkönyvek • Felséges Első Ferdinánd Ausztriai Császár, Magyar- és Csehország e' néven Ötödik Koronás Királyától szabad királyi Pozsony városában 1839-dik évi junius 2-kára rendeltetett Magyar Országgyülésen a' Méltóságos Fő-rendeknél 1840. februarius 25-kétől majus 12-ig tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Nyomtatta és kiadta Schmid Antal / [1840]
1840 / 140. ülés
530 CXI -országos ülés, Aprilis 28-án. 1840 enet a’ ma - gyár nyelv tárgyában. \zon szakaszra, melly a' törvényeknek magyar nyelveni készítéséről szól: Fő-Tárnokmester Báró Eötvös Ignácz: A’ KK. és RRnek e’pontbani indítványukat részemről pártolom már csak azért is, mivel az csak azoknak ismétlésé, mik már más alkalommal kölcsönös megegyezéssel Ö Felsége elébe terjesztettek: de van a’jelen izenetben mégis egy kifejezés, mellyet észrevétel nélkül nem hagyhatok, figyelmezvén azon szigorú kötelességre, miszerint minden fenalló törvényt tisztelni, ’s azt teljesíteni is tartozunk, — törvény-szabta és kétségtelen kötelességünk f. i. még eddig a’ törvényeket két nyelven alkotni, ’s azért szorgalmaztad ugyan lehet Ő Felsége előtt azt, ho‘'y ezután a' törvények csak magyar nyelven alkottassanak: de ha ezen folyamodás Ó Felsége jóváhagyását el nem éri, azt mégis soha sem lehet mondanunk, hogy arra nem kényszerittethetünk, miszerint az ezen országgyűlésen keletkezett magyar törvényeket deák nyelvre is fordítsuk; ’sigy, ha ezen izenetből felírás kivántatnék alkottatni, én valamint azon nyilatkozásban meg nem egyezhetnék, úgy felszólítandóknak vélném a’ T. KK. és RRet: hogy legalább ezen indítóoktól álljanak el melly a’ magyar Nemzetnek a’ törvények iránt szakadatlan és mindenkor mutatkozó tiszteletével meg nem volna egyeztethető. Pozsegai Főispány Gróf Széchen Miklós: Előrebocsátván, hogy a’ magyar nyelvtől idegen indulatról, vagy annak terjesztése elleni igyekezetről bizonyosan kevesbbé igazságosan vádoltatnék az, ki — valamint már egyszer e' helyen kijelentettem — olly korban és helyzetben, melly a’ nyelvbeli kifejlődés előmenetelének követésére már nem igen alkalmatos, a’ hazai nyelv mindennapi előhaladásainak megismerésére majdnem minden hivatalos dolgaitól szabadon maradó idejét szentelni szokta: meg nem tagadhatom magamtól, minthogy a’ T. KK. és RR. jelen izenetükben is a’ deák nyelvet — mint tenni szeretik — holtnak nyilatkoztatják, visszahívni emlékezetükbe boldogult Il-ik József Császár és Király idejét, valamint ama’ felírásokat is, mellyek által az Ország legtöbb törvényhatóságai a’ Császártól a’ deák nyelvre mondott hasonló mintegy halálos ítélet ellen hevesen kikeltek, és ámbár megengedem, hogy azóta e’részben sok, sőt legtöbb változott, mégis mindeddig rendületlenül állani látszik az, mit Bars Vármegye akkor e’ szavakkal kijelentett: „Ni leges noslrus perennes el vivas esse ojwrlet: idióma etiam, quo loquuntur, et obsequium deposcunt, pro mortuo haberi nequit.“ — Távol legyen azonban tőlem, hogy a' dolog jelen helyzetében a’ deák nyelvet, melly leginkább azoknak tette által, kik azt nem tanulták, már valósággal eltemettetett, feltámasztani sikereden igyekezném! egyedül csak azokra nézve, miket a’ T. KK. és RR. a’ törvényeknek két nyelveni szerkesztése ellen felhoznak, megjegyeznem kell: hogy mivel a’ törvények a’ kapcsolt Részek számára is hozattatnak, kik hogy magyarul nem tudnak, valamint mindenki előtt tudva vagyon, úgy a’ T. KK. és RR. által is, kik jelen izenetüknek külön, tudniillik 6-ik szakaszában az 1830-iki S-ik törvényezikkely 4-ik §-át csak 10 esztendő lefolyta után kívánják a’ kapcsolt Részekre kiterjeszteni, — megismertetik , — a' kegy. királyi válaszhoz ragaszkodom. Gróf Mailálh János: Bátor vagyok ez alkalommal a’ Mélt. Fő-Rendeket arra figyelmeztetni, mit e’ tárgyban ezen Táblának egyik igen tisztelt Tagja, Mélt. Gróf Erdődy Sándor ur, más alkalommal előhozott, t. i. hogy ha a’ latin nyelv ellen úgy kelünk ki, az előleges sérelmek orvoslását teszi lehetetlenné, tudniillik azon Országoknak incorporatióját, mellyet annyi ideje hogy sürgetünk. — Dalmatiát, Gallicziát, Lodomeriát értem; mert ezen Országok kétségkivül a’ reincorporatiót ellenzeni fogják, ha látják, hogy olly törvényekkel fognak kormányozlatni, mellyeket absolute nem értenek, mert talán ezen három Országban egy ember sem tud magyarul; ’s igy, ha ezen elvet felállítjuk, hogy a’ törvények egyedül magyar nyelven alkottassanak, ám legyen, de akkor le kell mondanunk az előleges sérelmek orvoslásáról. Báró Kühner Férencz: Megvallom, hogy a’ magyar nyelvet kedvelem, és annak nagyobb kiterjedését kívánom: de az igazsággal megegyeztetni nem tudom, a’ Társországokat tekintve, hogy a’ törvények egyedül magyar, ’s nem a’ mindnyájunk előtt ismeretes deák nyelven is, alkottassanak, annyival inkább, mivel a’ T. KK. és RR. csak 10 év múlva vélik kiterjesztendőnek azon kivánatot, hogy a’ horvátok magyarul megtanuljanak; — de még azon oknál fogva sem tartom igazságosnak, mivel az által, ha a’ törvény még deák nyelven is készül, a’ magyar nyelv semmi rövidséget nem szenved, miután a’ törvény által ki van mondva, hogy a’ magyar szerkezetű törvény az eredeti; de nem csak a’ Társországokban, hanem Magyarországban is több törvényhatóságok léteznek, mellyekben a’ magyar nyelv nem eléggé ismeretes. Így oda terjed kérésem: hogy a’ törvények az eddigi szokás szerint továbbá is magyarul és deákul szerkesztessenek. Zágrábi megyés Püspök Hantik György: Már máskor említettem, hogy a’ Társországokban főkép a' nemesek, kiknek házi körülményeik azt megengedik, fiaikat a’ magyar nyelv megtanulása végett a’ magyarországi tudományos intézetekbe küldik, s különben is örömest nyúlnak minden alkalomhoz , miszerint ezen nyelvet tulajdonukká tegyék; de nem kell lehetetlenséget kívánni. Sok évek kivántatnak meg, hogy a’ horvátoknak csak nevezetes része is úgy megtanulhassa a magyar nyelvet, miszerint azt a1 hivatalos dolgokban is használhassa. Valljon a dolgok illy állásában összefér e a méltányossággal, sőt valljon a' közigazgatásnak is érdekében fekszik e, a törvényt egyedül magyar nyelven alkotni, ’s még csak azt sem engedni meg, hogy a’ Társországok előtt ismeretes nyelven a törvénynek egy hiteles, a’ törvényhozás tekintete által helybenhagyott példánya létezzen? —azt cs. kir. Fő-Herczegséged és a" Mélt. Fő-Rendek bölcs Ítéletére bizom. Valóban nincs a’ közjó érdekében, a’ Társországok minden törvényszékeit és törvényhatóságait azon állásba tenni, hogy törvénykezni és a’ politicus ügyeket is igazgatni a’ törvénynek bármelly másolata szerint kényteleníttessenek. Én tehát a" T. KK. és RR. ezen kívánságában semmikép meg nem egyezhetek, annál is kevesbbé, minthogy ezen kérdést a’ mostanában költ kegyelmes kir. válasz is egyenesen és világosan elhatározta. De a’ T. KK. és RR. méltósága, vagy a" magyar nyelv előmenetelének tekintete sem kívánja ezen lépést, sőt a’ törvény latin példányának is megtartása — meggyőződésem szerint — mind a’ kettővel nagyon megegyez; ugyanis egy részről a’ T. KK. és RR. ez által azok iránt, kik a' magyar nyelvet meg nem tanulhatták, szabadelmüséget mutatandanak; más részről pedig igen meg fogják kevesítni azon visszahatást, melly máskép természetesen származni szokott. Koronaőr Gróf Teleki József: A’ mi a‘ holt nyelvre tett észrevételt illeti: kénytelen vagyok megjegyezni, hogy az eddigi eszmék szerint, holt nyelvnek neveztetik az, melly nem forog azon Nemzet szájában, melly azt maga tulajdonának nevezheti, melly következéskép azon Nemzetnek szellemében nem gyarapodhatik, nem ny erhet többé műveltséget. Hogy ezt illy értelemben minden kisebbítés nélkül lehet mondani a’ deák nyelvről, úgy gondolom, senki kétségbe nem fogja hozni; mert alkalmasint senki sem fogja állítani, hogy a‘ deák nyelv a’ mi nemzeti tulajdonunk; — hogy mi a deák nyelvet a római Nemzet szellemében tudtuk volna kiművelni, a’ mai konyha-deákságunk nem csak a’ beszédben, hanem az írásban is annak ellenkezőjét bizonyítja. — A’ KK. és RR. is ezen értelemben vették a" holt nyelvvel való kifejezést, a nélkül, hogy ez által a tiszta deák nyelvet kigúnyolni, "s ez által annak férjfias szépségéből valamit elvenni akartak volna. Mi a dolog érdemét illeti: igen tudom azokat méltányolni, mellyek a Társországok tekintetéből most újabban e részben felhozattak, s megvallom, hogy ha most ezen tárgy először jönne tanácskozás alá, talán magam is ez iránt más vélekedést jelentenék ki: de bátor vagyok a’ Mélt. F'ő-Rendeket emlékeztetni, hogy ezen tárgy itt már negyedszer, vagy ötödször is megfordult,
