1839-1840 Főrendi Jegyzőkönyvek • Felséges Első Ferdinánd Ausztriai Császár, Magyar- és Csehország e' néven Ötödik Koronás Királyától szabad királyi Pozsony városában 1839-dik évi junius 2-kára rendeltetett Magyar Országgyülésen a' Méltóságos Fő-rendeknél 1840. februarius 25-kétől majus 12-ig tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Nyomtatta és kiadta Schmid Antal / [1840]

1840 / 94. ülés

XCIV. országos ülés. Februarius 2C-kán 1840.

nak meg.— Innen keletkezett az, hogy utóbb 3 pontokra szoríttatván a’ különbözés, ezekre nézve az ellentmondás megtörtént. Ezen 3 pontok között \olt épen az, melly most szőnyegen van, t. i. hogy a’ protestáns vagy evangelicus atyák gyermekei mi módon neveltessenek. A’ mi most a’ T. KK • és RIl. által javaltatik, hogy t. i. minden esetben az atvának vallását kövessék mind a két nemen lé\ö gyermekek, ez leginkább a’ békekötések erejével támogattatik, ’s azokból hozatik ki következés gyanánt protestáns atyánkfiái által. — Ámde azokat a’ békekötéseket ’s az innen következhető eredményeket akkor is egész szorgalommal s gonddal meghányták vetették az Ország Ilendei, ’s igy ha valami törvényről, erről bizonyosan lehet mondani, hogy úgy alkottatott, ’s agy jött a’ törvénykönyvbe: „prout super intellectu illius Régisét communi Statuum consensu diuel aliter conventum est“. Czélja ezen törvénynek egyenesen kimondatik mindjárt annak kezdetén, t. i. „fine stabiliendae perpetuae harmoniae uc unionis«. Ezek igy lévén, tartok attól, hogy ezen czéltól el ne essünk, ha magának a’ törvénynek illy ' ilágos rendeletétől elállunk. — Továbbá a’ Klv. és HR. kívánságának fő okául leginkább az egyenlőség adatik elő, t. i. hogy e pontban is tökéletes egyenlőség legyen mind a’ két valláson lévő hívek között. — Én már másszor is vettem magamnak azon szabadságot, kijelenteni, hogy az egyenlőséget nem abban helyeztetem, ha egy szabály alá szoríttatnak azok, kiknek cselekvései különféle elvektől kormányoztatnak, sőt inkább azon legnagyobb egyenetlenségben helyheztetem, ha az, kit az ö vallásbeli elve más útra vezet, mégis ugyanazon egy törvény rendelete alá vétetik. — Tagadhatatlan, hogy ezen törvény által a’ catholica asszonynak lélekisraérete felette megszorittatik, tagadhatatlan, hogy ezen törvény a’ catholica hittel felelte megütközik: már pedig politicai tekintetből is igen jó vigyázni arra, hogy fókép mikor a’ nagy többségnek érdeke forog fen, illy fonákul az ö elveivel ellenkező törvényes rendelet ne létesüljön. Tapasztalásból tudjuk külső tartományokban, hogy az illy rendelkezés, legújabb időkben is, nem békeségre, hanem egyenetlenségre vezetett. A’ catholica asszony azért, ho°v evanwelicushoz megy férjhez — a’ mint ezt a’ KK. és Ilii. is megérintik — vallását nem változtatja, kétségkívül annak elveihez tartozik magát egyebekben, de különösen a’gyermekek nevelésében tartani. — Ezenkívül magoktól a’ protestáns uraktól felsőbb Helyre intézett egy jeles feliratban állíttatott fel ezen elv: „quod naturae liberi religionis exercitii repugnat. in matrimoniis e principiis, religioni, quum quis profitetur, adversis tractari“. Kérdem most: mit akar ezen törvény egyebet, mint hogy legnagyobb része Hazánk lakosainak a’ házasságban: ex principiis religionis, quam profitetur, adversis tractetur. Én valamint szivemen viselem mind azt, mi eszköz lehet valóságos egyességre és a’ felebaráti szeretetnek mennél nagyobb fokra való emelésére: úgy más részről félek a’ következéstől, hogy ez a’ törvény azon gyümölcsöket nem hozza, mellyeket tőle várunk. — Azért én továbbá is azt veszem szemem elébe, mit az utóbbi országgyűlésen ugyanez a’ fő-rendi Tábla e’ tárgybaní első izenetében a’ KK. és RIl. izenetére mondott; az mondatott t. i. akkor, hogy a’ cathol. elvek ellentállván, ennélfogva a’ Mélt. Fő-Rendek a’ KK. és RR. kívánságához nem járulhatnak. Ezen elvek azóta nem változtak: mi is, a’ kikre a’ catholica anyaszentegyháznak gondviselése föképen bízatott, e’ pontban nem változtunk: azért szintén az most is vélekedésem, ’s reményiem, Püspök társaimnak is vélekedésük ugyanez, (Jlire az Egyházi-Rend helyesleset kijelenté.)

Gróf Széchenyi István: A’ T. KK. és RR. izenetét pártolom egész kiterjedésében.

Temesi Gróf Tihanyi Ferencz: Örömmel tapasztalván, miszerint a’ T. KK. és RR. imént felolvasott idővatlúsbcli ne-sze'^ kivánata iránt a Mélt. Fö-Ilendek ez úttal is magasan álló függetlenségökhöz illő készséggel nyilatkozni méltózvelietése. tatnak, — nem kívánom komoly tanácskozásukat késleltetni, csupán némelly általányos észrevételeimet, és illetőleg azok igazolására néhány világosító példákat kívánok felhozni. — Több érdemes szónokoktól hallóin e’házban az 1791: 26 törvényezikket olly sarkalatosnak kijelentetni, hogy azt csak rendkívüli esetekben lenne szükséges változtatni; — erre most, mellőzvén annak fejtegetését, hogy a’ Haza egy nevezetesebb osztályának megnyugtatása a’ körülményekhez képest mennyiben elegendő és mennyiben nem elegendő arra, hogy a' puszta theoreticus nézetektől practicus alkalmaztatásra történhessék áttérés? — ez úttal csak röviden azt nyilatkoztatom, hogy én is az 1791: 26 törvényezikket, de csak annyiban vehetem lényegesnek, mennyiben az a’ bécsi és linczi békekötések alapelveivel ellenkezésben nem áll* mert mennyiben ezen önnön alapjával ellenkezik, belső meggyőződésem szerint kötelessége a’ törvényhozásnak ezen érintett törv. czikk ezélzatát pótolólag is kiegészíteni. Ugyanis e' Hon külön felekezetű polgárai számos, a’ közjót kálosan sújtotta viszálkodások után meggyőződve egyenetlenkedéseiknek a' közre kártékonyán hátó következéseiről, tartózkodás nélkül, e’ minden, bármelly külső hatalom befolyásától ment Hazában az örök időkig tartandó egyesülésnek legtisztább zálogát akkor tevék le, midón a’ bécsi és linczi békekötéseket, mellyek kölcsönösség és egyenlőség elveire alapitvak, alakították, melly békekötéseknek mindannyi tiszteletűk jeléül állanak törvénykönyveinkben az azok értelmében alkotott törvények. Jelesül miután a’ múlt században ezen felhívott békekötések számos visszaélések által erejükből ki\ étkeztetni czéloztattak, az 1790-iki országgyűlés számító fókötelességei közé, ezen visszaéléseket megszüntetni, és illetőleg az érintett békekötések és azok értelmében alkotott törvényeknek erejét a’ 26-iktörv. czikk által helyreállítani; hogy pedig ezen törv. czikknek 15ik $-a, melly illetőleg jelen tanácskozásnak tárgya, nem az érintett békekötések alapelvei szerint intézte el a’ vegyes házasságokból származó gyermekek vallásos neveltetésüket, az magából xilágos, is ismétlem, hogy a törvényhozás legszentebb kötelessége az 1790-iki országgyűlésnek e' részbeni hiányát is kipótolni. De tekintsünk a külföldre, hol szintén a' vallás a’vegyes házasságokból származott gyermekekre nézve, és pedie az í0j formasághoz közelítőleg előbb nem szerint is, el vala határozva, mégis későbbi törvények ezt a’ belőle eletkezett égj enetleuségek, gyermekek közti viszálkodások, idegenkedések miatt megváltoztatták. — Például Burkusországban, melly 1784ben megengedte, hogy ha a’ szülék a’ gyermekek nevelése iránt meg nem egyezhetnek, azok juxta sexum neveltessenek; de a’ törvénynek kívánt sikere nem lévén, 1803-iki November 2l-kén az rendeltetett, hogy minden gyermek különbség nélkül atyja vallását kövesse.— így van ez Hannoverában 1826-ki Julius 3l-ike óta, még pedig úgy , hogy ezen törvényt még egyezkedés által sem szabad megszegni. — így van ez továbbá Szászországban is 1836k. November leje óta; Bádenben 1807 Majus Hike óta; - Würtenbergben 1826-iki Julius 26-ika óta, Braunsc inéig, Oldenburg é3 Hasszia Herczegségekben. — Hasonló rendelést bocsátott ki lSlliki September 5-én a’ frankfurti Fejedelem, es az akkori rhénusi szövetségnek (Rheinbund) Prímása Károly, ki illető rendelésében világosan azt mondja, hogy a' vallási nevelés egyenes következése az atyai hatalom, mellynek úgy, mint a’család fejének egye u vagyon joga meghatározni vegyes házasságból született gyermekei vallását: ha pedig az alva nem végzett volna gyerme ei vallásáról, akkor mindkét nemen lévők tartozzanak követni atyjok vallását. — Ezen tapasztalás szülte péla o csak azt vagyok bátor következtetni, hogy a’ vegyes házasságokból származó gyermekek vallását elhatározó törvényt az .do kivanatihoz szükséges változtatni, és majdnem mindenütt a’ végső törvény - az említett frankfurti Fejeeme karoyt, mint akkori uralkodót, catholicus Praelatust, Érseket ’s Prímást sem kivéve - oda határoztatott,

A’ vegyes házasságokból születendő gyermekek